Venus - Esthajnalcsillag

40. Hazatérés

Vee szíve hatalmasat dobbant, ahogy meglátta a fiát. Habár ötévesnek nézett ki, mikor még utoljára látta, abban a pillanatban nem tudott törődni ilyen felszínes dolgokkal.
Felismerte, érezte minden porcikájában, hogy ez az ő Aidene.
Azonnal odaguggolt elé és magához ölelte a kisfiút. Könnyek folytak végig arcán, miközben egy megkönnyebbült sóhaj szakadt ki belőle.
- Istenem, jól vagy? Annyira sajnálom kicsim, annyira nagyon nagyon sajnálom. - motyogta folyamatosan.
Aiden picit meglepetten, de boldogan bújt hozzá édesanyjához. Alig értette mi történik körülötte: a gyors növekedés, a rablás, Amerika Kapitány, a mentőakció....
Sok volt ez egyszerre.
Azt azonban tökéletesen tudta, kik a szülei és iszonyúan hiányoztak neki.

Tony döbbenten bámulta a jelenetet, földbe gyökerezett lábakkal. Az előtte álló fiú valóban az övé volt, ugyanakkor viszont rengeteget változott. Ötlete sem volt, mi történhetett, s utálta ezt a tényt. Ő mindig mindenre tudott valami magyarázatot adni, sejtette mit kell lépnie legközelebb, ám a vérfarkas-téma ennyi idő után is kifogott rajta.
- Amúgy jól vagyok, kösz a kérdést...!
Gondolataiból Amerika Kapitány fáradt hangja zökkentette ki, aki szinte félholtan állt az ajtóban. Pokoli fájdalmak gyötörték, de szemei csillogásából ítélve örült, hogy visszahozhatta az ifjú Starkot.
Tony furcsán érezte magát, amikor rápillantott. Régen gyűlölte, aztán viszonylag megkedvelte, barátok voltak. Végül újra szétesett a csapat, csúnyán összevesztek, ám a megbocsátás határait súrolta kapcsolatuk szintje, mikor Vee miatt találkozniuk kellett.
Ezúttal azonban mást látott maga előtt.
A férfi nem Steve Rogers volt, nem Amerika Kapitány, nem a barátja, s nem az ellensége.
Technikailag a családja részének számított.
Észrevette milyen szeretettel figyeli a szőke lányt és nem a féltékenység ütötte fel a fejét benne, hanem némi együttérzés.
Rengeteget aggódhatott Vee-ért, pont úgy, ahogyan ő is Aidenért.

- Értem, hogy próbálsz felzárkózni a világgal kapcsolatban, de Kapitány, mi ez a szakáll? - lépett oda hozzá felsóhajtva és átvetette a férfi karját a saját vállán. - Most őszintén, úgy nézel ki mint egy Disney herceg és Ferenc József szerelemgyereke. És még rendesen el is vertek.
A férfi szokásos stílusában, kifejezéstelen arccal hadarta el a szavakat, miközben besegítette őt egészen a kanapéig.
Steve halkan felnevetett, mely végül egy fájdalmas sóhajba fulladt.
- Tony, te semmit nem változtál. - felelte, miközben ledőlt a kanapéra. Levegő után kapkodott, ám minden másodpercben újabb fájdalomhullám futott végig rajta ezáltal.

- Péntek, hármas kód, teljeskörű lezárást kérek! - adta ki az utasítást rögvest a nappaliba érkező Vee. Vonásai kisimultak, ahogy az asszisztens követte utasításait. Máris nagyobb biztonságban érezte magát, mint legutóbb. Végre működőképes volt Péntek rendszere és a házuk bombabiztossá vált.
A lány odasietett Stevehez és letérdelt a kanapé mellé. Kezeibe vette a férfi tenyerét és lehunyta szemeit. Mikor újra kinyitotta, aranyló tekintetével az övét kutatta és közben bevetette saját, egyedi tudását. Korábban Tonynál is alkalmazta többször, s habár őt lényegesen legyengítette a procedúra, gondolkodás nélkül alkalmazta ezúttal Steve-en is.
- Köszönöm, hogy visszahoztad. - suttogta neki közben. Hangjából tömény szeretet áradt felé és képtelen volt kifejezni azt az óriási hálát, amit érzett.
A férfi fájdalmai azonnal enyhültek és a kisebb horzsolások meg karcolások felszívódtak bőréről. A csontokat összeforrasztani nem tudta, ahogyan maradéktalanul eltűntetni a karmolásokat sem, de a kínokat csökkenteni képes volt. A sérült szuperhős ajkait egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el és behunyta szemeit. Máris sokkal jobban érezte magát.

Aiden ezalatt odalépett Tonyhoz, felpillantott rá, majd szorosan átölelte. A férfi meglepetten felvonta szemöldökét, majd lassan leguggolt és rendesen magához húzta a fiát. Addig a pillanatig amíg majdnem elveszítette, nem is tudta igazán, mennyire szereti őt. A fiú alig néhány hónapja lehetett velük, de már olyan szorosan kötődött hozzá, hogy bármit megtett volna érte.
- Üdv újra itthon, kölyök. - mondta halkan, mire a másik lassan hátrébb húzódott és lepillantott rá.
- Apa, el kell mondanod, mi történik. - felelte, s habár próbált komoly, kemény hangon beszélni, egy pillanatra megremegtek ajkai.- Elvittek valakik és szörnyű dolgokat mondtak nekem, ráadásul egyre nagyobb vagyok és mégis egy csomó mindent tudok, amit nem kéne. Aztán Amerika Kapitány varázslatos módon megjelent, mindenkit félre állított az útból, anya pedig most is... igazából fogalmam sincs, mit csinál. - Aiden szipogva a férfi szemeibe nézett és halkan, mérhetetlen fájdalommal hangjában fejezte be. - Mi történik...?