Az Ördögön Túl <Befejezett✅️>

32.rész

Emily:

Hazaértünk. -nyitom ki az ajtót,és belépek az előtérbe.
-Szia Emily,hagytam neked ennivalót.-suttogja Angela,és felakasztja a fogasra az elkért kabátomat.
-Uuu,köszönöm.-kordul egyet a gyomrom az étel gondolatára.
-És Roxy.-vág fura,szinte észrevehetetlen fintort egy pillanatra.
-Csók Angela.-biccent felé.
-Gyere kicsim,egyél.-tol be az étkezőbe.
-De a cipőm.-torpanok meg.
-Nem baj.Maradjon nyugodtan,majd leveszed.-legyint mosolyogva.
-Roxy,kérlek a magassarkúd vedd le.-keményednek meg a vonásai.
-Máris.-forgatja a szemét.
-Na,ülj le szépen,és hozom a palacsintát.-húzza ki nekem a széket,és letol rá.
-Valaki palacsintát mondott?-lépked le Nat a lépcsőről,és megakad a szeme,a feltupírozott fejemen.
-Igen,gyere és egyél.-önt ki egy pohár vizet Angela.
-Szia Nat.-int Roxy hanyagul.
-Szia.-foglal helyet mellettem,Roxyra rá sem nézve.
-Roxy,nem ülsz le?Nat mellett még van hely.-mosolygok a lányra.
Nathaniel morgott valamit az orra alatt,és arrébb húzódott.
-Köszönjük Angela elmehetsz.-Int a leendő férjem.
-Azonnal.-fújtat Angela.
-Jó étvágyat.-veszek ki a tányérokra egy palacsintát,és megkenem nutellával.
-Nem fogsz így elhízni?-flegmázik velem ez a seggfej.
-Nem.-rántok vállat.-Amúgy,Sergio jön az eljegyzésre?-pislogok ártatlanul.
-Nem tudom,de egész végig mellettem leszel.-jeleni ki,és beleiszik a vízbe.
-Mosdóba majd elmehetek nélküled,vagy tartod majd a szoknyámat?-nevetek erőltetetten.
-Nem,nem mehetsz el.-fújtat idegesen,és előveszi a telefonját.
-Amúgy Nat.Te nem akarsz enni?-szorítom össze az ajkaimat.
-De akarok,csak megvárom amíg elmész,mert a jelenlétedben,félek hogy vissza hányom.-fintorog a telefonját bámulva.
-Nathaniel Weil,te olyan ritka bunkó vagy,hogy erre kevesen képesek.-állok fel a helyemről,és illedelmesen megköszönöm Angelának az ételt.
-Most megsértődtem.-kap a szája elé.
-Nem csodálom,hogy nem volt még tartós kapcsolatod,itt gondolok a családtagokra is.-lépkedek idegesen a lépcső felé.
-Hisztis picsa.-motyogja az orra alatt.
-Hülye fasz.-mutatom fel a középső ujjam.
-Azt a seggedbe.-Röhög a szemembe nézve.

Annyira idegesítő,annyira bunkó,annyira görény. Sorolhatnám ezer millió évig.
Annyira elméláztam Nathaniel átkozásában,hogy felértem a lépcsőn.
-Jé,ilyen se volt még.-nézek le a földszintre.
-Emily,baj van?-jön velem szemben Aiden.
-Nincsen semmi.-rázom a fejem.
Aiden úgy néz rám,mintha a vesémbe látna.
-Jó,gyere be.-nyitom ki a szobaajtót.
-Nat mit fog szólni hozzá?-néz vissza a folyosóra,a biztonság kedvéért.
-Mihez?-ráncolom össze a szemöldököm.
-Ahoz,hogy a leendő felesége szobájába vagyok,és még beszélgetek is vele.Ne érts félre Nat jó barátom,de totál kiszámíthatatlan.-ejti le a kezeit.
-És?-legalább nem csak Freddel,hanem már veled is idegesíthetem.-rántok vállat.
-Emily,én ezt nem pártolom,és hidd el,nem lesz jó vége.-helyezkedik el az egyik fotelben,ami a szobámban van.
-Persze ő megteheti,hogy eljár kurvázni,meg minden,én meg nem beszélhetek rajta kívül,hímnemű egyeddel.-fonom keresztbe a karom.
-Valahogy így..szívás maffia feleségnek lenni.-dobol a kezével a térdén.
-Nekem mondod?!-dobom hanyatt magam az ágyon.
-Figyelj,Nat jófej,csak meg kell őt ismerni.Adj neki egy esélyt,és hidd el meg fogod szeretni.-áll fel a helyéről,és mellém guggol
-Mi van ha nem?Akkor úgy éljük le az egész életünket,hogy gyűlöljük egymást?-ülök fel a matracon.
-Akkor igen,de erre kicsi a lehetőség.Van esély egy normális házasságra..hisz látszik rajtatok,hogy élvezetek a veszekedéseket,noha ezt nem veszitek észre.-ül fel mellém az ágyra Aiden.
-Én pedig utálom,utálom őt,utálom a házasságunkat,utálok vele lenni,utálom hogy bunkó,és utálom,utálom és utálom.-könyökölök rá a térdemre,majd a tenyerembe temetem az arcom.
-Héé,ne sírj,ez csak a feszültség..Ne izgulj..
De most őszintén mondd el..Tényleg utálod,vagy ezzel eteted magad?
Nálam mintha elpattant volna valami a fejemben,úgy egyenesedtem fel.
-Nem tudom.-szipogok,a fejemet rázva.
-Nem vagytok még menthetetlenek.-mosolyog biztatóan,és megölel.
-Na én megyek,mert még fel kell vennem a zakómat,meg minden szart.-áll fel,és megáll előttem.
-Jössz a bálra?-kerekedik el a szemem.
-Persze.-ránt vállat.
-Oh,oké,akkor majd találkozunk.-intek neki esetlenül.
-Emily,készülődj.-ront be a szobámba Roxy.
-Öhm..rosszkor?-tartja vissza a mosolyát.
-Nem dehogyis,gyere csak.-megyek oda a szekrényemhez,és kiveszem belőle a zöld ruhámat.
-Én most megyek.-mutat Aiden az ajtó felé,és kimegy rajta.
Felhúzom a zöld ruhámat,de kezdenek bajok lenni.
-Ne bénázz már,gyere ide.-nevet Roxy a szerencsétlenkedésemen.
-Oké.-ugrálok oda hozzá zárt lábakkal,ami miatt majdnem orra estem
Mögém lép,mert már nem akarta hogy forgolódjak,és felhúzza a cipzáromat.
-Emily,mindent megcsináltál magadon?-néz rám furán.
-Mivan?-döntöm oldalra a fejem.
-Úgy értem,hogy megborotválkoztál,vagy ilyesmi?-rágja a szája szélét.
-Ömm,nem nagyon.-rázom a fejem értetlenül.
-Akkor most bemész a fürdőszobába,és ledúrod magad,mindenhol tükörsimára.Igen ott is.-engedi le a cipzárt a hátamon.
-De minek?-nézek rá furán.
-Egyszer még megköszönöd.-kacsint,a fürdőszoba felé biccentve.
-Addig kikészítem a fehérneműd.-kopog be a fürdőszobába.
-Okés.-Adom ki a zöld csodát.
-Na siess.-csapja be az ajtót,és én sietve leveszem a maradék fehérneműt is.
Mit kezdjek a hajammal,húzzak rá zacskót?-állok egy helyben.
Fürdeni nem akarok a sminkem miatt.
Akkor marad az epilátor.-szorítom össze a szemem,hogy ez most fájni fog.Óh,de még mennyire.
-Azt a kurva.-harapom be az alsó ajkam,mert kibaszottul tépi mindenem.
Durva fél óra múlva,megvan a kívánt "tükörsima"bőr,és testápolóval megnyugtatom a testem.