Az Ördögön Túl <Befejezett✅️>

61.rész

Emily:

Ezt nem hiszem el.
Komolyan a budin ülve játszott MÁSFÉL ÓRÁN ÁT?
Kinyírom..esküszöm kinyírom őt.

Nathaniel mosolyogva jön le a lépcsőről,és úgy látszik megkönnyebbült.Menjen a fenébe.
Szemmel el tudnám égetni a pokol tüzein.
Nem igaz,hogy engem ennyire érdekel az esküvő..őt pedig egy cseppet sem ,ha oda van fosni.

Megőrülök tőle.

-Ne vigyorogjál,mint aki jól végezte dolgát,húzzál oda Lisahoz,és nézd meg kik lesznek ott a szertartáson.-szorítom össze a fogamat,majd az idegességtől remegő kezemet felemelem,és Lisa felé mutatok,a kanapéra.
-NYOMÁS!-tátogom becsukott szemmel,de Nathaniel tesz egy kis kitérőt felém.
-És mi a fenét csináltál annyi ideig,talán kiköltötted?Mert nem látom a barna csibéket.-pillantok mögé,hátha látok valami élőlényt,de nem járok sikerrel.
Nath figyelmen kívül hagyja a megjegyzésem,és hosszasan végigmér,azzal a hülye mosolyával.

-Cuki vagy idegesen cukorbaba.-vigyorog győztesen,én pedig felhúzott szemöldökkel emlékeztetem,hogy nem én vánszorgok oda Lisahoz,hanem ő.
Nathaniel érzi az elsöprő győzelmem erejét,így megadóan,"önszántából" leül Lisa mellé,egyesével átnézni az emberek listáját.
Néhány másodpercig karba tett kézzel figyelem a tévén tükröződő Nathaniel arcát,amit meg kell mosolyognom.

Ennyi szenvedést egy emberen még nem láttam.
Minden egyes név felolvasása után, különféle fintorok jelennek meg a tévében lévő arcán,de egyszer minden érzelem eltűnik róla.
-Ivett nem jöhet,és Roxy,és Sergio sem.-dől hátra keresztbetett kézzel.
Lisa bólogatva kitörli a nevüket a listáról,és a következő emberrel folytatva fárassza Nathanielt.

Felemelő érzés látni a fejét.

Jobban összehúzom magamon a földig érő kardigánom,amit a pólómra vettem rá,és bemegyek a konyhába.
Kinyitom a sütő feletti polcot,utána párat szökkenve lerántok egy poharat a sok közül.
Kifinomult reflexeimnek hála,elkapom a poharat.
Nos kétszer is hazudtam,mert nem jók a reflexeim,és nem kaptam el a műanyag poharat sem.
-Remélem nem üveg volt.-kiabál Nathaniel szórakozottan,én pedig a nyakamat behúzva,lehajolok a pohárért.

Megforgatom a kezemben,hogy nem-e lett baja annak a műanyag cuccnak,és a csapot megnyitva eresztem tele vízzel.
Elzárom a folyadékot biztosító berendezést,és a poharat a számhoz emelve indulok vissza a nappaliba.

-Kitartást.-ülök közvetlen Nath mellé,majd a vállára hajtom a fejem,aztán nézem ahogy Lisa monoton hangon,és hadarva görgeti a tableten a neveket.
-Kelleni..fogh.-ásítja hátradöntve a fejét,Lisa pedig a megemeli a hangját,ezzel jelezve,hogy hozzá beszél,és nem a falhoz.
-Matteo Leonardi.-böki oldalba a vőlegényem,én pedig a nevetésem visszafojtva harapok az alsó ajkamra.
-Maradhat mindenki,én már leszarom,csak eresszetek innen.-könyörög Lisanak,aki engedélykérően rám néz.

Engedjem Nathanielnek,hogy elmenjen,vagy ne?

Szerintem nézzük át szóról szóra,betűről betűre,ha nem baj.Ugye nem baj Nath?-lövelek felé a szívből jövő kedvességemből.
-Persze,nem baj.-morogja hisztisen,én pedig megveregetem a hátát,biztatás céljából.

Kezét rávezeti a térdemre,és enyhén szétnyitja a lábam.Tenyerével végigsimít a belső combomon,majd a fülemhez hajol,és ezeket a szavakat dünnyögi bele,mély férfias hangon:"Ezt még visszakapod este cukorbaba,és garantálom,hogy holnap az esküvőn tolószékbe hoznak be,mert nem fogsz tudni menni."
-Bébibogyó,én meg azt garantálom neked,hogy levágom a farkad,ha ma este hozzám érsz,mert azt olvastam google-n,ha esküvő előtt a párok együtt alszanak,akkor bizony a jövőben,más ágyat is találnak. -fejezem be a mondatom,kisebb-nagyobb hatásszüneteket tartva.
-Akkor tiéd a vendégszoba.-vonja meg a vállát,és újra Lisanak szenteli a figyelmét.