Venus - Esthajnalcsillag

29. Készülődés

- Lassan már mindenki elárul... Úgy tűnik ez a létezésem célja. Megszabadítani a világot a hűtlenektől, eltaposni a lázadókat és egy szebb, jobb jövőt formálni. - sóhajtotta Mason, miközben kezeiről a vért mosta le. Szemei még mindig sárgán csillogtak, ám ezen kívül más nem őrizte annak nyomát, mi is volt ő valójában.
Egy elhagyatott kórházban vertek tanyát Dél-Amerikában - Harry tanácsára. Bízott társa szimatában, aki biztosra mondta, hogy Stark és Vee Buenos Aires épületei között keresett menedéket előle.

Szinte forrt az agyvize, miután a csónakházban nem jártak sikerrel. Az az átkozott Vasember megszakította a kapcsolatot, mielőtt még teljesen Alfává változhatott volna. Olyan közel járt a sikerhez, szinte szájában érezte a győzelem ízét, mielőtt a férfi közbelépett volna.
Dühöngött, ordibált és azon társai között, akik túl gyengének tartották bukása után, mészárlást tartott. Megmutatta ki a domináns a falkában, s elrettentésül mindenki szeme láttára végzett a lázadó vérfarkasokkal.
Az azt követő félévben végig Harryre bízta magukat. Ő volt a legjobb nyomkövető, akit csak ismert és tisztában volt vele, hogy más meg sem találhatná neki drágalátos exét. Egyre távolabb kerültek New Yorktól és az úton minden ismert falkával összetűzést kreáltak. A vezetőket megölte, a többieket beolvasztotta saját csapatába. Okosan játszott, a nála erősebbeknél az "Oszd meg és uralkodj!" taktikát alkalmazta, végső esetben pedig, ha az erőszak nem vált volna be, mindenre képes volt. Zsarolás, túszok ejtése, kínzás.
Hiszen a cél szentesítette az eszközt.

- Miért kellett elárulnod, hm? Megérte ez neked drága barátom? - csóválta a fejét Mason és a földön fekvő Harry testére nézett. - Csak időt nyertél nekik. Mennyit? Hat, vagy hét hónapot? Az életedért cserébe. Micsoda üzlet.
A férfi megtörölte kezét nadrágjába, aztán beletúrt barna hajába és ciccegve nézett végig a holttesten. A düh eltűnt belőle, ahogy felszakította karmaival Harry torkát. Nagyszerűen működött a stresszlevezetés.
- Most komolyan, hogyan gondoltad, hogy nem fogok tudomást szerezni a kis videóüzenetedről? Gyanús voltál már nekem eleve, de elhittem, hogy Starkék változtatják helyüket és egy lépéssel mindig előttünk járnak. - Mason könnyedén csevegett, mintha nem most ölte volna meg  az egyik legrégebbi társát árulásért.

Ekkor egy mobiltelefon kezdett csilingelni Harry zsebében. A férfi furán méregette a halott szörnyet, majd vállat vonva kiszedte zsebéből a készüléket.
- Ezt most elintézem helyetted, jó? - emelte fel és élettelen ujjai egyikét a leolvasóhoz érintette.
A telefon képernyője azonnal felvillant és az egyes számjegy jelezte, hogy új üzenete érkezett. Ahogy rákoppintott, a felvétel elindult és Tony arca jelent meg a kijelzőn.
- Tudod ki vagyok, nem fogok felesleges köröket futni. Nézzük a tényeket! Amíg én élek, te nem kerülhetsz Venus közelébe. Úgy hogy mondom mi lesz! - hunyorgott bele a kamerába. - Ha elég tökös vagy, megadod a jelenlegi tartózkodásod helyét, én meg odamegyek és lerendezzük. Ha nyersz, szinte szabad az út hozzá. De nem nézem tovább, ahogy kikészíti őt egy idegesítő kis vakarcs.
A videó pedig véget ért.

Mason azonnal érezte, hogy elönti elméjét a pokoli düh és szorosan összepréselte ajkait. Pontosan tudta, hogy csak provokálni akarta Stark, de attól még idegesítette a tény, hogy kutyaként kezelte.
Vonzó volt az ajánlat. Ha nyer, nincs aki megvédje Veet, csak az a vörös csitri, ám kellő túlerővel ez a része is orvosolható lett volna. Persze végigfutott fején a gondolat, hogy ez mindössze egy jól megszervezett csapda, de ez sem tántorította el.
- Okos.. - morogta a felvételt bámulva. Nem az ő helyét adta meg, arra várt, hogy Veetől távol csapjanak össze.
Azonban ahogy a férfi a kimerevített képet nézte a telefonon, hirtelen feltűnt neki egy fontos részlet.

Stark mögött a hologrammos kivetítőn egy fogadó képe volt kivetítve.
- Royal Palace szálló. - olvasta le a nevet, elméjében pedig azonnal felvillant egy halovány ötlet.
Eljött az idő, hogy telefonáljon.