18. Féltékenység

1.5K 113 16
                                    

Jó pár hétig tartott, mire Tony visszanyerte erejét. Rengeteg sérülést szenvedett el amíg fogságban volt és az a reaktoros közjáték csak rátett egy lapáttal. Persze néhány nap után haza akart menni a kórházból, így saját felelősségre elengedték. A férfi kérésére, Vee ideje nagy részét vele töltötte. Minden nap az egyetem, illetve a gyakornoki teendők ellátása után Happy elvitte a házhoz. Sokszor az éjszakát is vele töltötte, de gyakorlatilag még mindig a Stark Toronyban lakott.

Habár Tony fizikailag lassan felépült, belül szenvedett. A rémálmok egyre többször zavarták fel éjjelente, s néha már egy-egy vérfarkas is helyet kapott képzelgéseiben. Igyekezett a lány előtt titkolni mennyire lefárasztotta a folyamatos feszültség, hiszen úgy látta, végre boldog kicsit. Semmi jónak nem volt az elrontója, hát úgy tett, mintha minden a legnagyobb rendben volna.
Az a fal - amit oly gondosan kialakított az évek során önmaga védelmére, majd hagyta, hogy a lány lerombolja - ezúttal ismét megjelent.

Egy darabig sikeresen hallgatta el a rémálmok visszatérését, ám egyik éjszaka akkor jöttek elő, mikor a szőke lány mellette aludt.

Tony összerándult álmában, magához szorította egy pillanatra a takarót és verejték gyöngyözött homlokán. Halkan felnyögött és ismét megremegett. Levegő után kapott, vonásai pedig eltorzultak.
Álmában újfent a féreglyukban lebegett tehetetlenül, mialatt chitaurik százai rohamozták meg New York városát. A képek a szokásos módon váltakoztak szemei előtt, de ezúttal némi újdonságot is hordozott magával a vízió. A Földre érkezve nem a győzelem édes ízét érezte szájában, sokkal inkább valami keserédes borzalmat. Oldalra fordította fejét a földön fekve és Venust látta. Masonék vették körül, de a vezérük szeme rubintvörös fényben szikrázott. A szőke lányt a falhoz nyomta, karmai nyakába ékelődtek és olyan nyugodtan mosolygott rá, mintha csupán az időjárásról csevegnének.
Az álom aztán változott. A valóságban a Kapitány és Hulk ébresztette fel, most azonban Steve is a nőt bámulta.
- Megmenthetted volna. - biccentett felé, aztán mélyen Tony szemébe nézett. - De már megszoktuk, hogy lemondasz másokról, nem igaz?
- Tony...! - nyögte Vee alakja, mire a férfi levegőt kapkodva pillantott rá. - Tony. TONY!

Ekkor realizálta a férfi, hogy barátnője valóban őt szólongatja. Kipattantak szemei és egész testében összerándult. Zihálva ült fel és kezeibe temette arcát.
- Nincs semmi baj, itt biztonságban vagy. - suttogta Vee. Arcára aggodalom ült ki és átölelte a férfit.
Az órára nézett. Hajnali kettő óra körül járt, a házban pedig minden csendes volt.
A lány megnyugtatóan kezdte simogatni a hátát, mialatt Tony pulzusa lassan visszaállt a normális ritmusra.
- Azt hittem már elmúltak a rémálmok. - sóhajtotta és maga felé fordította a férfi arcát.
- Én is. - felelte a másik, majd egy kisebb szünet után folytatta. - Nem akartam, hogy aggódj.
Vee a vállára hajtotta fejét és nyugtalan hangon válaszolt.
- Mindig aggódom.
- Igen, tudom. -mondta Tony halkan, kissé beletörődve a helyzetbe.

Egy percig csak csendben ültek, mindketten azon agyalva, hogyan vethetnének véget annak az őrületnek amibe belekeveredtek.
Mason, az alakváltók, az inszomnia, a titkok és hazugságok...
Kezdett kicsúszni a dolog a kezeik közül.

- Hogy segítsek? - húzódott végül hátrébb a lány és törökülésben helyezkedett el vele szemben.
- Nem tudom Venus, ez nem olyan dolog aminek a megoldása az ölünkbe fog pottyanni. - dörzsölte meg az arcát a másik, majd rápillantott a félhomályban. - Mindenkinek megvannak a maga démonjai, neked pláne és biztos vagyok benne, hogy sok részletet nem tudok még veled kapcsolatban sem. -horkantott fel.
Vee kicsit összerezzent a szavak hatására és megköszörülte a torkát. Nos igen, néhány apróság még váratott magára.
- Mondtam, hogy mindenről be fogok számolni, ha jelentősége lesz. -tűrt egy szőke tincset füle mögé. - Ha előbb beszélnénk ilyenekről, feleslegesen veszélybe kerülnél.
- Óh kérlek Venus, ne játszd az ártatlant! - csattant fel a férfi. - Bármikor beavathatnál a múltad minden pontjába, de nem teszed. -nézett mélyen szemeibe. - Valld be, hogy csak félsz. Rettegsz, hogy kiakadok rád, ezért könnyebb eltitkolni az igazságot.

Venus - Esthajnalcsillag Where stories live. Discover now