Az Ördögön Túl <Befejezett✅️>

50.rész

Nathaniel:

-Nath,mi a baj?-néz bele mélyen a szemembe.
Megijedtem.Nem akarom még egyszer átélni azt az érzést,hogy pofára ejtenek.
-Semmi,Emily hagyjál már!-tolom el magamtól,egyszer a szájára nézve,egyszer a szemébe.

Sietősen elhagyom a szobát,becsapva az ajtót,ami mögöttem hatalmasat puffant.
Nath,hová mész?-állít meg Aiden a kezemnél visszarántva.
-El,Aiden..összezavarodtam.-sóhajtom idegesen,majd kitépem az alkarom Aid szorításából.
-Ugye nem kurvázni mész megint?!-köpi felém a szavakat,telis tele gúnnyal.

Elnézek a válla felett,és halványan látom Emily haját,ahogy vissza libben,a hirtelen megfordulástól.
Nathaniel,itt a lehetőség,hogy mégjobban elbaszd és eltold magadtól,vagy helyrehozd,és örök Happy.

Hát persze,hogy elbaszom..

-Még nem tudom.-nyitom ki a bejárati ajtót,és leveszem a kocsikulcsot,ami egyedül hever a cipős szekrény tetején.
Még tegnap hagytam itt,így legalább nem kell lemennem a garázsba.
Végleg kilépek a házból,egyszer sem visszanézve.

Beülök az autóba,és padlógázzal kifarolok az udvarról,néhány kis kavicsot kilőve magam mögött.
Céltalanul elindulok az úton.
A motor egyenletes hangja szűrődik be,a félig lehúzott ablakokon.
Délután hat óra múlt,és az idő is kezd hűlni.
A hideg végigfut a testemen,minden szőrszálamat megfeszítve.
És hogy hova tartok?Pontosan az egyik bár felé..Roxyhoz..

Lehet szánalmas vagyok,de leszarom.
Nekem senki nem mondhatja meg mit kellene csinálnom.
És az érzéseim sem befolyásolhatnak.
Az indexet kitéve lekanyarodok a
Red Cat felé,és néhány perc múlva már le is állítom a motort.
Kiveszem a kocsiból a slusszkulcsot,és bemegyek a szórakozóhelynek a bár részébe.

-Jó estét uram,segíthetek valamiben?-tesz egy kört körülöttem,végig simítva a hátamon.
-Ami azt illeti igen.Roxyt keresem.-tartom vissza a lány kezét,akinek az ujjai kezdtek lefelé barangolni.
-Máris szólok neki.-komolyodnak meg a vonásai,a tekintetével együtt.
A hatalmas tű sarkában eltipeg a hátsó ajtóig,majd beszól valakinek.
-Jön.-tátogja a rúdra felugorva,és egy gyönyörű terpeszben részesíti a nézőit.

-Itt is vagyok Natibaba,csak fürödtem,mert tudom,hogy nem szereted ha nem vagyok elég tiszta.-fogja meg a kezem,és bevezet az egyik szobába.
-Mit szeretnél Natibaba?-nyávogja,a nyakamba harapva.
-Táncolj nekem Roxy,nézni akarlak.-morgom a szájára,de nem bírom megcsókolni.
Valamiért nem megy.
-Ahogy akarod.-puszil meg gyorsan,majd pár lépést hátrál.

A kintről behallatszódó zene ütemére fellép az egyik rúdnak az állványra,és a vas mentén háttal lassan leguggol.
A combját szétnyitja,és a kezével felkapaszkodik a vasoszlopra,majd úgy pörgeti fel magát.
A szorításán engedve lejön az állványra,lassú és erotikus mozdulatokkal kezd el körözni a csípőjével nekem háttal.
Beletúr platina szőke hajába,aztán kecses léptekkel odajön hozzám,és leültet az ágyra.
Bemászik az ölembe,minden részemet megérintve.

Leveszi a csipkés melltartóját,és bugyiját.
Nathaniel,te akkora egy barom vagy,hogy itt van rajtad egy meztelen nő,és mégis Emilyre gondolsz.
-Bocs Roxy,nekem nem fog menni.-lököm le magamról a lányt,és felállok az ágyról.
-Baj van Natibaba?-áll elém az ajtóban.
Hú de idegesít ez a nő.
-Nincs baj,csak nem akarlak megdugni..Most szívesebben dugnám Emilyt.-lököm el Roxyt újból,és mintha pestis keringene a helyben,úgy hagyom el a bárt.

-Hallo,Logan,tudnánk találkozni?-tárcsázom a testvéremet,aki szinte azonnal fogadta a hívásomat.
-Persze Nath,hol találkozzunk?-válaszol,meg sem kérdezve a találkozás okát,mert tudja,hogy úgyis elmondom.
-A házunknál van egy kurva nagy erdő..Ezt tudod nem?-kérdezem tőle,mire csak egy "Ühüm"volt a válasz.-Na ha abba az erdőbe bemész egy csapáson,ami ki van tapossa,hidd el látni fogod.-állok meg megint a mondatom közben,hogy megbizonyosodjak róla,valóban tudja mit beszélek neki.
De a válasza ugyanaz volt mint legutóbb.

-És ha ott bemész,akkor egy idő után látni fogsz egy faházat.Ott várj meg!-darálom le gyorsan,és ráteszem a telefont.

Egy bő fél órával később hazaérek,és leteszem a kocsit a bejáróra,ahol nem lehet látni a fák miatt.
Kocogva elmegyek az ösvényig,majd jobbra bekanyarodva,sétálva folytatom az utat a faházig.
Logan a vityilló oldalának dőlve cigizik,és a telefonját nyomkodja.
-Gyere be.-nyitom ki a lelakatolt ajtót,majd beinvitálom a jól felszerelt rejtett helyre.

-Hű,én meg azt hittem,hogy itt bent lehelettel fűtenek.-pöcköli meg az egyik sarokban álló növény levelét.
-Ne higgy mindig a szemednek.-huppanok le az L alakú fotelbe,ami a sarokban helyezkedik el.
-Mi a probléma?-jelzi a mondatával,hogy igazán kezdhetném, azt hogy miért rángatta ide.
-Emilyről lenne szó.-Sóhajtok nagyot,és a lábammal dobolva várom,hogy mit reagál.

-Mit csináltál már megint.-reagálja le,csak nem úgy,ahogy én szeretném.
-Igazából szerelmet vallottam neki,utána meg megijedtem,és otthagytam.-vallom be a történteket.
-Nathaniel..Istenem..te akkora bunkó vagy.
Legalább hagytad válaszolni?-folytatja a mondatát.
-Igen.-dőlök neki a háttámlának,magam elé bámulva.
-És?Mit mondott?-sürget a kezével Logan.
-Azt,hogy ő is.-sütöm le a szemem kínosan.

Lehet,hogy 22 éves vagyok,de most úgy érzem magam,mint egy 15 éves kisfiú,akit dobott a nyolcadikos barátnője.
-Nath.-teszi a kezét a vállamra.-barom vagy.-jelenti ki ünnepélyesen.
-Kösz.De így láttam jónak.-bizonygatom az igazamat,holott tudom,hogy ez már veszett ügy.
Nincs mentségem.
Amikor Emilyre gondolok,valahogy más,és más érzések uralkodnak el rajtam.
Valamikor düh,gyűlölet,vagy egyszerűen boldogság.
Dühös vagyok,mert félek az érzéseimtől
Gyűlölöm,mert vissza mer szólni,és nem fél nekem nemet mondani.
És boldog vagyok,amiért ott van velem.

-Nathaniel Weil,most a legőszintébb választ várom tőled.Miért hagytad ott?-pofozgat fel a bambulásból,a bátyám.
-Mert..nem tudom.-nézek el a másik irányba.
-Nat,ugyanolyan önfejű seggfej vagy,mint az apánk.Ő se hagyta hogy segítsenek neki.-hagy kis hatásszünetet,majd újabb levegőt vesz a mondatához.-Szerinted miért lett egy szociopata sorozatgyilkos?-beszél egyre hangosabban,ami kezd kihozni a sodromból.

-Azért bazdmeg,mert nem hagyta hogy segítsünk neki,amikor anyánk meghalt.-préseli ki idegesen a szavakat.
-És ennek mi köze hozzám?-Mutatok magamra.
-AZ A KÖZE,HOGY SZEDD MÁR ÖSSZE A TÖKEIDET,ÉS FOGADD MEG A TANÁCSAINKAT!EMILY NEM EGY TÁRGY!-üvölti a képembe vörös fejjel.
-HOGY CSINÁLJAM AMIKOR NEM BÍZOK BENNE?-fakadok ki,végig sem gondolva,hogy mit mondtam.
Logan elégedetten összekulcsolja a kezeit,és nyugodtan rákönyököl a térdére.

-Miért nem?-kérdez ennyit.
Ennyit,és semmi többet,de ez a kérdés is éppen elég.
-Mert Ivettet is szerettem,de megcsalt.-mesélem el a sztorim lényegét.
-Nath,azt kell megértened,hogy Emily nem Ivett.Szerinted Emily képes lenne téged megcsalni,amikor lefeküdt veled,és odaadta mindenét neked?Szerinted Em képes lenne rá,amikor tudja hogy szereted?
Szerinted Em,nem szeret téged,ha még nem lett öngyilkos melletted?-Állít fel a helyemről,és kilökdös az ajtón.
-Igazad van.-tartom fel védekezően a kezem,és visszaindulok az ösvényen.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3