Az Ördögön Túl <Befejezett✅️>

58.rész

Nathaniel:

-Emily?-dörzsölöm meg a szemem,majd újra a lányra nézek.
-Me..megszökött.-szipogja mégjobban összehúzva maga előtt a lábát,nekidőlve a falnak.
-Bazdmeg.-nézek körül a helyen,amint visszajövök a valóságba.-Mi a tökömért jöttél ide le?-kérdezem az orrnyergemet masszírozva,hátha egy kicsit le tudom nyugtatni magam.
-De é-én nehm tudtam.-zokog fel hátradöntve a fejét,aztán abba az irányba néz,ahol a kiiktatni szánt emberem volt.
-Állj fel..gyere.-nyújtom ki a kezem,de nem akarja megfogni.-Em?-guggolok le hozzá,ő pedig arrébb kúszik tőlem.Mi baja van?
-Nath,annyira félek,OTT JÖN!-sikítja kifehéredett arccal,és odahúzza magát mellém.

-Emily,nem jön senki.-húzom szorosan magamhoz.A válla felett gondosan körülnézek a kis szobán,de sehol senki.
-NATH,SEGÍTS!-bújik bele a vállamba rázkódva,én pedig kezdek kétségbe esni,hogy hogy a picsába segíthetnék rajta.
-Em,ez mi a kezeden?-húzom feljebb a pólója ujját,majd mint akit az áram rázott meg,kapom fel a kezembe,és kirohanok vele a pincéből.A kis piros pötty arról árulkodik,hogy megszúrták.Tűvel.

Kettesével szedem a földszintig a lépcsőfokokat,majd Aiden nevét kiabálva,fektetem le a fotelbe a nőt.
-Minden rendben lesz.-simítok ki az arcából néhány tincset,és az órámat figyelve várom a segítséget.
-Itt vagyok Nath,mi a baj?-fut le a lépcsőről Aid,majd megáll mellettünk.
-Bedrogozták.-rázom a fejem,és felállok Emily mellől,majd a közvetlen telefonhoz kocogva,tárcsázom az orvosunkat.

-Jó estét,miben segíthetek?-szól bele a doki,én pedig a szememet forgatom,a megtanult köszönésre.
-Emilyt bedrogozták,gyere ide hozzánk.-rakom le a telefont,és újra a menyasszonyom mellé lépek.
-Meg fognak ölni.-suttogja elhaló hangon,folyamatosan a plafont nézve.
-Emily,amíg itt vagyok,nem történhet semmi.-emelem a kezem a vállára,aztán enyhén megszorítom neki.
-De én nem akarok meghalni.-halkul el a hangja,míg a végén már csak tátog,ésszemei is kezdenek lecsukódni.
-Elaludt.-mutatok Emilyre,aki békésen veszi a levegőt mellettem.Válla egyenletes ritmusban emelkedik,és süllyed.

-Látom,a Doktor mindjárt ideér.-húzza ki résnyire a függönyt,és visszanéz rám.-mi volt a levélben?
-Pillanat.-halászom ki a nadrágom zsebéből,aztán ügyelve arra,hogy ne nagyon szakítsam szét a borítékot,belekezdek a levél felolvasásába.

Kedves Nathaniel.

A szerelem csak egy szó nekünk,viszont másoknak a legnagyobb fegyverük.
A drága nejed akit annyira "szeretsz",fogalmad sincs róla,hogy mennyire szenved.
Elvettük az elméje tudatát,így látomásai nem többek mint cifra délibáb.
Van még esélyed az esküvőt eltörölni,míg be nem következnek életed legmélyebb pontjai.
Jómagam is ottleszek a templom előtt,ha csak le nem fújjátok azt a gyönyörű esküvőt.

Ui: Jobbulást Emilynek.-engedem le a papírt a kezemből,és leteszem a dohányzóasztalra.

-Ez nagyon nem akarja,hogy meházasodjatok.-nyögi ki Aid,egy kis idő múlva.
-Észrevettem.-pillantok rá az alvó lányra,halvány mosollyal az arcomon.
-Jön a doki.-kocog oda az ajtóhoz,majd nem szép szavakkal illetve,beinvitálja a házba.
-Jó estét,elnézést a késésért,csak dugó volt.-pakolja ki kapkodva az orvosi táskáját,és Emilyhez lép.

...

-Uraim!-csapja össze a tenyerét,és "röviden tömören" elmondja,hogy nincs nagy baja,reggelre jól lesz,csak éjszaka fognak rémálmai lenni.
-Köszönjük szépen,mennyi lesz?-kérdezi Aiden egy angyali műmosollyal.
-Egy köszönöm is elég Nathanieltől.-pillant felém ez a köcsög,én pedig megrázom a fejem.
-Inkább fizetek,vagy még az sem.-rántok vállat,feltéve a választási lehetőséget az úrnak.

-Száz dollár lesz.-sóhajtja ki a hatalmas összeget,amit át nyújtok neki a dudorodó pénztárcámból.Ez egy csekély összeg számomra,és a tárcámat sem viselte meg annyira.
-Köszönöm szépen.-teszi zsebre Thomas Jefferson-t.
-Erre tessék.-vezeti ki Aiden illedelmesen,bár egy kicsit siettetve.De nem baj.

-Aiden,menj aludni,én pedig felviszem Emilyt,és ottmaradok vele.-fürkészem az lány arcát,hol a szemét,hol a lefelé görbülő ajkait nézve.
-Biztos?-mutat az emelet felé,mire bólintva megadom az engedélyt.Még egyszer hátrapillantva meggyőződik  róla,hogy minden oké,és felmegy a lépcsőn.

-Ketten maradtunk,te jószívű pszicho.-guggolok le a lány elé,majd a hátánál,aztán a lába alatt megfogom és felemelem,néha-néha dobok rajta,mert érzem,hogy kezd kicsúszni a karjaimból.

-De jó illatod van.-duruzsolja a mellkasomba,én pedig szélesebbnél szélesebb mosolyra húzom a számat.
Azt hiszem,nem tudja,hogy kihez beszél.

-Cukorbaba,te viszont büdi vagy,ezért megyünk fürdeni.-gügyögök hozzá mint egy kisgyerekhez,amit nem nagyon tudok hova tenni.
-De csak fürdeni..igaz?-nyitja ki félig a szemét,mire álmosan rám néz.
-Mit tudnánk csinálni életem?-fújom ki lassan a levegőt,hátha egy kicsit lenyugszom.
-Szexelni Nath,de én most ahoz fáradt vagyok.-simítja meg a vállam,erős,és jóleső reakciót kiváltva belőlem.
Gerincem mentén libabőrös leszek,amíg teljesen meg nem ráz a hideg.

Rá-rápillantva a folyosón kiakasztott képekre,elmegyek mellettük,majd a szobámmal szembeni fürdőbe lépek be.
-Most levetkőztetlek jó?-cirógatom meg az ujjammal az arcélét,és a pólója pereméhez nyúlok.Engedélykérően a szemébe nézek,ő pedig válaszul bólint.

Óvatosan elkezdem lehúzni róla a felsőjét,néha megérintve a bőre felületét,ő pedig olyan reakciókat produkált,amilyet én nemrégen.

Félredobom az anyagot,majd a nadrágjához nyúlok.-Leveszem jó?-dünnyögöm a derekán pihentetve a kezem.-Ühühmm.-emeli meg egy kicsit a csípőjét,én pedig a bugyijával együtt,lehúzom róla a cicanadrágot.
Most légy erős Nath.-pillantok fel a melltartójára,de nem kerít hatalmába a rózsaszín köd,és nem tudok most úgy hozzáérni.Ha megkérne rá,sem menne.

Emily mögé nyúlva kicsatolom,szabaddá téve a kebleit.
-Gyere,indulunk a zuhanyzóba.-rángatom le én is magamról,a megmaradt anyagokat,majd Emily kezét átlendítem a vállamon,és a derekát fogva lépkedünk be a kabinba.

Magunktól eltartva a zuhanyrózsát próbáltam beállítani a víz hőmérsékletét,kisebb nagyobb sikerekkel.
-Na végre.-locsolom le a lábam,mert ideálisnak ítéltem meg a hőfokot.
Emilyt háttal a mellkasomnak döntöm,aztán rá is irányítva a melegvizet benedvesítem az alakját.
-Így jó?-búgom a fülébe,hátulról átkarolva a lányt.
-Igen.-helyezi át a súlya nagyrészét rám,de ez nem zavar.Elbírom őt.

Melyikkel is szokott mosakodni?-nézek szét a kis helyen,de nem látok  piros,vagy egyéb színű tubust sem.
Akkor marad az enyém.
Kinyomok a kezembe egy adagot,és addig dörzsölöm,amíg kellően fel nem melegszik a tusfürdő a kezemben.-Kezdem.-értesítem a szándékommal kapcsolatban,amit nem nagyon vesz tudomásul,tekintve,hogy ki van ütve mint a retek.

Elsőnek hozzáérek a nyakához,aztán óvatos mozdulatokkal Kezdem el átmosni a vállát,és a melleit.Újabb adagot nyomok a tenyerembe,de ezt elfelejtem összedörzsölni,és úgy érintem hozzá a hasához,amitől összerándulnak az izmai egy pillanatra.-Bocsika.-szívom be az alsó ajkam.

Olyan meghitt lenne ez a pillanat,kár érte,hogy nincs magánál.

Körkörös mozdulattal tisztítom meg a hasát,és leérkezek a nőiességéhez is.
Komolyan,ilyen gyorsan,még nem vettem ki onnan a kezem,egyetlen nőből sem.
-Kész is vagy.-öblítem le a testét,aztán én is átmosom magam,gondosan tartva Emilyt hol az egyik,hol a másik kezemben.

-Köszönöm.-húzza egy álmos mosolyra a száját,és gyenge mozdulatokkal próbálja felvenni a törölközőjét.
-Várj,majd én.-csavarom köré az anyagot,majd mindketten elhagyjuk a fürdőszobát.
-Nem mostam fogat.-nyöszörög álmosan,majd visszafordulva próbál meg elindulni,mire én megállítom a járási kísérletét.
-Akkor együtt megyünk vissza.-kapom fel a kezembe,és együtt visszamegyünk oda,ahonnan az előbb jöttünk ki.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3