Az Ördögön Túl <Befejezett✅️>

48.rész

Emily:

-Jó reggelt.-suttogja a fülembe Nat.
-Hogy aludtál?-puszilja meg lágyan a fejem.
Meg tudnám szokni,maradjunk annyiban.
-Szinte semmit.-fordulok rá a hasamra,mert eddig a hátamon aludtam a karjaiban.
Az államat rádöntöm a mellkasára,és nosztalgiázok egy kicsit az elmúlt éjszakáról.
-Ezt is nekem köszönheted.-hajol hozzám közelebb,cikázó tekintettel a szemem,és a szám között.
-Nat,nekem nem fér a fejembe,hogy miért hoztál el bulizni,amikor házfogságban vagyok.
-Mert én szabtam ki,és egyedül én hozhatlak ki..Ez az apró információ lemaradt.-suttogja az ajkaimra csukott szemmel.
Gyerünk Emily húzódj el..Fogadd meg Aiden tanácsát.
-Elmegyek pisilni.-hajolok oda hozzá és egy sietős puszit adok a szájára.
Hitetlenül felnevet,majd mosolyogva a fejét rázza,és a kezével mutatja,hogy merre van a mosdó.
-Köszi.-lépek ki az ajtón,és jobbra veszem az irányt,ahogy mutatta.
Jó valójában nem kellett pisilnem,csak kellett valami kifogás.
Odaballagok a tükörhöz majd lehajtott fejjel,felkészülök a látványra.
Lassan felnézek,és egy csapzott,fáradt lány helyett,egy boldog,és kipihent nő néz vissza rám.
Igaz,ittam pár darab koktélt,amit érzek is..
Nos,ilyen az aznaposság.
Kifésülöm az arcomba hulló tincseket,majd megigazítom magam.
-Vajon szépnek lát?-hajolok közelebb a tükörhöz,bőrhibákat keresve.
-Az egyik legszebbnek.-szólal meg mögöttem,én pedig ijedtemben hátrakapom a fejem.
-Az egyik?-Vonom fel a szemöldököm, csípőretett kézzel.
-Az egyik a reggeli éned,aki nyugodt,és okos,a másik az éjjeli éned,aki vad,és dögös.-karol át a vállam alatt,aztán feltesz a mosdókagylóra.
-Melyiknek örüljek jobban?-vezetem fel a kezem a nyakára,majd mögötte összekulcsolom.
-Helyzettől függ.-ereszti le renyereit a derekamra,majd közelebb húz magához.
-Éhes vagyok.-jelentem ki a szemébe nézve.
-Én nem.-jelennek meg nevetőráncok a szeme körül,de az arca nagy része komoly.
-De én igen.-makacsolom meg magam.
Ő is nagyon jól tudja,hogy nem engedek.
-Jó,együnk.-adja meg magát,rajtam pedig egy diadalmas mosoly jelenik meg.
Győztem.
Nathaniel hátrál,én pedig leugrok,egyenesen a lábamra.
-Mit kérsz? Tudok csinálni..ömm..izét..vajas kenyeret.-bólogat komoly fejjel.
Jól csinálja a póker arcot.Remélem csak leplezi a vigyorát,és nem gondolja komolyan.
-Csinálj nekem rántottát,az sem valami nehéz.-szökdécselek oda az asztalhoz,majd leülök az egyik székre.
-Baszki.-eresztem rá lassan az egész súlyomat az ülőhelyre.
Nat megtette a dolgát..érzem..
-Baj van cukorbaba?!-vigyorog megállás nélkül.
Neki is pont ilyenkor kell ide nézni,amikor szenvedek..miatta..a farka miatt..
Khmm,ezt biztos ki akartam gondolni?
-Nem..semmi baj nincsen,csak..csak megszédültem.-adom be neki meggyőzően,csak van egy sanda gyanúm,hogy nem veszi be.
Vajon miért?
-És azért szisszentél fel,mert megszédültél?-támaszkodik rá a konyhapultra a könyökével.
-I-igen.-erősítem meg a hangom.
-Hát hogyne,valóban szédületes éjjszaka volt.-horkant visszafordulva a rántottához,aminek erősen égett szaga volt.
-Nat,nem égetted oda?-állok fel a székről,és odamegyek mellé.
-Még nem piros a teteje.-nézegeti különféle szövegből a serpenyőt.
-Mivan?Miért lenne piros?-döntöm oldalra a fejem,és hol őt nézem,hol pedig a ropogósra sült "rántottát".
-Mert Angela mindig pirosra csinálta.-tárja szét a kezét értetlenül.
-Egy,vedd le a tűzről,amíg ki nem gyullad.Vagy inkább dobd ki.
Kettő,azért volt piros,mert megszórta pirospaprika porral.-fojtom el a nevetésemet minden erőmmel.
-Tényleg Emily,Angela,miért nem volt mostanában?-fordul vissza Nat a kukától gyanakvóan méregetve.
-Beteg az unokája,és a lánya meg nem tud vigyázni a lányára.-darálom le neki,szerintem érthetően,mert elképzelni nem tudom,hogy neki ezen mi nem volt világos.
-Aha,értem.-szagolja meg a SERPENYŐT(?),majd fintorogva kidobja a rántotta mellé.
-Nathaniel Weil,most azonnal kiveszed a serpenyőt a kukából,és elmosod.-utasítom.
-De én..-MOST!-szórnak szikrát a szemeim.
-Rendben.-fogadja el sanyarú sorsát.
-De azt elmondom,hogy én soha nem mosogattam még.-veszi ki fintorogva a szemetesből az odaégett serpenyőt.
-De szar lehet,akkor ideje elkezdeni.-intek a mosogató irányába.
-Jó,de hogy kezdjem el?-dobálja a kezében az eszközt.
-Ne dobáld,mert eltö..Már mindegy.-hallgatom az egyenletesen csörgő vasat a földön.
-Hoppá.Mostmár kidobhatom?-mutatja fel a fogókáját,ami a kezében maradt.
-Dobjad.-fordulok meg lassan,és bemegyek a szobába.
Felveszem a tegnapi ruhámat,de a tűsarkúba még egy percet nem bírnék ki.
Megyek mezítláb.
-Indulhatunk?-fonom keresztbe a kezem,és várom,hogy Nathaniel beállítja a kócos haját ugyan olyanra.
Ki érti a mai férfiakat?
-Igen,még felveszem a cipőmet,addig indulj nyugodtan.-dobja oda nekem a kocsikulcsot.
-Én vezethetek?-nézek rá bárgyú képpel.
-Ha szeretnél.-ránt vállat lazán.
-Nem zavar,hogy nincs jogosítványom?!
-Nem nagyon.-nyújtja a tenyerét nevetve.
Belerakom a slusszkulcsot a kezébe,és benyomom a hívó gombot a liften,mivel tegnap itt töltöttük az éjszakát.
-Em,ha hazaértünk,én alszok.-ásít nagyot,majd belép a megérkezett liftbe.
-Aludjál bazdmeg,aludjál.-röhögök eröltetetten,és kilépek a földszintre.
Körbenézek a helyen,ahol tegnap buliztunk.
Tisztaság van.Ez meglepő.
Így világosban sokkal másabb a hely.
Nagy ablakok,és kijárat a teraszra.
Ki van rakva egy tábla,hogy "Bent Tilos Dohányozni",és ez a mondat fel volt tüntetve több nyelven is.
A bárpult is jó állapotú,minden karban van tartva.
-Emily,haladj már.-zökkent ki a nézelődésből Nathaniel,aki már a túlsó ajtóban vár rám.
-Indulok.-kocogok oda hozzá,majd kilépek a tavaszi reggelbe.
Aham,ez nem tavaszi.Ez nyári..cseszettül meleg van.
Beszállok az anyósülésre,gondosan ügyelve arra,hogy szabályosan bekössem magam.
Mint kiderült,délután egy óra van.
Nathaniel is követi a példámat,majd kikanyarodik a kocsival,hazafelé véve az irányt.
-Nem fogsz aludni.-jelentem ki ásítva.
-Miért is?-tapos rá a gázra az egyenes útszakaszon.
-Mert én fogok.-húzom le az ablakot,de gyorsan vissza is nyomom,mert eszeveszett sebességgel jön be a levegő.
-Legközelebb lezárom az ablakodat.-néz rám röhögve.-Amúgy jó a hajad.-teszi hozzá mellékesen.
-Köcsög vagy.-igazítom meg a hajam,a ruhám,meg úgy mindenem.
-Nyugi már,csak szivatlak.-harapja be az alsó ajkát mosolyogva.
-Szivasd Aident.-fordítom el a fejem,tettetett sértődöttséggel.

...

Nat,nyisd már az ajtót,mert itt alszok el állva.-dőlök neki az egyik oszlopnak.
Lehet hogy délután kettő van,de szinte semmit nem aludtam.
Nézem ahogy a leendő férjem kinyitja az ajtót.Megfeszülnek az izmai,és a kezein kidudorodik az ér.Cseszett helyes ez a férfi.
Arca tökéletesen szimmetrikus.
Komolyan,szinte tükrözni lehetne az egyik felét a másikkal.
-Mit nézel cukorbaba?-mosolyog rám az ajtóból.
-Téged.-csúszik ki belőlem.
Most ne kövessem el azt a hibát,hogy a szám elé kapok,és juj.
-Mit nézel rajtam Emily?-érinti meg lassan a kezem,aztán mélyen a szemembe néz.
Elájulok,ha továbbra is így néz rám.
A pulzusom az egekben,a lábaim szinte nem tartanak.
Meghaltam..ez a mennyország egy helyes férfival,aki maga az Isten,vagy a Pokol magával az ördöggel?
Megvan..A pokolban,az ördög helyén Nathaniel a szex Istene.
-Hogy mit nézek rajtad?-kérdezem,mire válaszul bólint,egyre beljebb húzva a házba.
-Nézem a mélybarna szemeidet,és ahogy nézel velük..nézem a férfias arcéledet,és nézem a tökéletes szádat,ami gyönyörű dolgokra képes.-érintem meg a helyeket,amiket említettem.
Jó a szemén nem simítottam végig.
-Elmondjam,hogy én mit érzek,ha látlak?-kísér fel a lépcsőn a szobájába,vagyis már a mi szobánkba.
Bezárja maga mögött az ajtót,majd újra közel lép hozzám.
-Igen,mond Nathaniel.-suttogom a szájára,nem kis önuralommal.
-Szeretem a homlokod.-puszilja meg a helyét.-Szeretem az arcodat,ami mindig elpirul,ha a közelemben van.-harapja meg egy kicsit az adott részt.
-Szeretem a telt ajkaidat,amin ártatlan nyögések jönnek ki.-csókol meg lassan.

-Szeretem mindenedet.-húzódik el,és a szemembe néz.
Őszinte volt.Basszus..ő most szeret engem?
Áh tuti nem,csak fáradt.

-Emily,szeretem az egész lényedet,főleg a formás feneked.-csap bele a hátsómba,de nem olyan erősen.
Én elolvadok,de komolyan.
Mindenem lángokban,és várom az érintését.
Könyörög a testem érte.
-Én is Nath,én is.-ölelem meg szorosan,és a nyakába fúrom a fejem.
A kezét ráteszi a derekamra,majd szorosan hozzám bújik.
Rávezetem a tenyerem a mellkasára,egyenesen a szívére.
Őrült dübögése egyre lassul,majd egy kis idő múlva teljesen lenyugszik.

Ő nem egy pszichopata rohadék.
Vannak érzései,csak át kell törni a falat,amit felhúzott magaköré.
Nathaniel egy jó ember,rossz döntésekkel.

Köszönöm szépen hogy elolvastad,és bocsi,hogy ilyen későn volt rész.
Pusziii<3