Az Ördögön Túl <Befejezett✅️>

36.rész

Nathaniel:

Össze vagyok zavarodva.Nagyon.
Emily nem ilyen életet érdemel.
Persze leggyakrabban veszekszünk,de a bál óta minden megváltozott.Azon az éjszakán történt velünk valami,amit nem tudok hova tenni.

Átadta magát nekem teljesen.Megbízott bennem.
Ott feküdt a karjaim között,és békésen szuszogott.Aznap éjjel nem tudtam aludni.
Csak egy hang motoszkált a fejemben,hogy el kell engednem,mert nem tehetem ezt vele.
Fájdalmas arccal néztem vonásait.
-Ne haragudj.-puszilok bele a hajába,és előveszem a telefonomat.
Írok Ivettnek.
Nem telt bele két percbe,már válaszolt is.
-Hányra menjek reggel Nati?
-Tíz óra felé.-pötyögöm be minél lassabban.
-Okés;)
Hát emiatt az üzenet miatt tartunk ott Emilyvel ahol.
Nem tudtam visszaaludni.Felkeltem Emily mellől,és felvettem a szürke melegítőmet,egy pulcsival.
-Ki kell tisztítani a fejem.-lépkedek le a lépcsőn a konyha irányába.
A Nap még nem kelt fel,de én már kávézok.Bravo,ez teljesítmény.
A konyha pulton támaszkodok,és várom,hogy lefőjön ez a szar.
Háromszor mentem oda a géphez,de még mindig semmi.
-Mi a fasz bajod van?-morgom az orrom alatt.
-Bazdmeg.-röhögöm el magam kínomban.
Ki van húzva a kábel.Gyorsan áram alá helyezem a kávéfőzőt,és a lábammal dobolva várom,hogy megihassam a napi koffein agadom 15%-át.
-Nat,hát te?-Dob meg egy alufólia labdával Aiden.
-Gondolkozom.-fordulok felé.
-A jól hallottam,megvolt az esti numerád.-húzogatja a szemöldökét.
-Emily az más.-legyintek lazán.
-Ohóó,a harcos királykisasszony megadta magát a sármodnak?-tartja vissza a nevetését,összeszorított fogakkal.
-Igen,jót dugtunk,de csak ennyi volt.-rántok vállat,és elveszem a lefőtt kávémat.
-Nat,nekem hazudhatsz,de magadnak nem.-veregeti meg a vállam,és odalép a kávéfőzőhöz.
-Hah,én nem szeretem Emilyt,ugyan olyan mint a többi.-kortyolok bele a kávémba.
-Hogy tudod ezt így inni?!-nézi a színtiszta kávémat.-Se cukor,se semmi.
-Én így iszom,fogadd el.-emelem fel büszkén az állam,és leülök az egyik bárszékre,ami a konyhapult előtt van.Leteszem a csészémet a márványlapra,aztán előveszem a telefonom.
-Nat,most komolyan,Emily tényleg nem jelentett neked semmit?-feszegeti tovább a témát Aiden.
-Nem Aiden,nem jelentett semmit.Nézz már rá,hát hogy néz ki?!-húzom össze a szemöldököm idegesen.
-Pedig szép nő.-sóhajtja lemondóan,és odaül mellém a kávéjával.-De ha neked nem kell,jó lesz nekem.-folytatja a mondatát,a kávéjába szürcsölve.Valószínűleg megégette,mert azonnal elrántotta a csészét a szájától.
-Meg ne próbáld.-áll meg a kezemben a csésze,és ránézek Aidenre.
-Most mit nézel ilyen fejjel.Ha nem lennénk barátok,elgondolkoznék azon,hogy meg-e akarsz ölni.-Nevet erőltetetten.-Amúgyis lepasszoltad Emilyt,hát miért nem hajthatnék rá?-figyeli az arckifejezésem.
-Mert ő lesz a feleségem.-nézek rá,és próbálom elnyomni,a "mindjárt megverem" reakciómat.
-És? Te úgy is Ivettkével leszel,amíg Emily várja,hogy hazagyere..addig miért nem szórakozhatnánk?-vigyorog önelégülten.
-MERT Ő EMILY,ÉS SENKI NEM NYÚLHAT HOZZÁ.-szakad el nálam véglegesen a cérna,és csak remélni tudom,hogy nem keltettem fel senkit.
Aiden vigyorogva hátradőlt,mert számított a reakciómra.
-Te tudod,de azért Emilyt is vedd figyelembe.-áll fel mellőlem,és visszamegy a szobájába.
Lehúzom az utolsó korty kávét,és a konyhapulton hagyva a poharat,az előszobába sietek.
Bárhol legyek,csak ne itthon.
Lehajolok,és a cipőim közt kutatva,keresem az alkalmasat.
-Bingo.-húzom fel az egyik futócipőt,és kilépek a házból.
A fülhallgatómat csatlakoztatom a Bluetooth-hoz,és elindítom a kedvenc lejátszási listámat.
Bezárom magam mögött a kaput,és kocogva elindulok befelé az erdőbe.A Napfelkelte nagyjából most kezdődhetett,de az erdő eltakarja,így csak a vöröslő égbolt látszik.
A levegő,tiszta,és friss.Egy pici szembeszéllel van dolgom,amit simán bírok.
Mindig erre járok futni,ha besokallok,vagy ha minden szar.Át kell gondolnom a dolgokat.
Nem csak a szállítmányokkal kapcsolatban,hanem most már a saját életemmel kapcsolatban is.
Most kocogok át egy fából készült hídon,ami néha néha kileng,mert egy kötélen van felfüggesztve.
Megállok a közepén,és lenézek az alattam lévő mélységbe.Hatalmas folyó folyik,ha itt leesnék meghalnék.-Indulok el újra az instabil átjárón.Itt már nincs betonút,hanem föld.A kijárt füvön haladok tovább.
Kihúzom a fülemben üvöltő zenét,és kikapcsolom a telefonom.
Felértem a hegy csúcsára.innen már csak lentebb van.A szakadék szélén állok,és nézem a napfelkeltét.
Hatalmas erdő van alattam.Repkednek a madarak..olyan ez a hely,mint egy mese.
Amikor anya meghalt,ide jártam megnyugodni.Pánikbeteg voltam.De leküzdöttem.