Venus - Esthajnalcsillag

16. Megmentő

- Lehet, hogy igazat mond, Nat! -hadonászott a kezeivel hevesen a szőke lány. - Mi van, ha odamegyünk és őt addig halálra kínozzák a város túlsó felén?
- Az esélyek ugyanazok akkor is, ha maradunk az eredeti tervnél. Annál a tervnél, aminek van egy biztos alapja. - nyomta meg a szavakat a másik.
A két nő már percek óta vitatkozott fojtott hangon, mialatt a fiatal srác tanácstalanul nézelődött néhány méterrel odébbról.

Nem bírtak döntésre jutni. A bizalom valami olyasmi volt, amit ki kellett érdemelni, ám egy ilyen feszült helyzetben felértékelődtek a megjegyzések. Túl sokat kockáztattak. Egy rossz választás végzetes lehetett Tonyra nézve.
Vee beletúrt hajába és idegesen járkálni kezdett.
- Nem tudom, mit tegyek. - nyögte ki végül és mikor újra találkozott tekintete a vörös hajú nőével, csupa aggodalom tükröződött arcán.
Natasha nem esett kétségbe, jól képzett orosz kém volt. Találkozott már rázósabb helyzetekkel is.
- Oké Vee, figyelj! - fogta meg a vállát és nyugodt hangon kezdett beszélni. - Én megyek a kölyökkel és ha hazudott, elteszem az útból, aztán utánad megyek. Ha pedig ott van Tony ahol mondja, akkor kiszabadítom.
Vee fontolóra vette az ajánlatot, miközben észrevette, hogy Logan egy pillanatra rémülten pislog maga elé.
A lány beharapta ajkát és megrázta fejét.
- Nem, én megyek vele. Ha harcra kerül sor, ismerem minden trükkjét, és így te követed az egyébként is biztosabb nyomot. -biccentett a sugárzás koordinátáit jelölő szerkentyű felé.
Natashanak egyáltalán nem tetszett az ötlet, hogy vele hagyja őt és ez meg is látszott rajta.
- Ki van zárva, nem dobok be egy újszülöttet éhes oroszlánok közé. Én megyek vele.
- Nat!
- Vee!
- Lányok...! - szólt közbe Logan, mire mindkettő egyszerre kiáltott rá.
- Fogd be!

A srác maga elé tartotta védekezően kezeit és hátrébb lépett. Kissé feszültnek tűnt, mint aki nem teljesen biztos a dolgában.
- Csak azt mondom, hogy lehet a pasid már halott, szóval siessünk... - kezdte, ám a kém közbe vágott.
- Tényleg, miért is kéne elhinnünk, hogy segítesz és nem az időnket pazarlod? - fonta össze maga előtt karjait, fenyegetően méregetve őt.
Logan zavartan a hajába túrt és óvatosan Veere pillantott.
- Masonnek teljesen elborult az agya, bekattant.
- Nem újdonság. - biccentett a szőkeség.
- Hát igen. - mosolyodott el halványan a srác, aztán sietősen folytatta. - De ez más, olyan, mint valami őrült, akit én nem vagyok hajlandó követni. Most...most totálisan a megszállottad lett és bármit megtenne azért, hogy elvegye tőled a képességeidet.
- Cuki fiú. Apukád szeretni fogja. - vonta fel szemöldökét Natasha, a másik felé fordulva.

Az ifjú lány magában vívódott, eleresztve a füle mellett a megjegyzést. Persze kicsit sem győzte meg Logan, de elültette a bogarat a fülében azzal, hogy azt mondta, a mellkasában lévő ARK reaktort máshol tették le, hogy elcsalják.
A legrosszabb az egészben az volt, hogy ésszerűnek tűnt. Elviszik Tonyt, félrevezetik őt, addig a férfi félholttá válik a reaktor nélkül, s mire rátalál, elég kétségbeesett lesz az állapotát látva ahhoz, hogy megadja magát Masonnek.

Undorító terv volt, de kinézte belőle.

- Én megyek Logannel. Be tudod mérni a telefonomat. Ha nincs ott Tony, gyere utánam. - fordult oda Vee a nőhöz és fojtott hangon beszélt, hogy a vérfarkas ne hallja.
Natasha elhúzta a száját, nem igazán tetszett neki ez a felállás, de bólintott. Odadobta a kulcsot a másiknak és mielőtt elindult volna, hogy elkössön egy kocsit a Stark Toronyból, még Loganre nézett.
Ijesztően higgadt hangon szólt hozzá.
- Nem akarlak megölni. De meg foglak, ha bármi baja lesz.

Azzal vetett egy utolsó pillantást barátnőjére és elsétált, hogy elintézze a terv ráeső részét.
A két vérfarkas kettesben maradt.
- Kösz a kulcsot. És a fenyegetést is. - mormolta Logan a távolodó szuperhős alakját figyelve.