Venus - Esthajnalcsillag

32. Szilánkok

Amint Tony megérkezett az otthonukhoz, csörömpölést hallott a házból. Nagyot pislogva inkább visszabújt a páncélba: tudta, hogy vagy betörő érkezett hozzájuk, vagy Vee látta a felvételt és ki volt akadva.
- Légyszi legyél betörő, légyszi legyél betörő, légyszi legyél betörő...! - mormolta magában és belépett az ajtón.
Épp egy váza repült el a feje mellett, egyenesen neki a falnak. A zöld cserepek a padlóra hullottak, a férfi pedig a Vasember páncél alatt meglepett arcot vágott.
- Lakásfelújítás?
- Fogd be Stark! - kiáltotta vissza Vee.

Tekintete sárgán csillogott és egy hajszál választotta el attól, hogy teljesen átváltozzon. Muszáj volt kitöltenie valamin azt a haragot, ami folyamatosan benne kavargott, mióta látta a videót; máskülönben eluralkodott volna rajta vérfarkas énje.
- Te nem vagy normális! - üvöltötte Tonynak, majd megfogott egy bögrét, amin az állt: "A világ legjobb szuperhőse".
- Ne ne ne, az drága ajándék volt tőlem, magamnak! - nyúlt a férfi védelmezően a tárgy felé, de felesége villámokat szóró tekintettel bámulta.
- Eggyel kevesebb köszönőlevelet kell írnod.- vágta rá és a földre dobta a bögrét.

Tony kilépett a páncélból és halkan felsóhajtva közeledett a szőkeség felé.
- Drágám, hadd magyarázzam meg...
- Óh azt kétlem, hogy képes lennél rá, úgyhogy inkább vedd vissza a páncélt és mondd meg hol tartjuk a kicseszett porcelánokat!
Vee csípőre tett kezekkel kezdett járkálni a házban, míg tekintete továbbra is aranyló maradt. Igyekezett normálisan levegőt venni, kényszerítve magát, hogy félig-meddig ember maradjon.
A férfi egy darabig nézte, aztán bűnbánó arccal mégis odalépett hozzá és finoman megfogta csuklóját, mielőtt egy újabb tányér esett volna áldozatul.
- Venus, beszéljük meg!
- Több diplomád van, mint ahány barátunk összesen és mégsem vagy képes megjegyezni, hogy utálom, ha Venusnak hívnak? - kiabálta a másik, de nem húzta el karját. Tony válaszul fáradtan felsóhajtott.

A lány szemébe lassan könnyek gyűltek és ajkai megremegtek. Tekintete vibrált, a sárga és a kék árnyalatai váltakoztak, mintha a két szín egymással párbajozott volna.
- Bíztam benned.
Vee halkabban mondta ki a szavakat és hagyta, hogy férje kivegye a kezéből a törékeny tányért.
- Csak téged akartalak megóvni.
A fiatal lány hátrébb lépett a fejét ingatva és szorosan összepréselte ajkait.
- Mindent tönkre tettél. A barátaink életét kockáztattad, elszúrtad az esküvőt és a nyakunkra hoztad azt a pszichopatát. Vagy ne csak az elmúlt két órát soroljam?

Ahogy kimondta a szavakat, belépett az ajtón Steve és Natasha. Döbbenten néztek körbe és mérték végig a földön heverő cserepeket.
- Szerintem elkéstünk. - fordult Steve a nő felé, ám az megrázta a fejét.
- Stark még él. Talán még korán is jöttünk.
Vee az arcát dörzsölgetve sóhajtott fel.
- Nem a legjobb pillanatban érkeztetek. - motyogta.
- Én hívtam őket. - szólt közbe Tony.
- Megvárunk a kocsiban. Nem biztonságos most itthon lenned, talán Mason társai tudják, hol laktok.
Steve a lányhoz intézte szavait, majd mielőtt még bárki megállíthatta volna őket, a Kapitány és az orosz kém magukra hagyta a párost.

A szőke lányban kettős érzések kavarogtak: haragudott Tonyra és igazat adott a másik férfinak is ellenségükkel kapcsolatban, ám nem tartotta helyesnek, hogy külön váljanak házas életük legelső napján.
Tony kérlelő pillantást vetett kedvesére.
- Csak távol akartam tartani tőled és elragadott a pillanat. Fogalmam sem volt róla, hogy kideríti ebből, hol leszünk és...
- Elhallgattad előlem. - vágott közbe a lány komoly hangon. - Masonnek serege van, külön-külön pedig sebezhetőek vagyunk, hát nem látod? Csak akkor győzhetünk, ha bízunk egymásban és összejátszunk! - Vee hevesen gesztikulált hozzá kezeivel. - Ha elhallgatsz előlem ilyen iszonyú fontos dolgokat és a tudtom nélkül cselekszel, szétesünk, értsd meg!
- Tudod vicces, hogy pont ezzel van bajod, Ms. "A múltam egy titok, ne kérdezősködj". - fonta össze maga előtt karjait a másik. - Kettőnk közül nem én vagyok az, aki a hazudozás és elhallgatás mestere.