Az Ördögön Túl <Befejezett✅️>

14.rész

Emily:

-Sergiooo,azért ne ilyen gyorsan!!-kapaszkodok meg az ülésben.

-Te mondtad,hogy tapossak bele.-lassít a kocsival,ami miatt egy kicsit előrebukok.

-De ennél azért gyorsabban.- nézek rá a kijelzőre,hogy mennyivel megyünk.

-Ti nők...nektek semmi sem jó.-rakja másik sebességbe a kocsit,és felvesz egy ideális tempót.

-Ez így nem igaz,mert nekem ez most éppen megfelelő.-mosolygok rá elégedetten.

-Valóban,Tényleg nem igaz.-ironizál engem kifigurázva.

-Tudom,nem kell neked is alátámasztani.-vigyorgok.

-Hogy történt a baleseted?-vált témát.

-Valamiért Aiden elaludt vagy ájult vezetés közben,én felhívtam Natet,próbált távolról segíteni,de valamit basztak a féknek,és nekimentünk egy fának,a város mellett lévő erdőnél.-mesélem el a storyt dióhéjban.

-Melyik erdőnél?-pillant felém.

-Tudod,a tavas.-hunyom be a szemem,hogy vissza tudják emlékezni.

-Aham.-válaszol röviden.

-Most mi az?-vágok semmilyen fejet.

-Semmi,csak arrafelé jártam,és lövöldözéseket hallottam,így visszafordultam.

-Jaa,értem.De mit kerestél ott?-teszem fel a kérdést,ami foglalkoztatott.
-
A másik városban voltam gyógyszertárban,mert megfáztam.-köhint egyet a végén.
-
Ó nagyon sajnálom..Tudok valamiben segíteni?-érintem meg a vállát.

-Aranyos vagy,de nem kell.-mosolyog rám.
-Na,de az utat nézzed.-mutatok a hosszú betonpályára.

-De az út,nem olyan szép,mint akit most nézek.-figyel még mindíg tovább.
Ó TE JÓ ÉG!!-Erre mit kell mondani?
-Köszönöm?-suttogom magam elé vörösen.
-Baj van?-kérdezi aggódással a hangjában.

-Jaa semmi,csak láttam egy....egy elcsapott nyuszit.-mentem meg magamat,a kínos pillanat alól.

-Ühüm-szorítja össze az ajkait,nehogy nevessen.
-Te kinevetsz?-csapok a mellkasomra drámaian.
-Éhéén,áhh dehogy.-legyint egyet a kezével.
-Azért.-mondom vigyorogva.

....

-Amúgy,hova megyünk?-töröm meg a már 15 perces csendet.

-Titoook.-lassít le az autóval,mert vasúton kell átmenni.

-De miéééért?-nyafogok kislányosan.

-Azért,mert titok.-zárja rövidre a magyarázatot.

-De ez nem igazság.-fonom keresztbe a kezeim durcásan,és hátradőlök.

-Ne hisztizz már!-rázkódik a válla a nevetéstől.

-De hisztizek,mert nem mondod el a meglepetést.-próbálok kicsikarni könnyeket,de esélytelen.

-Még sírni se tudsz.-horkant egy nagyot,mint egy jókora disznó.

-Az egy dolog,de akkor is tudni akarom,hogy hova megyünk.-morgom az ablakon kinézve sértetten.

-Mindjárt ott vagyunk nyugalom.-teszi kezét a combomra.

Egy pillanatra behunyom a szemem az érintésére,de Nathanielt látom magam előtt,ezért gyorsan ki is nyitom.
-Megérkeztünk!-állítja le a motort.
Észre se vettem,hogy megálltunk,kezdjük ott.

-Hahó,hamupipőke,itt vagy?-legyezi a kezét a szemem előtt.
-Mi?,Ja igen itt vagyok-rázom meg a fejem.
-Hallottad mit mondtam az előbb?-bökdösi meg a vállam,ezekszerint megint elbambultam.