Az Ördögön Túl <Befejezett✅️>

47.rész

Nathaniel:

-Emily,haladj már.-kopogok folyamatosan az ajtaján,mivel már harmadjára küldött ki a szobából,és bezárta.Vagyis kizárt ENGEM(!)
a saját szobámból,amit ő befoglalt.
-NATHANIEL WEIL,FOGD MÁR BE!-ordítja idegesen,én pedig elmosolyodok.
De kis pukkancs valaki.
A kilincs elkezd mozogni,és kattan a zár.

-Na milyen?-fordul körbe a tengelye körül,és mosolyogva néz rám.
-Elmegy.-rántok vállat,és az oldalát átkarolva indulunk el a buliba.-Amúgy csinos vagy.-vezetem lefelé a kezem,és belemarkolok,kerek kis fenekébe.
-Barom vagy!-fogja meg a csuklómat,és visszavezeti a derekára.
-Hé,szülinapom van,jár nekem is szórakozás.-puszilom meg az arcát hirtelen felindulásból.

Valószínűleg nem számított rá,mert halvány pír jelenik meg az arcán.
-Cuki vagy amikor elpirulsz.-búgom a nyakába.Emily próbálja leplezni,hogy nem szereti,de tudom hogy hazudik.Le se tagadhatná,hogy élvezi.
-Te meg seggfej,inkább induljunk.-pattan be az anyósülésre,majd szabályosan beköti magát.

-Cukorbaba,most kezdődött el,az 5 napos próbaidő.-szállok be mellé a kocsiba,és a kormányra helyezem a kezem.
Nem reagál semmit a megszólalásomra,hanem megrázza a fejét,a szemét forgatva.
-Elvitte a cica a nyelved?Vagy odaadjam én?-lököm meg a vállammal játékosan,amit nem nagyon díjaz,és visszalök.
-Emily vezetek.-lökök vissza újra.
-Te kezdted.-mosolyodik el végre,aztán normálisan beleül az ülésbe,ahogy használni szokás.

Nemsokára oda fogunk érni,az egyik szórakozóhelyemre,ahol kivételesen nincsenek hivatásos ribancok.
Az éjszaka csendes,nyugalommal teli.
Igaz,hogy már május 8. van,de attól még az este hűvös.
-Nem fázol?-simítom meg a meztelen combját,egészen a térdéig,majd vissza.
A tenyerem megállapodik a ruhája pereménél,majd elkezdek azzal játszani.
-Egy picit fázok.-mutatja az ujjával az adott mennyiséget.
-Oké,akkor feltekerem.-nyúlok oda a fűtés gombjához,aztán felveszem a hőfokot.
-Mostmár jó?-nyúlok oda a kezéhez,és összekulcsolom az ujjainkat.
-Ez sokkal jobb,mint Sergioval volt.-dől rá a vállamra,azután onnan figyeli az utat.

Az elhaladó lámpák fénye megvilágítja az arcát,ami egy kicsit felébreszt engem.
-Hogy mondod?-ráncolom össze a szemöldököm az útra koncentrálva.
Még most jutott el a tudatomig,hogy mit is mondott az előbb.
-Sergio összekulcsolta a kezeinket,de én el akartam húzni,csak nem mertem.-vallja be sóhajtva,majd az én ujjaimmal kezd játszani.

-Figyelj Em.Most felejtsd el Sergiot,inkább gondolj rám..nem sokkal jobb?!-tartom vissza a nevetésem,ami meg is érződik a hangomon.
-De,sokkal jobb.-kuncog halkan,majd egy mély levegőt vesz,és kifújja.Ilyenkor komoly dolgokat szokott mondani.Ennyire már ismerem.

A légkör is megváltozott közöttünk.
-Nath,tényleg köszönöm,hogy megmentettél  tőle.-simítja meg a másik kezével a felkaromat.
-Emily,ugyan már..te leszel a feleségem,és nélküled unalmas lenne az életem,meg egy fokkal nyugodtabb.-viccelem el a végét,de tudom,hogy értette a szavaim súlyát.
-Ez egy burkolt vallomás volt?-emelkedik fel a vállamról,és az arcomat szugerálja.

Tényleg Nath,ez egy vallomás volt(?).-kérdezem magamtól.Lehet,de neki ezt nem kell tudni.
-Áh,ne bízd el magad.-adok egy gyors puszit a szájára,majd várom a reakcióját.

-Akkor jó.Már azt hittem a nagy Nathaniel Weil-nak vannak érzései.-veregeti meg a vállam "haveri" módon.
-Emily..vannak érzéseim,csak szerintem nem komolyak.-szívom be élesen a levegőt,mert biztos vagyok benne,hogy ezt nem kellett volna mondanom.
-Aha..értem..minek is a komolyság,ha egy életen át össze leszek zárva egy komolytalan emberrel.-mutat a kezével idézőjeleket.

-Emily nyugodj már le..nem azt mondtam hogy nem érzek semmit..áh mindegy.-legyintek idegesen,majd leparkolok a szórakozóhely előtt.
-Em,menjünk be.-szállok ki a kocsiból,utána megvárom,amíg ő is így tesz.
-Bunkó.-csapja fel az ajtót,majd bebassza.
-Ésszel Em..Érzései vannak..-simítom meg az autómat.Ő a kedvencem.
-Jobban szereted a kocsid mint engem..-morogja az orra alatt olyan halkan,hogy szinte kivehetetlen amit mond.