Az Ördögön Túl <Befejezett✅️>

43.rész

Nathaniel:

-Mmh,mi történt?-motyogom rekedt hangon.Pár másodpercig,még hallgatózok,hogy mi folyik körülöttem..de semmi hang nincsen.Néma csend uralkodik a helyiségben.
Homályosan látva,megpróbálom kinyitni a leragadt szemeimet.És amilyen látvány fogad, na azt semmi pénzért nem cserélném le.
Már nem is érdekel annyira,hogy mi történt velem,hanem inkább a kezemet szorító lányra figyelek.
Félhomály van,a Hold bevilágít az ablakon,némi fényt biztosítva.
Emily félig az ágyon fekszik,félig a kényelmetlen széken.A feje a kezem mellett van,és a haja beleomlik az arcába.
Alszik-mosolyodok el,még mindig az arcát kémlelve.
De ez a boldogságom el is illan.Úgy basznak homlokon az emlékek..majdnem megütöttem,kiabáltam vele,elzavartam.
És ő erre mit csinál? Itt van velem,és álmában is a kezemet fogja.

Miért vagyok ekkora szemét?Ő csak segíteni akart,de nekem az egóm nem engedte meg.
És ezzel is csak őt bántottam.
Fájdalmas arccal nézek rá,és elönti a lelkem valami fura érzés.

Talán bűntudat?..Áh,dehogy.

Megmozdítom a kezem,mert már érzem,hogy kezd zsibbadni.
-Nat?-nyöszörgi fáradtan.
Kinyitja kék szemeit,amik most hasonlítanak az éjszaka színéhez.
-Igen,én vagyok cukorbaba.-mosolygok halványan.Tudom,hogy látja.
-Mi?!-törli meg a szemét hirtelen,és felkel az ágyról.
Hatalmas hiányérzetem támad,amiért nincs mellettem.Szőkésbarna haját kiszedi az arcából,majd újra felém néz.
-Sajnálom.-hajtja le a fejét bűnbánóan,mintha valami rosszat tett volna.
-Semmi baj.-Nem engedi az önérzetem,hogy megkérdezzem,hogy mit is sajnál.Ez van.
Megrántom a vállam,nemtörődöm stílusban,amit nagyon nem kellett volna,mert egy éles fájdalom hasított belém.
-Uhh baszki.-szisszenek fel,és próbálom elfojtani magamban a fájdalmakat.
-Mi történt?-terem rögtön mellettem.
Nem vagyok elég jó hozzá.
Akárhogy próbálja titkolni,tudom,hogy belül egy nagyon kedves,és intelligens lány.
-Ömm..uh..semmi.-nézek el a másik irányba,mert nincs szükségem a szánakozó pillantására.
-Nat,ne idegesíts fel..mi a baj.-csillannak meg idegesen,sötétkék szemei.
-A vállam.-nézek oda az említett testrészemre.
-Várj,hozok vizes törölközőt,az majd lehűti.-várja a beleegyezésemet,amit egy bólintással hagyok jóvá.
Még most is gondoskodik rólam.
Nekem meg csak a könnyekkel teli szeme,és vérfagyasztó sikolya uralja a gondolataimat.
Mi történt volna ha megütöm?Te jó ég...
-Itt is vagyok.-siet vissza hozzám,egy vizes csíkot húzva maga után.-Kész vagy?-áll meg mellettem.
-Várj,leveszem a pólómat.-ülök fel az ágyban,és odanyúlok alz anyag  pereméhez.
-Segítenél?-villantom felé a jól ismert mosolyomat.Mindenki elolvad tőle,csak ő nem.
-Hát hogyne.-forgatja a szemét unottan,és még közelebb lép hozzám.-Muszáj ilyen hülyén vigyorognod?-rágja a szája szélét zavarában.Ez tetszik,hogy így reagál.Még szivatom egy kicsit.
-Emily,gyere még közelebb,mert látni akarom,ahogy leveszed rólam.-nézek bele mélyen a szemébe.
Egy pillanatra megdermed a lány,de ahoz képest hamar összekapja magát.
-Itt is menni fog.-sziszegi feszülten.
Nekem meg annál nagyobb mosoly ül ki az arcomra.
-Cukorbaba,ne szerénykedj..Láttalak már alattam is..most felettem leszel.-kapom el hirtelen az arcomhoz közeledő kezét,és felrántom magamhoz az ágyra.
Aprót sikít,és összehúzza magát.

Fél tőlem..Nat,ezt elbasztad.

-Cssh,Emily nem bántalak.-simítom meg az ajkát a hüvelykujjammal,majd egy kicsit meghúzom.Tudom,hogy ezzel a tettemmel kicsinálom.
-Nagyon megijesztettél.-hajtja le a fejét.
-Tudom,de te is tudod,hogy nem tudnálak önszántamból bántani.-nyúlok az álla alá,és szemmagasságba emelem. Bár még így is alacsonyabban van mint én.
-Tudom,de akkor is fé...-Tudom-suttogom az ajaira.
Millíó évezrednek tűnt,amióta ilyen közel voltunk egymáshoz.
-Csókolj meg.-hajolok még közelebb hozzá,és már összeérnek az ajkaink.
-Előbb te.-húzza fáradt mosolyra a száját.
-Ez nem így működik.-harapom meg az alsó ajkát.Halkan belenyög a számba.Ez a nő kicsinál,és ő még nem is tud róla.
A nadrágom az mindjárt szétrobban,de akkor sem engedek neki.
Akkor is ő fog előbb megcsókolni,kikényszerítem belőle,így,vagy úgy.
-Rohadj meg.-túr bele a hajamba,és megszünteti azt a pár millimétert közöttünk.
-Az most kár lenne.-karolom át a derekát,és jobban az ölembe húzom.
-Nat.-sóhajtja a nevem,ami zene füleimnek.
-Hmm?-válok el tőle egy pillanatra.
-Már semmi.-húz vissza magához a nyakamnál fogva.Ha így halnék meg,boldog lennék.Emilyvel az ölembe.
Egy pillanatra megmerevedik a teste,utána elválik tőlem,és egy eszelős vigyorra húzza a száját.Ez nem jelent jót.Óh,de még mennyire nem.

-Emilyh,basszush.-döntöm hátra a fejem.
Ez a nő egyszerűen meg akar ölni.
-Folytassam?-ül rám teljes súlyával.
-Ühühm.-fújom ki szakadozottan a levegőt.
-Nem hallom.-kezd el újra körözni rajtam a csípőjével.
-Igehn.-markolok bele jobban a fenekébe,és élvezem a játékát.
-Biztos?-emelkedik el rólam,és kényszerít,hogy a szemébe nézzek.
A kék íríszei,még sötétebbek mint voltak,és annál jobban csillognak a vágytól.
-Em,megőrülök.-szorítom össze a szemeimet.

Könyörgök egy nő érintéséért..Mi van velem?

-Én,vagy Ivett,kit választasz?-néz komolyan a szemembe.
Tudja mikor vagyok a leggyengébb.És azt is tudja,hogy őt választom,mert hülye lennék Ivettet.
-Te.-tolom rá magamra,és elégedetten felmordulok.
-Mond ki a nevem.-sóhajtja a számra.
-Emilyh,téged választalakh.-csókolom meg hevesen.
-Helyes válasz.-viszonozza a tettemet,egy apró mosollyal.-Nem is fáj neked a vállad.-szakad el tőlem,és rosszallóan néz rám.
-Deee,és kellene rá gyógypuszi.-vetem be a kiskutya szemeket.
-De csak most az egyszer..-kuncog elpirultan.
Lassan ráhajol a vállamra,és a bekötött seb mellett,lehel rá egy apró puszit.
-Kész,most pedig borogatjuk.-száll ki az ölemből,és a vizes törölközőhöz lép.

Kicsavarja a földre,utána együttérző pillantással rám néz,majd a vállamra teríti a hideg borogatást.
-Emily,ez nem valami kellemes.-sziszegem összeszorított fogakkal.
-Majd az lesz.-húzza ki magát büszkén,és nagyon aprócska mosoly jelenik meg a szája sarkában.
-Jólvan doktornő..Egyébként,szerintem minden férfi páciens örülne,egy ilyen orvosnak.-kacsintok rá,és a holdfény éppen megvilágítja morcos arcát,de a szemében látom,hogy jól esett neki,a sajátos bókolásom.

-Kész is vagyunk,a törölköző átmelegedett,most pedig aludj.-simítja ki a homlokomra rátapadt hajamat.Egy picit beledöntöm a fejemet a kezébe,de azonnal észbe kapok,hogy ezt nem most kéne.
-De bújós lett valaki.-puszilja meg a homlokomat,és kiegyenesedik.
-Akkor jó éjt.-sóhajtja szomorúan,aztán távozni készül.
-Maradj.-kapok a fájós kezemmel a csuklója után,és a szúró fájdalom ellenére visszahúzom magamhoz.
-Aludnod kell.-dönti oldalra a fejét.
-Veled is tudok.-vágom rá gondolkodás nélkül.
-De fáj a vállad.-indul el megint,de ismételten vissza húzom magamhoz.
-Majd fekszel a másik oldalamra,naa ne kéresd magad.-folytom el a vigyoromat,mert tudom,hogy nyert ügyem van.
-Jó,de csak ma.-emeli fel a mutató ujját,átlépve rajtam.
-Persze,csak ma.-emelem fel a kezem,hogy hozzám tudjon bújni.
Ráhajtja a fejét a mellkasomra,èn pedig átkarolom fél kézzel.

Boldog vagyok.

Adok egy jóéjt puszit a homlokára,és én is álomra hajtom a fejem.

....

Reggel ugyanúgy ébredünk, ahogy lefeküdtünk aludni.
A Nap bevilágítja a tejeskávé színű szobát,ezzel teljesen megvakítva engem.
-Jó reggelt.-búgom Emily fülébe.
Mellettem a nő mocorogni kezd,majd kinyitja kékjeit.
Hatalmas szemekkel néz rám,és lágy puszit ad a szám sarkába.
-Jó reggelt.-suttogja a fülembe,majd hosszasan megölel.-Nat,annyira aggódtam érted.-morogja a nyakamba,mire én felemelem a fejét,és ráérősen megcsókolom.

Kettő kopogást hallok,ezért elválok tőle.
-Biztos Aiden.-vágok fájdalmas arcot,és kiabálok hogy jöhet.

Nyílik az ajtó,majd Ivett lép be a szobába.-Jó reggelt Natike.Gondoltam meglátogatlak.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad nemsokára jön a kövi rész
Pusziii