Az Ördögön Túl <Befejezett✅️>

59.rész

Emily:

-Segítség.-szipogom egy pisztolyt szorongatva a kezemben és bármire készen.
Éberen figyelem a környezetem,minden egyes mozgásra,és hangfoszlányra odakapom a fejem.Lehet apa az.
Az érzés amikor a szívem felgyorsul,őrült ütemet létrehozva,ha azt hiszed feléd jön,és dobban egy nagyot amikor látsz valamit,valami ami nem ő,de lehet más is.
Így kerültem vissza a régi szobámba,omladozó falakkal körülvevő,és várom apukája,hogy mikor öl meg.
Nem ironikus?Egy maffiafeleség várja az édesapjától a halálát.
Zsibbad lábakkal,és merev testtartással ülök a sarokban.Poros arcomon a néhány tiszta pont,az a szám körül van,és a szemhéjam.
Csak ne találjon rám.-fohászkodok könnyeivel,majd az ajtót figyelve várom azt a rohadékot.
Nemrégen tudtam tőle elmenekülni..összetűzésbe keveredtek a vacsoránál,ő pedig golyót eresztett a lábamba.Lassan közelített felém,arrébb,arrébb rugdosva a testem.
Falba ütköztem,ezért poros az arcom.
Egyszer sikerült apámat kiütnöm,akkor tudtam elszökni tőle.Percek kérdése,és újra megjelenik.Én pedig várok,minden reményemet feladva.Most apámnak,vagy a halálra várok,azt még nem tudom,de azt tudom,hogy Nathanielt szeretném utoljára látni.
-Kicsim,merre vagy?-nyomja le lassan a kilincset,majd a szemembe nézve belép a szobába.-Áh,megtaláltalak.-csukja be maga mögött az ajtót,aztán kulcsra zárja.

-Gyűlöllek,te rohadék faszkalap.Utállak.-ugrok fel álló helyzetbe,és nem érdekel,hogy a lábam az nem tart engem.Kiabálásomra meglepődöttség suhan át az arcán,de vonásai hamar átváltoznak,egy lenéző vigyorrá.

-Ugyan Emily,én sem szeretlek jobban.-forgatja a szemét,és egy hirtelen mozdulattal a hajamhoz nyúl.-Mondtam,hogy meg foglak ölni.-sziszegi szikrázó szemekkel,és kést szorít a nyakamhoz.

-Emily...-hallok meg egy tompa hangot.mintha kívülről beszélnének hozzám.-Emily?-erősödik a hang színe,majd apám közelíti hozzám a kést,de hirtelen elsötétül minden.

-Emily,ne sírj,itt vagyok.-simogatja Nathaniel a hátamat.A mellkasán fekszek.Bár egy kicsit Melegem van,sosem hagynám itt ezt a pillanatot,de valami fura.
-Én nem sírok.-suttogok a szemébe nézve,azt követően az arcomhoz nyúlok.

Valóban sírtam.-érintem össze a mutató,és a hüvelykujjam,annak érdekében,hogy megvizsgáljam,valóban sírtam,vagy csak beképzelte Nath.
-Mit álmodtál?-simít ki az arcomból egy hajszálat.
Éppen hogy csak,egy kicsit bele simítom az arcom a kezébe,amit észre is vesz,aztán az egyik mondatomat idézve megszólal:
-De kis bújós lettél.-ad egy gyors csókot a homlokomra,utána vissza dönti a fejét a párnára.
-Van ez így.-rántok vállat,majd eszembe jut az álmom.-Apával álmodtam..meg akart ölni,egyszerűen,már az álmaimban sem hagy nyugodni.-fúrom bele a fejem,a nyak hajlatába,idővel pedig azt veszem észre,hogy ugyan olyan ritmusban dobog a szívünk.

És nem..nem az övé gyorsult,hanem az enyém lassult.

-Megnyugodtál?-csavarja az ujjai köré a kócos hajam,engem meg elönt a boldogság.
-Igen.-karolom át a férfit,és megölelem.
Annyira jól esik a közelsége,hogy akár életem végéig így tudnék maradni.Vele..csak vele.

Nem sokkal később ő is átkarol,egy apró puszival megajándékozva.
-Gyönyörű vagy most.-irányítja fel a kezét a nyakamra,lassan odahúzva magához,ráérősen megcsókol.

-Nem fogok tudni aludni.- húzom el tőle magam,és megtámaszkodok a mellkasán,ő pedig egy kicsit beszívja az ajkait.
-Gyere medencézni.-mondja a csajozós félmosolyával,mire én a fejemet rázva szállok le róla.
-Átöltözzek?-szállok ki az ágyból,és lábujjhegyen a szekrényhez megyek.
-Nem muszáj a ruha,fürödhetünk nélküle is.-takarja ki magát lassú mozdulattal,és itt jön amire nem számítok.

-Nathaniel Weil,ugye te nem pucéran aludtál mellettem?-vágom csípőre a kezem,és megvárom,míg Nath elém ér.
-Mondjak jobbat cukorbaba?-suttogja a fülembe,és megharapja a nyakamon,azt az érzékeny pontot,amitől mindig elvesztem a fejem.Nem tudom,vajon az agyamnak az a ki és bekapcsoló gombja?

-Rajtad is annyi ruha van,mint rajtam.-csap rá a fenekemre,majd nevetve ellép tőlem.
-M-mi?-nézek végig magamon.
-Bizony.-kap fel hirtelen a kezébe,és futva kimegyünk a teraszra.-Várj Nath,ugye nincsenek kamerák?-állítom meg a medence szélén,majd kérdőn fürkészem az arcát.
-Mindenhol vannak.-ugrik bele velem együtt a vízbe,én pedig kis híján szívrohamot kapok.
Összezáródnak a hullámok a fejem felett,és nyugalom vesz körül.Csend,és békesség.

Kifújom az orromon a levegőt,ami  hatalmas buborékokkak úszik a felszínig,utána kidurran.
A lábammal tolva egyet magamon,feljövök a felszínre,és egy kicsit gyorsabban veszem a levegőt mint kellene,de lesz ennél még gyorsabb is.

-Nathaniel,ha valamelyik pornó oldalon kötünk ki,én esküsz...-Cshh,nem kötünk ki sehol.-fojtja belém csókjával a szót.
-Nath,most komolyan.-tolom el magamtól pihegve,és a két szeme közt cikázik a tekintetem.
-Nem erre néznek a térfigyelők.-suttogja a számra,én pedig megnyugszom.
-Akkor jó.-kapaszkodok bele a vállába,és a dereka körül,szorosan magamhoz préselve,összekulcsolom a lábam.

Felnézek az égre,és a csillagok,valami eszméletlenül gyönyörűek.Ma éjjel nincsen hideg,sem nagyon meleg.
Tücsök ciripelése teszi még élvezetesebbé az idilli pillanatot.

-De kis mohó vagy édes.-tapad rá az ajkaimra,szerény személyem,pedig egy pillanatra leblokkol.Próbálok azonnal kapcsolni,de ő addigra elhúzódik.
-Minden rendben?-simogatja a kezével a hátam,a másikat pedig megtámasztja a nyakam,és a vállam közötti részen.

-Igen,csak meglepődtem.-sütöm le a szemem,ő pedig megszólal,hogy"ne lepődj meg,most meg foglak csókolni!".
-Jóh.-válaszolok pár másodperc múlva,ami csak arra az egy szavamra volt elég,hiszen azonnal nekifeszült a szám ostromolásának.
-Akarlakh.-sóhajtom bele a csókunkba,ő pedig rámosolyog az ajkaimra.
-Tudom.-vezeti le a kezét a csiklómhoz,utána oda vissza mozdulattal izgatja tovább az érzékeny pontomat.
Néha-néha megrándulnak az izmaim,ő pedig egyre jobban élvezi a kínzásomat.

-Nath,ah..basszus.-beszélek szakadozottan,és megint rándul egyet a testem.
-Cica,ezt te nagyon élvezed.-hagyja abba a kezével a munkát,és akkor veszem észre,hogy vele együtt,mozgott a csípőm is.
-Az megleheth,most pedig folytasd,vagy kinyírlakh.-szorítom össze a combom,ezzel azt jelezve,hogy csinálja már.
-Mond ki,mit akarsz,hogy csináljak?-néz bele mélyen a szemembe,és újra elkezdi mozgatni az ujjait,csak most sokkal lassabban,és sokkal ütemtelenebbül.
-Dugj meg basszus.-nyögök a szájába,ő pedig fordít a helyzetünkön.

-Könyökölj a medence szélére,hidd el szükséged lesz rá.-tol oda a partig,és lenyom a szélére.-Lábakat szét.-suttogja a fülembe,és némileg megrúgja a bokámat,én pedig követem az utasítást.
-Vettél be tablettát?-emlékeztet engem erre a hatalmas dologra,ami kurvára kiment a fejemből..Angela kidobta.
Bazdmeg.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,bocsi a rövid fejezet miatt,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3