Az Ördögön Túl <Befejezett✅️>

40.rész

Emily:

-Sergio,engedd el.-rázza a fejét Nat fáradtan.
-Miért is?-markol bele a derekamba.Ami nem nagyon esett jól,tekintve,hogy már be van kékülve az egész.
-Azért mert az én feleségem lesz,másrészt pedig azt mondtam.-csukja be maga mögött az ajtót.
-Mit ér itt a te szavad?-simít végig a gercincem mentén.Gyűlöllek Sergio,tiszta szívemből kívánom,hogy fossál kaktuszt.
-Sergio fejezd már be.-remegnek meg a lábaim.
-Hamupipőke,azt csinálod amit mondok.-lök rajtam a csípőjével.
-Sergio,szánalmas vagy.-sétál hozzánk zsebredugott kézzel,majd megállapodik a szeme az arcomon.
-Én?Én vagyok a szánalmas?-kapja el a hajam,és felállít,közvetlen magaelé behúzva.
-Sergio ne fárassz,ma van még egy csomó dolgom.-veszi ki a zsebéből a pisztolyát,és élesíti,mindvégig engem nézve.
-Vagy úgy?Jól van Nat,biztos le akarsz lőni?-rántja elő ő is a fegyverét,majd az oldalamoz nyomja.
Lassú,és szaggatott levegőket veszek,majd fújom ki.
-Ugyan,úgysem lőnéd le.-legyint szórakozottan a vőlegényem.Pedig ebben nem lennék olyan biztos,mert Sergioból,már ezt is kinézem.
-Nat,segíts.-tátogom mélyeket lélegezve.
Nathaniel óvatosan biccent,szinte alig láthatóan.
-És mond Sergio.-kezd bele lassan.-jó érzés a menyasszonyom seggét fogdosni,amin én már egyszer elvégeztem a dolgomat? Tudod mire gondolok.-ránt vállat vigyorogva.-Csak mellékesen mondtam.
-Igen jó érzés,mert ezzel is idegesítelek,őt meg közben kínzom..két legyet egy csapásra.-nyomja bele jobban az oldalamba a pisztolyát.
-Sergio,ne legyél gyerekes.-irányítja a fegyverét RÁM(?).-Alkut ajánlok.-hunyja be az egyik szemét,és pontosan a homlokom közepére céloz.
-Mit akarsz?-sziszegi Sergio.
-Én sokmindent,mondjuk este kicsit játszadozni Emilyvel.Na azt nagyon akarom.-harapja be az alsó ajkát.
Istenem,csak legyen már vége,haza akarok menni,lefürödni forró vízben,és aludni.
Minden az én hibám.Nem kellett volna eljönnöm Sergioval.Miért nem hallgattam Natre?Ő csak jót akart nekem.
-Ne sírj Hamupipőke.-suttogja a fülembe Sergio.
Ránézek Nathanielre,aki nem reagált semmit Sergio mozdulataira.Profin játsza a pókerarcot.
-Sergio,remélem tudod,hogy hidegvérrel meg tudnálak ölni.-forgatja a szemét unottan.
-Én is Emilyt.-válaszol kapásból.
-Nem Sergio,te nem tudnád megölni.Te csak azt akarod,hogy szenvedjen,de nem a halálát kívánod.-Irányítja Sergiora a pisztolyt.Bevallom,kicsit megkönnyebbültem.
-Nem tudod h miért akarom a halálát.-feszülnek meg az izmai.
-Ne legyél már birka,persze,hogy tudom miért akarod,és még sokmindent tudok rólad,amit még te magad sem.Például,édesanyád halálának a valódi okát.-villan meg Nat szemében valami.Valami félelmetes.A tekintete sötét volt.Nem tudom,hogy ilyenkor belelát az emberbe?Lehetséges.
Végignézi Sergio testtartást,és mozdulatait.Kielemzi az egész embert.
Pszichopata mosolyra húzza a száját,és felső a plafonra.
-Gyáva vagy Nat.-nevet Sergio eröltetetten.
-Nem,nem vagyok gyáva,inkább csak okosabb,mint te.-biccent a beltéri kamerák irányába.
-Te rohadék.-lök el magától,és egyenesen Nathanielnek megy.
-Jól gondold meg Sergio,házhoz jössz a pofonért?-gyűri fel az inge ujját.
-Nyikhaj kisgyerek vagy.-lendíti a kezét Sergio,és egy hatalmasat bemos Natnek.
A szám elé kapom a kezem,és a maradék levegőm is bentragadt.
Hátratántorodott,és megindult az orra vére is.
-Sergio,nem vagy benne a top10 legnagyobb ütésben.-törli meg az orrát,és egy gyors mozdulattal kitér Sergio újabb tamadása ellen.
-Sergio,ennyit még a hülye is tud.-veregeti meg a vállát.-Emily,menj.-biccent az ajtó irányába.-Nem hagylak itt.-rázom a fejem,és erőszakosan letörlöm az arcomon folyó könnyeket.
-EMILY MENJ MÁR.-üvölt rám,miközben Sergio üléseit hárítja.
Megremeg a testem,és visszatérek a valóságba.Szót kell fogadnom neki.Most nem vitatkozhatok vele.Éppen miattam bunyózik.
Egy dög vagyok.
Elkezdek futni,és teljes erőmmel azon vagyok,hogy Sergio észre ne vegyen.
Halkan kinyitom az ajtót,aztán kisurranok,mintha ott sem lettem volna.
Nekidöntöm a tarkómat,majd lassan lecsúszom a földre.
A gondolataimba merülve bambulok magam elé.
-Kicsim jól vagy?-siet hozzám anya,leverve a polcról egy müzliszeletet.
-Neheem.-rázom a fejem sírva,és csak az ajtón túli zajokra tudok koncentrálni.
-Gyere ide.-ölel magához szorosan.
-Anya,én annyira félek.-kapkodom a levegőt.
-Cssshh,Emily semmi baj,már itt vagyok.-simogatja a fejem nyugtatóan.
-Nathaniel még bent van.-állok fel hirtelen,és a kilincsért nyúlok.
-Emily be ne merj menni,majd ők elintézik.-ránt vissza édesanyám.
-Deh,én be akarok menni.-rángatózok anya kezei közt.
-Aiden,gyere ide,és segíts.-hívja ide Nat haverját.
-Aiden,kérlek engedj oda be,Nem akarom,hogy Nattel történjen valami.-nézek bele a szemébe.
-Emily,Nat el tudja intézni,minden rendben lesz.Neki is az lesz a legjobb,ha elmész.-vesz át anyától.
-De én látni akarom,mi van ha Sergio megöli?-zokogok fel. hangosan.-Éhn..segítheni..akarok..neki.
-rántom ki az egyik csuklómat,és elkezdem ütögetni Aiden mellkasát.
-NEEEM.-sikítok hirtelen,amikor két lövést hallok.
-Aiden,be kell mennem,nem hagyhatom itt.-szorítom össze a szemem.
-Jobb lesz,ha hazaviszlek.-húz magával a kijárat felé.
-NEM,NEM MEGYEK AMÍG NEM LÁTOM.-torpanok meg,és mindent beleadva próbálok ellenkezni.
-Emily,fárad vagy,és gyenge.Muszáj pihenned.-törli le az egyik könnycseppet az arcomról.
-Aiden,én nagyon aggódok érte.-vallom be szomorúan,és mostmár csendben potyognak a könnyeim.
-Tudom,de ő kérte,hogy ne engedjelek vissza.Emily fogd már fel,hogy téged akart óvni.-nyeli vissza a kitörendő feszültséget.
-Aiden.. Nat ugye visszajön még?-nézek mélyen a szemébe.
-Nem tudom..lehet nem.-néz el mögöttem az ajtó irányába.
-Kicsim,menjünk haza,ezzel csak magadat sodrod bajba.-vörösödik be,anya szeme.
-Nem értetek meg,egyikőtök sem.Nem akarom Nathanielt elveszíteni-csuklik el a hangom.
-Kicsim én értelek,de most bármi történhet,akármikor jöhetnek emberek,akik Sergiot segítik.-sóhajtja anya.
-Én akkor sem megyek.-rázom a fejem,összeszorult torokkal.
-Na ebből elég lesz.-fordít magaelé Aiden,és feldob a vállára.
-GYÜLÖLLEK TITEKET.-rugkapálózok Aid vállán,de meg sem rezdül.
-Emily,így lesz a legjobb.-törli meg a szemét anya.
-Nektek.-suttogom erőtlenül.

Aiden egy terepjáró felé sétál,majd mit sem törődve azzal,hogy a vállán vagyok,kinyitja a kocsit,és beül a volán mögé.
-Én itt fogok maradni?-nézek előre.
-Csak amíg anyukád be nem száll,de addig biztos.-néz vissza a bolthoz.
-Na,indulhatunk.-nyitja ki lassan az ajtót anya.
-Aiden,tegyél le.-motyogom az orrom alatt.
-Emily,ne ránk legyél mérges.A te érdekében tettük.-dob hátra Aiden,kicsit sem óvatosan.
-Au.-dörzsölöm a lábamat,amin már a második kékfolt éktelenkedik.
-Mehetünk?-indítja el a kocsit Aid.
-Menjünk.-fonom keresztbe a kezem.

...

-Kicsim,ne aggódj Nathanielért.Erős fiatalember,másrészt szerintem már úton van.-simítja meg anya a kilógó kezem.
-Anya,már hogyne aggódnék érte..Lehet,hogy rohadt nagy köcsög,de valahogy mégis el tudom viselni.Szeretek vele lenni.-nézem a gőzölgő teát,és néha megfújom.
Anya bemegy a konyhába,aztán ő is csinál magának egyet.Almás-fahéjas tea.Érzem az illatát. Nemsokkal később belép a nappaliba.Lehajtott fejjel leül mellém,gondosan ügyelve arra,nehogy kiborítsa a forró italt.
-Kicsim,én elhiszem,hogy szereted,de tud ő vigyázni magára.
-Anya én nem vagyok belé szerelmes!-jelentem ki határozottan,de belül azért már nem vagyok ilyen magabiztos.
Miért van az,h történik valami jó,akkor az elbaszódik,és amikor azt hisszük nem lehet rosszabb,akkor az univerzum ezt megcáfolja?
-Ahh,persze,nekem hazudhatsz,de magadnak nem tudsz.-legyint a teáját szürcsölve.
-És Sergiotól is féltem,az az ember egy pszichopata.-hajolok oda a dohányzóasztalhoz,és ráteszem a bögrémet.
-Nathaniel is az.Talán még rosszabb.-tűnődik el anya.
-Tudom,de azt is tudom,hogy Natnek van szíve..lehet,hogy nagyon mélyen,de van neki.-Ásítok fáradtan.Egyre jobban kezd felemészteni a kialvatlanság,de én úgy nem tudok pihenni,hogy Nathaniel lehet meghalt.
-Kicsim,szerintem feküdj le aludni.-issza ki az utolsó korty teát,aztán feláll a kanapéról.
Megfogja az én bögrémet is,és kiviszi a konyhába.
-Úgysem innád meg.-kiáltja ki,a fel nem tett kérdésemre a választ.
Annyira önző vagyok.Ugráltatom anyukámat,akinek hatalmas lelkierő kell,hogy ne omoljon össze,hozzám hasonlóan.
És ott van apa.Ilyenkor hol van?Egy utolsó szemétláda.Gyűlölöm őt is,és mindenkit.
Elkezdek erősen szédülni,utána már összemosódnak a képek is.
-Anya,nem érzem jól magam.-préselem ki a hangokat,a földhöz közelítve.
-Emily minden oké?-lép be anya a nappaliba,de már csak a hangjából következtettem,hogy ő az.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3