Az Ördögön Túl <Befejezett✅️>

27.rész

Nathaniel:

-Roxy,itt vagy?-ülök be az autómba,a telefonomat szorosan a fülemhez nyomva a vállam segítségével.
-Igen Natibaba itt vagyok.-hallatszik át a magassarkúja kopogása.
-Kedves Roxána,az lenne a kérdésem,hogy tudnál-e engem fogadni este?-dobolok a kormányon.
-Nat,téged bármikor.-sóhajt elégedetten.-Mikorra menjek?
-Olyan éjfél körül fogok menni.-Pillantok ki oldalra az ablakon.
-Megoldom.-gyújt rá egy szál cigire.
-Akkor addigra készülj el.-teszem rá a készüléket.

A zsebem mélyére süllyesztem a telefonomat,és felbontok egy energiaitalt.
Szisszen egyet,majd beleiszok a tuttifrutti ízű méregbe.
Nemsokára hazaérek,és jöhet az adminisztráció.A kurva életbe,èn úgy utálok papírokat átnézegetni.
Fájdalmas grimaszt önt magára az arcom,már ezeknek a gondolatára is.

Ma kibaszottul meleg volt,és égetett a napnak a sugarai.
Az autóm teljesen felmelegedett,vele együtt az energiaitalom is.
Az erdő egy picit árnyékol,így lehet látni valamit.
Most megyek rá a hídra,a folyó felett.
Ahogy az erdő hirtelen megszakad,a fény is villám gyorsasággal hatol a retinámba.
-Kiég a szemem.-hunyorítok,erősen koncentrálva arra,hogy ne rántsam el a kormányt.
Egy árva lélek sincs az utakon.Ha meghalok,nem találna meg senki.
A szemem már kezd hozzászokni,a hirtelen ért fényezés,és már nem akar annyira kiégni.
Adok még egy kis gázt a kocsinak,mert már haza szeretnék érni.-Minél előbb elkezdem annál hamarabb befejezem.-Bíztatom magam,hogy dolgozzak.
-De nem akarok.-vitatkozok tovább magammal.
Vajon miért mondta mindig apa,hogy éretlen vagyok?!-mosolyodok el.
Lemegyek a főútról,és egy vékonyabb útszakaszra fordulok be.
Párszáz méter,és otthon vagyok.

Megállok a kapubejáró előtt,a kisebb parkolórészen,és bemegyek a házba.
-Angelaa,megérkeztem.-lépek rá a cipőm sarkára,és leveszem.
-Látom.-vágja csípőre a kezét.-Úgy utálom,hogy így veszed le.-rázza a fejét lemondóan.
-Sajnálom Angela,én már csak ilyen vagyok.-hajtom le a fejem szomorúan.
-Amúgy minek jöttél haza?-sétál mellettem a nappaliba.
-Mert hiányoztál,másrészt dolgoznom kell,harmadrészt megyek Roxyhoz lepedőakrobatikázni.-ülök le az egyszemélyes fotelbe.

-Az a Roxy lány nem hozzádvaló.Hidd el,valami nem stimmel vele.-üt meg egy komoly hangszínt.
-De jól tud szopni.-rántok vállat,a laptopomat elővéve.
-Sosem javulsz meg.-kuncog hosszasan méregetve.-De a kis Emilyvel mi lesz?Amikor a feleségeddé fogadod,akkor is Roxizni fogsz?-fonja keresztbe a kezeit,az arcomat fürkészve.
-Nem tudom,valszeg igen.-fogom rövidre a mondandómat.
-Szegény kislány,ő semmit sem ártott neked,ott fekszik a kórházba,és ahelyett,hogy vele lennél,mit csinálsz?Persze hogy kurvázol.-böki meg a mellkasom.
-Röviden tömören igen.-nézek fel egy pillanatra a készülékről.
-Majd meg fog ez változni idővel.-sóhajt nagyot.
-Kétlem.-forgatom a szemem.

Angela erre már nem tudott mit mondani,ezért elindult a konyha felé.
-Ránotthúst csinálok törtkrumplival,az jó lesz ebédnek,úgy is egyedül vagy itthon?!-kéri ki a véleményemet,habár tudom,hogy nincs beleszólásom.
-Jó lesz.-Intek neki hanyagul,a munkába belemerülve.
Évekkel ezelőtti adatokat kell összehasonlítanom,és már a faszom is ki van.

Olyan erősen szorítom az egeret,csoda,hogy szét nem törik.A jobb lábammal dobolok a padlón,és csak a kaján jár az eszem..na meg Roxy körül.
-Nat,kész van,gyere.-kiabál a nappaliba Angela.
-Megyek.-állok fel a helyemről,és leteszem a laptopomat a dohányzóasztalra.

Nagyon lassan érek ki,mert kurvára elzsibbadt a lábam.
Leülök az asztalfőre,és várom Angela tálalását.
Kibaszott kellemetlen,amikor helyreáll a vérkeringés a lábamban.
-Mi tart már ennyi ideig?-nézek rá a karórámra.
Még mindig nem jött.Mi van ezzel a nővel?-Állok fel a helyemről,de addigra már látom őt,hogy jön velem szemben.