Az Ördögön Túl <Befejezett✅️>

29.rész

Emily:

-Ahj Nat,mikor érünk már haza?-mocorgok az anyósülésen.
-Nyugi már,nemsokára.-veszi le a kezét a váltóról,és mintha olyan természetes lenne neki,ráteszi a tenyerét a combomra.
Azt már nem.-söpröm le a kezét egy mozdulattal.
-Ha mégegyszer taperolsz,én esküszöm..hogy..nem fogok rád főzni.-fenyegetem a mutató ujjammal.
-Amúgy sem kell főznöd,azért van Angela..Majd ő ezt megoldja.-néz rám egy pillanatra.
-Hát persze.-szorítom meg a biztonsági övet idegességemben.Ennek a hülyének mindenre van válasza?!-forgatom a szemem.

-Holnap,vagy ma ki kell választanod a menyasszonyi ruhádat,meg minden szart ami kell.
A helyet,meg díszletet már elintéztem,a kajával együtt.-sóhajt egy nagyot,rám sem nézve.
-Baromi jó..Nagyjából semmi közöm nem lesz az esküvőmhöz.-motyogom az orrom alatt,és lassan kinézek az ablakon.
-Nat?Az esküvő mikor is lesz?-merevedek meg egy pillanatra.
-Jövőhét pénteken,a lánykérés pedig holnap,egy előre megrendezett maffiás találkozón,amit inkább neveznék bálnak.-bólogat,az utat nézve.
-De nyugi,ne izgulj,úgy is igent mondasz.-legyint nemtörődöm stílusban.
-És ha nem?-húzom az idegeit,habár mind a ketten tudjuk mit fogok mondani.
-Ez egyszerű,én keresek mást,apád pedig megöl téged.-vonja meg a vállát egy kis idő után.
-Egy rohadék vagy,tudtad?-csuklik el a hangom egy pullanatra.
-Igen tudtam.-Tekeri fel a rádió zenéjét.
-Bunkó.-fonom keresztbe a kezem,és úgy duzzogok tovább.
-Már lassan számolnom kell,hanyadjára bunkózol le.-nevet a saját viccén.
-Szerinted nincs oka,hogy miért mondom ezt?-emelem meg a hangomat.
-Nem nagyon.-jelenik meg egy pimasz vigyor az arcán.
-Gondoltam.-Engedem le az ablakot,és kiteszem rajta a kezem.

A délelőtti levegő már kezd melegedni,így tavasz közepén,és jóleső borzongás fut végig a gerincemen.Most megyünk be egy erdőbe,ahol jóval hűvösebb a levegő hőmérséklete,mint kint a szabadban.
Ezek a fák csodaszépek.Egy zöld alagutat  kialakítva tornyosulnak fölénk az ágak.
-Szép nem?-néz rám Nat a visszapillantó tükörből.
-De igen az.-csukom be a szemem egy pillanatra,és élvezem,ahogy a szél simogatja az arcomat.
-Nemsokára lesz egy folyó,és utána egy kis idő,és otthon is vagyunk.-próbálkozik kommunikációba keveredni.
-Oké.-veszem el tőle a lehetőséget.

-Emily,neked mégis mi bajod van?-szívja be élesen a levegőt.
-Gondolkozz Nat,gondolkozz.-nézek rá lesajnálóan.
-Kösz.-tapos bele izomból a gázba,amitől belesüppedek az ülésbe.
-Szóval,mi a baj?-fürkészi az ijedt arcomat.
-Semmi.-fújom ki lassan a levegőt,hátha megnyugszom.
-Rendben.-gyorsít mégjobban.
Itt már félretettem a büszkeségemet,és úgy szorítottam az övemet,mind a két kezemmel,hogy már elfehéredtek az ujjaim.
-Emily,mi a baj?-néz végig rajtam.
-Az hogy félek,félek a lánykéréstől,félek az esküvőről,félek tőled,félek az...-Nat,te hülye vagy?-Sikítok fel.
Az egész testem előreesett,és szerintem a biztonsági övem egy jókora nyomot hagyott rajtam.
-Mi a faszomért fékeztél le?-fogom a mellkasomat,mert félek hogy kiugrik a szívem a helyéről.
-Te félsz tőlem?-szorítja a kormányt,és az összes létező izma megfeszül.
-Csináltam én valaha valamit,ami miatt félned kéne?-fordítja lassan felém a fejét.

Most megijedtem tőle.Az a kellemes kisugárzása,amikor ölelt,az eltűnt,és most teljesen más vette át a helyét.
A szemében megvillant valami,amit nem tudok hova tenni.Ha most ehez a férfihez bárki hozzá szólna,szerintem nekiugrana,és addig verné,amíg meg nem hal.

Nem merek ellentmondani neki.
Semmit nem tett,de én érzem,hogy nem düh van benne,hanem valami más.Időzített bomba ez az ember.
-Halljam Elmily,bántottalak?-csúsztatja rá a kezét a térdemre,és szépen lassan elkezdi felfelé vezetni.
Nem bírok megszólalni.A torkomon akadt a levegő félúton.
-Szerinted,én bántanálak?-éri el a keze a nőiességemet,majd iszonyú lassú tempóval nadrágon keresztül simogatja.
-Nem válaszolsz?-játszadozik a nadrágom peremével,aztán a hideg hüvelykujjával végigsimít az alhasamon.
Próbálom nem élvezni az érintését,vagy legalább úgy tenni,mintha nem akarnám.
De nem megy.Nem vagyok ura a testemnek.
-Nath,hagyd abbah.-fújom ki a levegőt szaggatottan.
-Bántottalak,egyszer is?-gombolja ki egy kézzel a farmeromat,és lehúzza a sliccem.-Hm?-suttogja,és megharapja a fülcimpámat.-Azt a kurvah.-sóhajtok fel.
-Ez még semmi cukorbaba.-ül vissza a helyére,és sebességbe teszi az autót.
Újra elindulunk,és az én légzéseim törik meg a csendet.
-Nem bántottál.-hajtom le a fejem szégyenemben,mert ilyen könnyen adtam volna magam.