Az Ördögön Túl <Befejezett✅️>

55.rész

Emily:

-Szóval azt mondtad,hogy unatkozol?-kap be egy újabb falat fehér kenyeret.
-Igen.-könyökölök rá az asztalra,a komolyabb hatásért.
-Jó,bírd ki az esküvőig,úgyis már csak három nap van.Azután szerzek neked valami feladatot.-törli meg a száját,a kikészített szalvétával,majd összegyűrve leteszi a tányér mellé.

Most hogy mondjam el neki,hogy menjen a picsába,a munkájával?
Jó,örüljek,hogy szerez nekem valamit.Ne legyél telhetetlen Emily,ezt tanította anyukád. Milyen munkát tudna adni egyáltalán?
Mi leszek?Kertész?!

-Ami azt illeti,az újoncokat kell kiképezned házon belül,lövészetre.A kellékek adottak,nekem egy feladattal kevesebb,te nem unatkozol,és Happy End.-áll fel a székről,és bemegy a konyhába Angelához.
Valamit mond neki,aztán önt magának narancslevet.

-Abból fosás lesz.-mutatok rá az üres kávés pohárra,utána pedig a szintén üres narancs üdítőre.
-Dehogy is.-legyint nevetve,majd a házvezetőnőt kikerülve,előveszi a telefonját,és hívást indít rajta.

-Szia..elfelejtettünk valamit.-sziszegi idegesen a mondatot,majd rám néz.
Halk,és recsegős hang válaszol neki.
-Apa,keríts valakit,aki három nap alatt megszervezi az esküvőt,és a lakodalmat.-hadarja el sietve,majd behunyt szemmel várja az apja reakcióját.
-BAZDMEG.-csapok a homlokomra,mert nekem is leesett,hogy rohadtul nem kezdtünk el készülődni semmire.
Ha ezt összedobjuk,esküszöm,hogy semmi nem állhat az utunkba.

...

-Azt mondja,ismer egy nőt,aki segíthet.-fogja le a telefon mikrofonját,majd újra a füléhez emeli a készüléket.
-Ühüm,igen...pillanat.-Emily,ideadnád?-mutat rá az A4-es lapra,amin egy toll van.
-Persze.-nyújtom át neki a papírt.
-Lisa Evans.-firkantja le a nő nevét,telefonszámmal együtt.
-De ocsmány a kézírásod.-nézem a hieroglifára hasonlító "betűket".
Vajon el is tudja olvasni?Tuti nem.
-A magasabb intelligenciával rendelkező emberek csúnyán írnak.-magyarázza meg egy pillanat alatt.
-Akkor feljön a kérdés,hogy direkt írsz csúnyán,hogy okosabbnak tartsanak?-szorítom ökölbe a kezem,és minden erőmmel próbálok komoly fejet vágni.
-Emily drágám,Einsteint is lekörözöm
felszámolásban,ahogy mindenben.-nyomja ki a telefont,mert úgy néz ki,hogy véget ért a csevegése az édesapjával.

-Nem vagy kicsit elszállva magadtól?-horkantok meglepetten.
-Áh,nem.Én ilyen vagyok drága.Ilyen fenséges,és helyes,és okos,és csodálatra méltó.-fényezi magát,nekem pedig megakad a víz a torkomon.
-Khmm..és szerény.-teszem hozzá köhögve.
-Valóban,az kimaradt.-bólogat csodálkozva azon,hogy ez nem jutott eszébe,a sok "meseszép"tulajdonsága közül.
-Kész angyal vagy.-rázom a fejem kuncogva.
-Ne essünk azért túlzásba.-kapja a szíve elé a kezét drámaian.

Egoista pöcs.

-Távol álljon tőlem.-védekezek azonnal.
Néha annyira megütném.Kár,hogy nem tudom.Nem az hogy nem vagyok képes megtenni,csak kell az ő hozzájárulása is.

-Emily,viszont én megyek,Lisa másfél óra múlva jön,én pedig majd nagyjából holnap.-húzza fel a cipőjét,és kimegy az ajtón.
Na ne..így nem mehet el..

-Nathaniel Weil..ide jössz rögtön.-szórnak szikrát a szemeim az ajtóból,aztán várom,hogy vissza lépkedjen hozzám.
-Baj van?-húzza fel az egyik szemöldökét.
Igaz,hogy lépcsőn állok de még így is magasabb nálam.
-Hova mész parasztocskám?-fonom keresztbe a kezem,mindezek után,csak nézem ahogy Nath,kicsit idegesen körülnéz,majd vissza rám.

-Egyik szállítmányhoz a Tengerpartra.Hajó hozza,és viszek magammal pár embert,mert valószínűleg nem csak a kapitány lesz a hajón. De Aiden itt marad veled.-hajol hozzám egy búcsúcsókra,és elhajolva belenéz a szemembe,aztán újra megcsókol.
-Baba,én megyek,mert így sose fogok elindulni.-ad még egy puszit a számra,és elfordulva elmegy.