Az Ördögön Túl <Befejezett✅️>

17.rész

Nathaniel:

Kiszállok a kocsiból,és szét nézek a környéken,igaz sötét van,de az emlékeim megvilágítják.
Látom a fát,ahol anya lökött a hintával,és valami vicceset csinált apa,ahol mindannyian nevettünk.

-Anyaaa,lökj méééég-kapálózok a lábammal mert még nem nagyon ment a hintázás művészete.
-Jolvan életem,de csak egyszer,utána te lököd magad!-szalad oda mögém,és egy jó nagyot lök rajtam.
-Méég.-Nevetek hangosan sikítva.
-Kicsim,anya már fáradt.-támaszkodik meg a térdén.
-De én neeem!-makacsolom meg magam.
-KI A FÁRADT?-jön ki apa egy kalózjelmezben,és bukfencezik egyet.
Akkor még nem sejtettem semmit,hogy a szüleim mik vagy kik is valójában.
-Karrr!-kurjant egyet apa,és felénk rohan a műanyag karddal.
-Most megvagytok.-fogja meg anya kezét,és magához rántja.
-Jaj Nat,én úgy félek,kérlek ments meg.-teszi egyik kezét a homlokára,de a jobb szemét kinyitotta.
-Innen nem menekülsz!-dobja fel apa a vállára anyát.
-Nat,én szeretlek,és sosem hagylak el.-kiabálja anya,mielőtt apa be nem kanyarodott a ház mögé.
-Anya,várj megmentelek!-szaladok én is utánuk.

-Hé,Nat? Jössz?-legyezi a kezét előttem Fred.
-Ja igen.-rázom meg a fejem,és elindulok a házba.

Belépek az ajtón és szétnézek.
Minden ugyan olyan.
A cipősszekrény,és felette a polc,amit mindig kérdeztem hogy miért van ott,de a válasz az mindig az volt,hogy majd megtudod.
És ennyi.Hát kurvára megtudtam köszi!

Semmi sincs rajta,és tiszta por az egész.-forgatom a szemem,hogy apa se tudott soha rendet rakni,akár csak én.

-Nat mi van veled,ma nagyon nem tudsz koncentrálni,mi a baj?-böki meg a vállam Fred.
-Ha mégegyszer megböksz,én esküszöm kibaszlak az ablakon.-fújtatok idegesen.
-Bocsánat főnök.-néz rá a cipőjére,ami ki van kötődve,ezért lehajol,hogy bekösse.

-Mehetünk?-Várom meg míg feláll a helyéről,és elindulunk apám hullájához.
-Melyik szobában van?-lohol utánam Fred,mert már szinte kocogok.
-Van egy sejtésem.-nyitok be a dolgozó szobába,ahol egy embert látok öltönyben,csurom véresen,és a torka el van vágva.
-Ez nem az apám.-Jelentem ki,és odasétálok,hogy megnézzem a testet.

-Honnan tudja ezt biztosan?-jön mellém Henrik,és megtámaszkodik a térdén.Ő is jobban szemügyre veszi.
-Mert apámnak van a tarkóján egy tetoválás,és soha nem dolgozik itthon öltönyben mert ki nem állhatja.-hajolok közelebb az elvágott részhez,és észreveszek egy papírfecnit.

Most Emily jön,de vele tényleg végzek;)

-A rohadék!-Dobom el a lapot.
-Mi az főnök?-veszi fel az üzenetet az egyik emberem.
-Ha jól értem..-Igen Emilyre pályáznak.-fejezem be a mondatot,bólogatva.
-Menjünk haza,és mindenki azon legyen,hogy Emilyt megtaláljuk,múljon akármit is,de az akármit közöljétek,mert nem annyira biztos az az akármi.-pontosítom a mondatomat,a kezemmel mutogatva.
-Rendben főnök.-fordulnak ki a házból és elindulnak a kocsik felé.
-Uram,készítsek DNS tesztet az ember véréről?-szalad vissza Adam a kocsiktól.
-Igen,csinálhatsz.-Intek a kezemmel,hogy azt tesz amit akar.

Lassan indulok el a kocsimhoz,mert még mindíg az emlékek cikáznak a fejemben.

Fáradtan mendegélve,egyik lábat a másik után teszem.
Arrébb rúgok egy kavicsot,ami párat pattanva elvegyül a többi között.

Megnyomom a gombot,ami kinyitja a kocsit.
Egy jellegzetes hangot ad ki,ami jelzi,hogy nyitva van.
A kilincset meghúzva,kinyitom az ajtót,és beülök a járművembe.
Sötét van,és hűvös.
Az autóban is kezdett már hideg lenni,ezért bekapcsoltam a fűtést maximum fokon.