Az Ördögön Túl <Befejezett✅️>

4.rész

Emily:

ÉN EZT MÁR NEM BÍROM TOVÁBB!- kiáltok fel, és zokogva a tenyerembe temetem az arcomat.
El kell innen tűnnöm azonnal, és keresem a legrövidebb utat a hely elhagyására.
A lépcső felé kezdek el már majdnem hogy futva menni, de abba a kínzóeszközben, amit magassarkúnak neveznek nem lehet.
-Miért velem van ez?- suttogom magam elé.
Érzem mindenki égető pillantását a hátam közepén,ami valljuk be irtóra zavaró.
Már a mellkasom is úgy szorít, hogy alig kapok levegőt.
Ez a lépcső is miért ilyen kibaszott hosszú, hát kiköpöm a tüdőmet mire felérek, sőt még azt is mondhatom hogy a lábam is leszakad.AHHJ utálom a lépcsőket...

Már nem sírok, hanem kibaszottul ideges vagyok. Miért egy Pszichopata nyomorékhoz kell hozzámennem, aki egy rántottát nem tud megcsinálni anélkül, hogy odaégetné..Jó mondjuk én se, de az részletkérdés.

Huuuh..felértem- sóhajtok megkönnyebbülten, és a kínzóeszközt már rúgom is le a lábamról.
Baszki! suttogok egy pontot nézve, mivel a kelleténél erősebben rugtam le a cipőt.

Anya ki fog nyírni, ha meglátja a cipőmet a csilláron lógva.
Még egy ideig nézem ahogy a drága világító test, ide-oda hintázik, aztán fejemet rázva elmosolyodok a nyomoromon,majd elindulok a szobám felé.
A kilincset lenyomva tárom ki az ajtót, és mérem fel a terepet..
Az ágyam bevetetlen állapotába van mint reggel, a melltartóm a kilincsre akasztva, és nem utolsó sorban az ablakom nyitva.
Az ablak!! világosodok meg.
-Sergio.-suttogom az éppen járőröző embernek, de nem hallja.
-Sergiooo!!-mondom hangosabban a nevét.Egyhelyben toporgok,arra várva,hogy észrevegyen.
-SERGIO!!- kiabálok szikrázó szemekkel.
-Igen? kérdezi halál nyugodtan.
-Szöktess meg!- jelentem ki a szándékaimat.
-Mi? Nem!- utasít vissza jó testőr módjára.
-Sergio ne idegesíts fel, szöktess már ki!- osztom tovább a parancsot.
-NEM.FOGLAK.MEGSZÖKTETNI.-tagolja nekem szépen lassan.
-DE.MEG.FOGSZ.SZÖKTETNI.MERT.ÉN.
AZT.MONDTAM.ÉS.MOST.ITT.ÉN.
VAGYOK.A.FŐNÖK.-tagolom neki én is szépen érthetően.
-Apád megöl.- mondja nekem az ésszerűt.
-Akkor nem, ha én előbb!- fenyegetem meg.
Ma nagyon harapós kedvemben vagyok.
-Úgyse tennéd!-száll vitába velem.
-Te akartad Sergio, mondom neki miközben felveszem az éjjeliszekrényemen tárolt fegyverem, és élesítem
-Még mindíg nem?
-Nem ám!
-Jolvan Sergio majd még találkozunk. Mosolygok pszichopata módjára.
3
2
1
-JÓ JÓ JÓ NYUGAVÉR-parancsol megálljt a tenyerével.Ezt már szeretem.
-Kiviszlek,de ígérd meg, hogy nem szólsz senkinek. Megértetted?
-Oksii, Na segítsél már lejönni innen! Célzok arra, hogy az erkélyen állok.
-Ugorj ki és én elkaplak.
-Azt lesheted,inkább lemászok a létrán.
-Van létra?- néz rám hülyén.
-Nem Sergio hazudtam, nincsen létra csak képzelődök.-forgatom a szemem játékosan.
-Na gyere már akkor le!
-Jó oké, csak veszek fel cipőt.
-Jössz már?-nyomja el a nevetését,ami nagyon hallatszik a hangján
-Aham..-uh de meredek ez a létra,de most ez a legkisebb gondom, a másik az már nagyobb gebasz,hogy hogyan fogom kicselezni az őröket, az itt a kérdés..
Jolvan Em megoldod, ez nem atomfizika,csak kreatívnak kell lenned és kész.
-A telefonom, csapok a homlokomra, miközben a létra aljáról kezdek visszafele mászni.
-Em ne szivass már.-neveti el magát végül Sergio.
-Jaaa itt van. nyúlok bele a kis táskámba, ami eddig a kezemen lógott.
-Kész vagy?
-Igeen.
-Akkor indulás!- szorítja össze az ajkait.
Picit nyugtalannak látom.

-Hölgyem itt nem mehet ki.-szól rám az az őr akit a legjobban Utálok..
-Uram,mint maga is tudja,nemsokára, Nathaniel Weil felesége leszek,azaz itt én parancsolok,mert akár könnyen ki is rúghatom,meg hát van családja is nem?-áhá a gyenge pontja,láttam az arcizmain,hogy megremegett.
Van két lánya,és egy felesége,akinek kellene a pénz nem?És egy halott ember nem keres sokat ugye?-folytattam a kijutási kísérletem.