Venus - Esthajnalcsillag

33. Aggodalom

A lány levegő után kapott és a félelem máris összerántotta belülről. Felcsendült fejében Mason gonosz nevetése, mintha csupán az emléke képes lett volna előre kárörvendeni.
Vee ijedten fordult férje felé és úgy szorongatta a kezét, hogy bőre kifehéredett a csontok felett.
- A-azt hittem megszabadultatok tőle. Úgy volt, hogy ő... az épület... - dadogta kétségbeesetten, egyre szaporábban lélegezve.
Tony gondterhelten megcsóválta a fejét, s mikor szerelmére pillantott, csupa szomorúságot tükrözött tekintete.
- Mikor leomlott az épület csak Parker volt a közelében, de ő is menekült. Senki nem látta, hogy a kis farkas hogy reagált. - magyarázta. - Azt hittük, a hely ráomlott és matricát csinált belőle, de ezek szerint megszökött. Fürge kis rohadék.

A szőke lány elengedte a kezét és pánikolva a hajába túrt. Járkálni kezdett a nappaliban csípőre tett kezekkel.
- Nem hiszem el, hogy mindent túlél. Beáldozná az egész bandáját, ha azzal megmenthetné saját magát. - morogta idegesen. - Ha ő él, veszélyben vagyok. Ráadásul így küzdeni sem tudok ellene.
Vee megtorpant és végigsimított nagy hasán. Fogalma sem volt, mennyi idejük maradt még a baba érkezéséig, hiszen a farkasgének mindent megkavartak.
Tony lassan felkelt és finoman a lány derekára helyezte egyik kezét.
- Nem is kell. A címünket nem tudja és New York szélén vagyunk. A városban keres téged. Nem fog megtalálni. - biztosította róla feleségét, ám Veet nem győzte meg igazán.
- Nem, keresni fog új tagokat a falkába és ha az egyik olyan nyomkövető, mint Harry volt, akkor nekünk végünk és... és... basszus.
A lány egyre nehezebben kapott levegőt, érezte, hogy akárhogy küzd, az ereje elhagyja. Lassan már kezdett hozzászokni ahhoz, hogy időről időre elgyengül, ám ez olyan váratlanul érintette, hogy megkapaszkodott Tony vállában.
A stressz és a félelem teljesen leterítette, a hívogató sötétséggel szemben pedig képtelen volt tovább helytállni.
Ajkai elnyíltak, lábai feladták és Vee ájultan hullott a férfi karjaiba.

Tony meglepetten tartotta meg a lányt, majd óvatosan a kanapéra fektette. Betakarta a barna pokróccal és finoman megsimította arcát.
Aggódott érte. Borzasztóan.
Az, hogy gyermeket várt, eleve rengeteget kivett belőle, ám az utóbbi időben rosszabbodott a dolog: amint egy erősebb hatás érte, szinte rögtön elájult. Féltette a lány épségét - hiszen nem sejthette egyikük sem, bírni fogja -e a továbbiakban is, avagy nem. Minden alkalommal végigfutott fején a gondolat, hogy bár ne lett volna vele olyan goromba az elején. Több időt tölthettek volna együtt.

- Uram, Steve Rogers áll az ajtóban. - szólalt meg hirtelen Péntek, mire a férfi felsóhajtott. Mióta a lány visszaköltözött, Steve minden hétfőn benézett hozzá. Tony csupán azért viselte el a jelenlétét, mert az kedvesét boldoggá tette.
- Engedd be, mielőtt még dörömbölni kezd az ajtón.. - morogta, miközben a konyhába indult. Három poharat vett elő, mindbe jégkockát tett, majd kettőt felöntött egy kevés whiskyvel. A harmadikba csupán multivitaminos gyümölcslevet töltött.

A nappaliba beérve letette a poharakat az asztalra és figyelmen kívül hagyta Steve jelenlétét.
- Visszajöhetek később, amikor már nem alszik. - szólalt meg. Egy sötétkék inget viselt, kezeit pedig a zsebébe süllyesztette.
- Nem alszik, elájult. - közölte a másik, nagyot kortyolva poharából.
- Hogy mi? Mi történt?
Steve vonásai egy döbbent fintorba torzultak, mely végül egy aggodalmas és egyben gyanakodó arckifejezéssé vált. Nem tudta mire vélni az esetet, neki egy szót sem mesélt Vee az eszméletvesztésekről.

Tony a pohárban lévő italt figyelte, arcáról pedig semmilyen érzelem nem volt leolvasható. Igyekezett erős maradni és fenntartani a látszatot, miszerint képes volt kezelni a helyzetet.
- Érzékenyebben reagál a dolgokra, mint a sima emberek, a farkasgének nem igazán segítenek ezen a téren. - mondta végül kimérten.
A lány ezalatt lassan kinyitotta szemeit és hunyorogva próbált környezetére fókuszálni. Iszonyúan hasogatott a feje és még mindig bizonytalannak érezte magát.
Steve rögtön odalépett hozzá és segített neki felülni.
- Szia kölyök. Hogy vagy? - guggolt le mellé.
- Pazarul. - nyögte ki Vee és megdörzsölte arcát. - Így érezheti magát a zokni a mosógépben.
Tony arcára egy halovány mosoly kúszott és átnyújtotta neki a gyümölcsleves poharat.