Az Ördögön Túl <Befejezett✅️>

21.rész

Nathaniel:

Lassan haladok az úton,hogy mindent szemügyre tudjak venni.
Vaksötét van.
Éppen a közvilágítás fénye töri meg a sötétséget.
De nem mindenhol működnek a lámpák.
Az ablakokat lehúzva hagyom,és néha néha kihajolok rajta.
Egy szántóföldes résznél vagyok,ahol már a térerő is csak hébe hóba van.

Talán itt van Emily,abban reménykedek.
Lekanyarodok a beton útról a földre.
Ma eléggé borús idő volt,néha még esett is.
A talaj tiszta sár,a kocsim meg hót retek lesz.
-Ahhj,Emily,téged is most kellett elrabolni..-sóhajtok nagyot,mert már régen otthon lehetnék,és aludhatnék.
De nem,mert a leendő feleségem keresem a szántóföldek szélén.Mi mást csinál egy normális ember?Persze hogy egy megkínzott ember után futkározik...

Itt már csak a fényszóró ad némi világosságot,meg a Hold.
Egy picit oldalra nézek és látok egy ember alakú valamit.
-Lehet Em.-szállok ki a kocsiból gyorsan,és odamegyek hozzá.
-Emily,itt vagy?-szólongatom,de semmi.
-Emily?-bököm meg a vállát,csak valami fura.
Felemelem,és kiderül,hogy egy szemeteszsák.
-A KURVA ÉLETBE!-baszom földhöz a műanyag zsákot,ami már a kezemben egy pár helyen elszakadt.

Az a sok szemét és flakon hever a földön,amik visszaverik a Hold fényét.
Leguggolok a hulladék mellé,és megpillantok egy bontatlan borítékot.
Remegő kezekkel elemelem el a többi szemét közül,és kinyitom.

Kedves Nathaniel,örülök,hogy megtaláltad a következő nyomot,de nem szabad ennyi időt elpazarolnod...
Okos férfinak tartalak,csak még éretlen vagy.

Az eszedet használd.
Kapsz még egy kis segítséget,hogy megtaláld Emilyt.

Annak a fának helyén,most lőszerek vannak,a tó körül egyik emberem életét adta.
Menj oda,ahol minden kirobbant,az éjszaka leple gyorsan elrohan.
Van még kerek két órád,vagy nem látod újra kecses kis dívád.
Postagalamb hozza a hírt,de vigyázz,mert lehet tévútra hív.

-Hogy mi a tököm?-rázom a fejem értetlenül.
Most hova a faszomba menjek?
Sok helyen van tó,kidőlt fa,és sok minden robbant ki.
Két óra alatt,sehova sem jutok el.
Minden messze van.-szállok vissza az autóba.

Behajtok a szántásra,legalább ne csak nekem legyen szar napom.
Vezetek,de közben nem figyelek az útra.
Itt ott döccen egyet,aminek nem örülök, eléggé alacsony a kocsim.

Nem tudok ezen az úton haladni,mert folyamatosan meg kell,hogy álljak.
Belemegyek egy hatalmas kátyuba.
Elélyedt a kerekem a sárba,és nem tudok tovább menni

-BAZDMEEEG-rángatom a kormányt,mintha az lenne a hibás.
Le kell nyugodnod Nat,mert idegesen nem szabad döntést hoznod-mantrázom magamnak.

Lassan csökken a pulzusom,és a szapora lézgésem is kezd az eredeti tempóját beállni.
Veszek egy mély levegőt,és kifújom.
Nat,most nem szabad hisztizned,az a fontos,hogy megtaláld Emilyt.-szánom el magam.

Hosszasan ülök a kocsiba,és mérlegelek.
Csak nézek ki a fejemből,de nem jut eszembe semmi használható.

Mire gondolhat,ez a pszichopata állat?-Forgatom a kezemben a díszes levelet.

-Kssrr,főnök,merre vagy?-szól bele az adó vevőbe Fred.
-Egy szántóföldön..beragadtam.-nézek szét a terepen.
-Egy szántóföldön?-hőköl meg a hangja.
-Nem Fred,hazudtam.-adok gyújtást a kocsira,és megint megpróbálok elindulni.

-Gyertek ide,és szedjétek ki a kocsimat!-nyomom ki a kommunikációs eszközt.
Kormányon dobolva várom,hogy megérkezzen Fred,és kihúzzon.

-Mi a fasz bajuk van már?-suttogom magam elé,és felveszem a csörgő telefonom.
-Ember,miért nem adóvevőn kerestél?-masszírozom a homlokomat.
-Nem tudom,a telefon közelebb volt.-beszél halkabban,amiről arra következtetek,hogy messze van a mikrofon.
-A mikrofonba ha kérhetem!-keresem közben a szememmel Fred autóját.