Az Ördögön Túl <Befejezett✅️>

1.rész

APA NEE, futnék sikítva anyához, de se hangot, se mozgást nem érzek.. gyökeret vert a lábam. Futnék, de nem tudok csak nagyon lassan, hátranézek és apa egyre és egyre csak közeledik.
-Kérlek ne üss meg.-könyörgök neki térdre rogyva.Apa kérlek ne tedd ezt velem.
-Ne bőgjél mint egy kis csememő, legyél már erős, hát így neveltelek te szajha?-rivall rám.
-Nem apa nem így neveltél-szipogok, rettegve attól mi fog következni.
-Félsz tőlem, te életem balesete?
-I-igen.-dadogom.
-Jól is teszed.-neveti el magát undorító módon.
Arra kapom a fejem, hogy közeledik a keze, és a hajamnál fogva felemel a poros földről.-még utoljára körbenézek.. A hátsó udvarban vagyunk távol mindentől. A kis patak ami a nem messze lévő hegyből ered, olyan szép lenne ez a pillanat, csordogáló patak, gyönyörű naplemente ahogy éppen próbálkozik még fent maradni az égen, mielőtt teljesen be nem sötétedik.Veszek még egy utolsó lélegzetet, beszippantom a friss levegőt, és felkészülök lemenni a nappal együtt

Kipattannak könnyes szemeim, de még mindig fuldokolva veszem a levegőt és remegek.
Hangosan felsírok a félelemtől ami még az álmomból bennem maradt.. Ez így nem mehet tovább!-mondom magamnak,és azzal a lendülettel kiszállok az ágyból,aztán megcélzom a fürdőszobát.
Lassú léptekkel elindulok a fürdőbe, ami a szobámmal szembe van.
Egy hanyag mozdulattal belököm az ajtót,majd odamegyek a tükörhöz.
Fejemet lehajtva hagyom,mert erőt veszek magamon,hogy ne fussak el,amint meglátom a fejem.

A hajamat kiszedem az arcomból, utána ránézek a tükröző felületre. Szinte farkasszemet nézek önmagammal, és mint valami elmebeteg lassan odahajolok a tükörhöz, nagyjából 30 centire.-Nem győzöl le te kibaszott rémálom!-mondom elszántan suttogva.

Elmosolyodok magamon, hogy milyen szánalmas vagyok.

Kis idő múlva,elfog egy érzés, hogy valaki néz ,elterelődik a szemem, az ajtó irányába, és rápillantok anyukám aggódó tekintetére.
-Gyere édesem, ölelj meg.-tartja ki kezeit.
Azt a pár métert gyorsan átszelve vetettem magam a karjaiba.
-Nincs baj Em, szeretnéd, hogy veled aludjak?-pislog sűrűn anya,gondolom a fáradtságot űzi ki a szeméből.

Tudom hogy gyerekes 19 éves létemre anyával aludni, de csak ő tud megnyugtatni.
-Gyere menjünk.-Int a szoba irányába.
-Rendben.-mondom lehajtott fejjel.
Ilyenkor bűntudat mardos,ezen kívül szégyenlem is magam.

Először anya fekszkik be a már kihűlt ágyba, utána felemeli a takarót, hogy menjek oda hozzá.
Lomha léptekkel érek az ágy széléhez,majd bedőlök mellé.
Megölelem a még ülő helyzetben levő anyukámat,akinek a sötétségen keresztül is látszik,az átható tekintete.

-Elmeséled?
-Inkább aludjunk-mondom neki ásítás közben.
Anya dúdol nekem, amit kicsi koromba csinált ha nem tudtam aludni.

Még ad egy puszit a homlokomra, és elnyel a sötétség.

....

Reggel hunyorogva nyitom ki a szemem, az ablakon beszűrődő fények miatt. Nyöszörögve odamegyek a nyílásszáróhoz, és kitárom a két függönyt, hogy több fény jöjjön be a világos szobámba.
Az ablakokat is kinyitom szellőztetés gyanánt.
Kipillantok, és észreveszem Sergiot.

-SZÉP JÓ REGGELT FŐÁLLÁSÚ TESTŐRŐM!-kiabálom oda neki nem túl nőiesen.
-Neked is jó reggelt főállású hamupipőke.-válaszol nevetve.
-Nem jössz le lövöldözni?
-DEEEEE lemegyek, egy Pillanat.

Gyorsan felkaptam egy melegítő nadrágot, egy toppot, és rá egy pulcsit. Leszaladok a lépcsőn, és irányba veszem a hátsó kertet amerre néz az ablakom.

Keresztül megyek a szép nappalin, és konyhán ami egybe van nyitva. Már látom Sergiot az üvegajtón keresztül.
Fel alá járkál,melegítőjébe dugott kézzel.
Éppen háttal áll nekem,éppen megfelelő pillanat,a megijesztéséhez.
-Szia!-ugrok elé.
Meg sem rezzent
-Nem lenge ez egy kicsit? kérdezi végignézve rajtam.
-Talán nem tetszik?-szólalok meg sértődötten.
-Ezt egy szóval nem mondtam.-Húzza félmosolyra a száját.