Az Ördögön Túl <Befejezett✅️>

24.rész

Nathaniel:

-OORVOST!-futok be Emilyvel a kezemben.
-Baj van uram?-illegeti magát feltűnően a recepciós lány.
-Tippelj bazdmeg.-megyel el mellette,mintha levegő lenne.
-IDE URAM!-indteget egy fehér köpenyes férfi a folyosó végén.

A fehér járólapot Emily vére csepegteti össze.
-Már nem finomkodok,csak futok oda az orvoshoz.
-Mi történt uram?-Hozza oda hozzám a hordágyat.
-Elrabolták,és megkínozták.-Rugózok kettőt,és felrakom oda.
-Tessék?-merevedik meg a Doktor úr.
-Nathaniel Weil.-nyújtom a kezem bemutatkozásra.

-J-jó napot.-fogadja el a kézfogásom remegve.
-Már értem mi történt,esetleg kérnek valamit?-nézi a padlót.
-Azt,hogy haladjon,és mentse meg.-nézek rá kimérten.
A fejemmel biccentek Emily felé,hogy haladjon a munkájával.
-Máris uram.-tolja el előlem a leendő feleségem.
A köppenyében megnyom valamit,és további 4 ápoló,meg még egy orvos jelenik meg.
UTAT! ÉLETVESZÉLYES ÁLLAPOT.-szalad előre az egyik nővér,hogy megtisztítsa az utat.
Én mögöttük kocogok,a nyakamat nyújtogatva,hátha látok valami bíztatót.
De nem.Emily egyre jobban vérzik,mert elszakadt a varrás,ami a lőtt sebet tartotta egyben.
-A 4-ES MŰTŐBE VISSZÜK!-kanyarodnak élesen a hordággyal.
Egy hosszú folyosón vagyunk,ahol csomó fotocellás ajtó van,mindegyiken az áll,hogy műtő.

Vannak még elhelyezve padok,és konnektorok,valamint automata az előtér elején,ahol nagyobb a tér.

-Uram ide nem jöhet be!-állít meg a tenyerével a Doki.
-És?-húzom össze a szemöldököm idegesen.
-Mi az hogy És?,ez egy műtő uram.Kint kell maradnia.-Harcászkodik velem az egyik ápolónő.
-Figyelj kiscica,most fogd be a szád,vagy betömöm,de az emlékezetes lesz.-mérem végig a nőt.
-Ki maga,hogy így beszéljen?-böki meg a mellkasom.
-Nathaniel Weil, személyesen.-mosolygok a bemutatkozáshoz illően.

-Mennem kell!-Fut vissza a műtőbe,és bezárja az ajtót.
-A kurva anyád.-állok még mindig az ajtó előtt.

-Gyorsan Fred!-veszem fel a csörgő telefonom,aminek a hangja kettévágja a csendet.
-Apád hagyott egy üzenetet.-Hadarja el.
-Mit írt?-keményedik meg a hangom.
-Azt írja:

Nat,fiam élek,nincsen semmi bajom,de az el kell mondjam,hogy van egy testvéred,akit meg kell,hogy keress,mert nélküle nem tudod kiiktatni azt a rohadékot,aki baszogat minket.

Vigyázz magadra szia.-Sóhajtja el a végét.
-Megint olyan bőbeszédű.-forgatom a szemem.
Ki a faszom a testvérem?Nekem nincs testvérem.-Cikáznak a gondolatok a fejemben.
-Főnöl,be kéne jönnie,és elemezni az üzenetet.-töri meg a némaságot Fred.
-Nem megyek be,oldják meg,nekem most Emily mellett kell legyek.-Nyomom ki a telefont.

Odasétálok a műtővel szemben lévő padhoz,és leülök rá.
A fejemet a tenyerembe temetem,és úgy támaszkodok a lábamon.
Az idő ólomlábakon jár,és szinte minden pillanatban nézem az órámat.

-Nat így be fogsz kattanni.-suttogom magamnak,és felállok a helyemről.
Fel és alá járkálok a várbóban.
Ez egy tipikus kórház.
Kékeszöld falak,és fertőtlenítő szag.
Mindig is utáltam a kórházakat,és így mégszarabb,hogy tétlenül itt kell lennem,és várnom.
-Minden rendben uram?-böki meg a vállam egy néni.
-Nem,semmi sincs rendben.A menyasszonyomat bent műtik,már lassan 3 perce,és teljesen megőrülök ebben a tétlenségben.-öntöm ki a gondolataimat szegény asszonynak.

-Szép is a szerelem.-réved el egy sóhajtás közben.
Én nem vagyok belé szerelmes,de mindegy.
Ez most kajak csak ezt szűrte le?-rázom a fejem.
-Igen,nagyon szép.-fintorodok el.
-Nekem mennem kell,de imádkozok a feleségedért.-Mosolyog rám a hölgy,és itthagy.
-Ő még nem a feleségem.-motyogok az automatához lépkedve.
-Oh bazdmeg,persze,hogy nem lehet kártyával.-ütök bele egyet a gépbe,és visszamegyek készpénzért.