A Maffia feje (BEFEJEZETT)

Összetörtem

Ma reggel zokogva keltem fel. Mindent eldobáltam ordibáltam. Bejött Nash próbált megnyugtatni de nem ment neki. Hangos voltam, bejöttek anyum is kérdezte mi a bajom én csak zokogtam majd megöleltem.

-A-dahm m-egh-csalt-zokogtam anyum ölében.

-Jajj életem.. Annyira sajnállak-simogatta a fejem. Az ajtón berohantak a lányok egyből a nyakukba ugrottam és bömböltem.

1 óra múlva

-Életem öltözz fel szépen a suliba ne lássák rajtad, hogy megtörtél-mondta anyu. A többiek bólogattak.

-Jóh, igazatok van. De annyira fáj-mondtam könnyezve. Végül nagy nehezen felöltöztem..

Ruha és cipő:

Ennyit akartam de a lányok mondták hogy nagyon rosszul festek ezért muszáj egy vakolatot a fejemre tennem :/

Smink:

De látszik a fejemen hogy nyúzott na mindegy. Beértünk a suliba most már mindenki tudott róla. A tanárok, nagyi a többi gyerek.. Beértem a terembe pont matek volt, persze a lányok időbe bementek nem várták meg amíg felöltözök.. 

-Elnézést a késésért-mondtam határozottan. A tanár biccentett hogy üljek a helyemre. Mia és Lisa megszorították a kezemet, Nash pedig felállt és megölelt. Ez sok erőt adott. Az óra felénél bejött nagyi, és felém lépett. Megölelt és azt mondta hogy kitartást.

-Még esetleg egy pap nem akar bejönni?-kérdezte cinikusan Petra, azaz egy csatlós.

-Tudod életem az egy dolog hogy te így viselkedsz, és téged nem viselne meg. De én szerencsére nem te vagyok, szóval szépen fogd be a kis pofidat.-mondtam megemelt hanggal. Biccentettem a tanárnak, hogy elmehet, ő hálásan nézett rám.

-Miért? Nem látszik hogy megviselt a szakítás-mondta Kim érdeklődve

-Tudod a szakítás annyira nem viselt volna meg csak elhúzta. Kérdezd meg a lányokat vagy Nasht mi történt reggel. Aztán mondhatod hogy nem viselt meg-mondtam már gyengébben. Mindenki kérdőn nézett rájuk. Én biccentettem hogy mondhatják.

-Zokogva kelt fel, ordibált és csak csattanást hallottunk, de amikor beléptem a szobája romokban volt. Nem tudtam megnyugtatni ezért hívtam a lányokat. Akkor belépett anyu és a karjaiba esett, majd tovább ordibált. Összetört reggel, és nem bírta abba hagyni a zokogást. A lányok szerencsére megnyugtatták. Borzasztó volt így látni-fejezték be a hisztimet. 

-Sajnálom-mondta Kim. Felállt és megölelt. Szívből jött éreztem. Mindenki kikerekedett szemmel nézte.

-Köszönöm Kim, nagyra értékelem-mondtam őszintén ő elmosolyodott.

-Na ha már mindenki hallotta micsoda kis hisztit vágtam le akkor biztos van mindenkinek véleménye róla. Most én elmondom még amit látni vagy tudni fogtok és ennyi. 

-Nah akkor. Mivel vele dolgozok és én vagyok neki a főnöke ezért látni fogom őt. Nála is lesz a húgom, mert nagyon megszerette. Jah, és ő most anyunál van. Kérdés?-mondtam határozottan.

-Hogy vagy?-kérdezte halkan Alex

-Szarul de büszkén-mosolyogtam rá egy kicsit. Láttam, hogy Adam is sajnálja.

-Mikor lehet nálam Sophie?-kérdezte halkan.

-Amikor eljössz érte, de először szólni fogsz nekem. Lesznek szabályok és kész. Elviszed állatkertbe vagy ahova akarod de szólsz nekem. Ennyi.

Ezután hazamentünk..és f