Az Ördögön Túl <Befejezett✅️>

64.rész

Nathaniel:

-TILTAKOZOM!-Rikácsol Ivett megakadályozva az Igen kimondásában-Van valami ellenvetése?-emeli fel lassan a tekintetét az anyakönyvvezető,és már látszik az arckifejezésén,hogy nem egy ilyen balhét vészelt már át.

Ivett pár másodpercig habozik a megszólalással,végül megteszi.
-Mert én vagyok Nathaniel igazi és egyetlen szerelme.
-Meg a Római Pápának is.-vág vissza Emily gondolkodás nélkül.Igaz,hogy nem neki irányult a "szerelmi vallomás",de ő akkor is válaszolt.
-Vicces vagy szüzike,esetleg majd meglátogatlak a kolostorba.-egyenesedik ki,mintha jól megmondta volna a tutit
-Kérlek távolítsátok el innen,a nem kívánt személyt.-intek hanyagul a biztonsági őröknek.

Hatalmas melákok,zero intelligenciával.
Szinkronban bólintanak,ezt követően kezdetét veszi a:
"Távolítsuk el Ivettet hadművelet".
Ivett tehetetlenül áll a fehér szőnyegen..nem tud semerre sem futni.
Elölről,és hátulról is közelítenek felé.
De ő ennek dacára fegyvert ránt ki,a ruhája szoknyája alól.
-Ne gyertek közelebb,mert esküszöm kinyírok mindenkit.-élesíti a fegyverét,amely meggodnolatlan döntés a részéről,ugyanis az összes meghívott pisztolyt ránt.
Mindenki rászegezi a cső végét,ennél fogva kénytelen lesz megadni magát.
-Emily,minden rendben,ugye nincs baj?-fordítom magammal szembe a nőt,akinek a sminkjén is átüt a kipirosodott arca.

-Nath,nem hiszem el,hogy még ilyenkor is megzavar.-dönti rám a fejét,teljesen figyelmen kívül hagyva a körülötte történő dolgokat.
-Csssshh,nyugodj meg.-simogatom az egyik tenyeremmel a hátát,viszont a másik kezemben ugyanúgy fegyver ékeskedik,készen arra,hogy öljek vele a menyasszonyomért.
-Add ide.-rántja ki a kezemből a pisztolyom.
Felfogni sem volt időm,hogy mi a fenét csinál,csak azt tudtam,hogy utána kell mennem.

-Már régen meg kellett volna hogy öljelek,te retkes ribanc.-nyomul előre a testőrök elé,és én pont időben vissza tudom rántani,így elvéti a lövéseket.Mind a kettő merénylete sikertelen volt.
Halk suttogások is abbamaradtak,a golyók fülsüketítő zajára.
Egyedül Emily hangja hallatszik,ahogy kapkodja a levegőt.
-Jaj de szép a szerelem.-emeli az égnek a tekintetét,és gúnyosan elneveti magát.-Szánalmasak vagytok.
-Ivett,most megkérlek,hogy távozz,amíg elő nem jön belőlem az állat.-szegezem rá a tekintetem.
Szinte lyukat égetek a nőbe,annyira fixírozom a szememmel.

Nem ölhetjük meg,egy megállapodás végett.
Akkor még egy nagyhatalmat magunkra haragítanánk.És akárhogy nézzük,az nem jó ötlet.
-Addig nem megyek el innen,amíg egyikőtök a halálán nincs.-navigálja a cső végét,az előttem álló fehér ruhás szépség felé.

Az embereim nem tudjàk mit tegyenek..patthelyzet.
Parancsot várva rám néznek,de én csak intek nekik,hogy "Még ne!"

Lágy szellő kíséri a szituációt.
Tenger menti fuvallatok hűvösebbek voltak,így maga a hőérzetünk is hidegebbnek bizonyult.
Ivett egyre jobban szorítja az öklében lévő életveszélyes tárgyat,valamint ujjait az elsütő billentyűre teszi.

-Mindig is gyűlöltelek.-Lép Ivett mögé Lisa,és egy féltéglával olyat belever a nyakába,amitől még én is összébb húzom magam.
Emily lassan kihúzza magát,és emelt fővel visszamegy az eredeti helyére.
-Folytathatjuk?-húzza egy apró vigyorra a száját.
-Igen.-sétálok végig a fehér szőnyegen.
Hosszú léptekkel mellé érek,és jelzek az alkalmazottaimnak,hogy takarítsák el onnan a nőt,mert zavarja a perifériás látásomat.

-Khmm...szóval ön Nathaniel Weil,hites feleségedül fogadod-e Emily Brown-t,az alábbi felsorolás alapján?-jön immár másodjára a kérdés.
Hmm..igen vagy nem?
Mi legyen?
Beharapom az alsó ajkam,majd Emilyre siklik a tekintetem.
Kicsit megviselt az arca,és tudom,hogy most a torkában dobog a szíve.
Kiült az íriszeire a pánik összetéveszthetetlen csillogása.
Riadtan a szemembe néz,mintha telepatikusan azt üzenné,hogy IGEN!
-Igen,fogadom.-felelek határozottan,végig a feleségemben gyönyörködve.
Kirázta a hideg.Libabőr borítja az egész testét,és csak miattam.