Az Ördögön Túl <Befejezett✅️>

39.rész

Emily:

-Indulhatunk vissza?-nyöszörgök fáradtan.
-Na mivan,elfáradtak a lábaid?-tart vissza a vállamnál fogva,hogy ne menjek tovább.
-Igen,mert nem a legjobb döntés éjjel,vagy inkább hajnalban,a városban flangálni,egy Big Mac után.-Fordulok felé morcosan.
-Naa,ne legyél nyűgös.-kap fel hirtelen a kezébe,amitől nem kicsit ijedek meg.
-Sergio mit csinálsz?-nézek rá furán.
-Elviszlek a kocsiig.-dob egyet a testemen.
-Nem vagyok nehéz?-vonom fel az egyik szemöldököm.
-Te..Igen Emily kibaszott nehéz vagy.Megszakadok.-liheg eröltetetten.
-De most komolyan,tényleg nem vagyok nehéz?Mert nem szeretném,hogy cipekedj.-hajtom rá a fejem a mellkasára.
-Nyugi hamupipőke,nem vagy nehéz.-puszil bele a hajamba,amitől egy pillanatig lefagyok.
Ez az érzés nem olyan amilyet Nathanielnél érzek.Ez más.És nem jó értelemben.
-Figyelj Sergio,itt már lerakhatsz.-mozgolódok a kezében,de nem enged el.-Sergio,rakj már le.-próbálom eltolni magam a kezemmel,de olyan erősen szorít,hogy már fáj,ahogy a kezeit a bőrömbe vájja.
-Sergio,nem erre van a kocsi.-kerekedik el hirtelen a szemem.
-Most kussolsz,és be a furgonba.-tesz le a két lábamra.Nekem sem kellett kétszer mondani,futásnak eredtem.Ez ennyire hülye?Letesz egy menekülő embert két lábra,szabadon?
-SEGÍTSÉÉÉÉG!!-kiabálom lihegve,a járdán sprintelve.Sötét van a városban,csak a közvilágítás ad némi fényt.
Meg kell állnom..nem bírom tovább.Rátámaszkodok a térdemre,és úgy fújom ki magam.A szél lágyan fúj,ezzel is ébren tartva.
Hátranézek,de sehol senki.
-Hamupipőke,ez volt az utolsó húzásod.-suttogja a fülembe Sergio.
Mögöttem van.Nem tudok mit tenni.
Natnek igaza volt.Sergio egy utolsó rohadék.
-Te köcsög fasszopó....-kezdtem volna el,még mindig háttal neki,de egy pillanat alatt elhallgattatott.
-Jól figyelj rám Emily.Ha ezt a kést végighúzom a nyakadon,akkor meghalsz.Ha nem teszed amit mondok meghalsz.Ha szökni próbálsz meghalsz.Ha bármikor rajtakaplak hogy...-Bla bla bla,tudom Sergio meghalok.-sóhajtok egy nagyot,mert amire most készülök,biztosra veszem,hogy meghalok.Erősen szorít,és a torkom elvágása,se valami hasznos,de hát egyszer élünk.
-Amúgy a kurva anyád.-lendítem hátra a lábam,egyenesen a családi ékszeréhez.
Telitalálat.
-Te büdös ribanc.-rogy össze mögöttem,és megint elkezdek futni.
-MEGTALÁLLAK BAZDMEG,ÉS A KEDVES ANYÁDAT IS.-ordítja nekem messziről.
-Előbb gyilkol meg téged Nat,minthogy te engem.-mutatok be neki hátulról,és közben a szememmel keresek egy üzletet,ahová bemehetek segítséget kérni.
-Jó az Inter Spar.-legyezem a kezem a fotocellás ajtó előtt,de csak nagyon nehezen tudott kinyílni.
-Jó reggelt asszonyom,miben segíthetek?-kocog oda hozzám,egy alkalmazott.
-Elkérhetem a telefonját,mert fel szeretnék hívni valakit.-nyújtom ki a tenyerem sietősen.
-Nem asszonyom,sajnálom,de nem tudom ki maga.-fordul el tőlem,és elsétál a polcok közt.
-Emily Weil.-kiáltom utána,és látom,ahogy megtorpan a sorok közt.
-V-valóban?-kerekedik el a szeme,és végignéz rajtam.
-Igen.-mutatom meg neki a gyűrűs ujjamon az ékszert,amibe bele van karcolva Nathaniel monogramja.
-T-tessék,hívjon akárkit.-tolja a kezembe a készüléket.
-Ömm,feloldaná?-nézek rá hülyén.
-Jaa,igen persze.-kapja ki a telefont a kezemből,és ráhelyezi az ujját,a leolvasóra.
-Tessék.-nyitja meg a tárcsázót.
-Köszönöm.-motyogom Nathaniel számát beírva.
Van egy normális száma,meg van egy amit a munkához használ.
-Igen? Nathaniel Weil,mit akar?-szól bele az egyik legutáltabb,egyben legimádottabb hang a telefonba.
-Nat,baj van.-veszem szaggatottan a levegőt.
-Emily,hol vagy,mi a baj?-váltja fel a komoly hangsúlyt,aggódóra.
-Se-sergio.Nat,igazad volt ne haragudj.-homályosodik el a látásom,a könnyek hatására.
-Emily,most nyugodj le,majd megbeszéljük.El tudod mondani,hogy merre vagy?-hadarja el gyorsan,majd a telefontól távolabb elkezd valakivel beszélgetni.-Igen uram.-hallok meg egy halk hangot,a vonal másik végén.
-Szóval,hol vagy?-kérdezi,immár harmadjára.
-Az Inter Sparban.A városban.-nézek el az ajtó felé egy pillanatra.De még milyen jól tettem.
-Sergio.-suttogom halkan.
-Tessék?-próbálkozik,Nat tartani a kapcsolatot.
-Itt van Sergio,Nat,mit csináljak?-hasít bele a mellkasomba a félelem.
-Nézd meg merre megy..ha bemegy a boltba,rejtőzz el az egyik hűtőbe.Oda csak egy hülye menne,ezért is nem keresne ott.-sziszegi halkan.
Előbújok a sorok közül,és az ablak melletti pénztárhoz kúszok.

-Baszki.-suttogom halkan,és gyorsan leguggolok mögé,nehogy észrevegyen.
-Emily,megtaláltunk,megyünk oda.-nyomja ki a telefont Nat.
Hirtelen üresség uralkodik el rajtam,azzal a tudattal,hogy egyedül vagyok,egy gyilkossal.
Nyomasztó a tehetetlenség,és a túlélési ösztön.
Kinézek oldalra,azért,hogy megbizonyosodjak a távozásáról.
Lassan kiemeltem a fejem,és kinyitom a szemem.
Az üvegen kereszül találkozik a tekintetünk.
-Megvagy.-tátogja.
-Nee.-gyűlnek megint könnyek a szemembe,és eszeveszett tempóban próbálok meg feltápászkodni,és futni.
-Emily,úgyis megtalállak.-lövi ki az első lámpát.
-Még mit nem seggfej.-nyitom ki lassan a hűtőt,és csak imádkozok,hogy ne legyek jégkocka.
-Fogy az időd hamupipőke.-nevet hangosan.
-Ahh basszus.-lépek bele a hideg kabinba.
Lassan beleereszkedek a mirelit gyümölcsök közé,és sziszegve magamra hajtom a hűtő tetejét.
-Emily,kár bujkálnod.-közeledik a hangja.
-Csak ne találj rám.-pislogok felfelé,nehogy rámfagyjon,az egyik könnycseppem.
Amúgy ha sírok,be tudna fagyni a szemem?
-Úgyis meghalsz.-halad el a hangja mellettem.
-Egyszer biztos,köcsög.-önt el a méreg.
Hogy tudam bízni ebbe a faszkalapban?
Nem is kellettem neki.-szorul össze a mellkasom.
-Emily drága,kár bújkálni,Nat nem fog megvédeni.-ül rá a hűtőre,amiben vagyok.
-Nat gyere már.-szorítom össze a kezem a mellkasom előtt,így is melegítve magam.
Lépéseket hallok,és reménykedek,hogy ő az.
-Főnök,nem találjuk sehol,hogyan tovább?-kérdezi egy férfi hang.
-Keressétek,és hozzátok ide a feleségem amíg Emily nincs meg..Unatkozok.-röhög undorító módon,és a lábával elkezdi rugdosni a hűtő oldalát.
-Rendben uram.-visszhangzik a hang,az üres boltban.

...

Egyre jobban fázok.szorítja a görcs a torkom,és ami a legrosszabb...pisilni kell.
Sergio,még mindig ugyan olyan ritmusban dobol a lábával,némi eltérésekkel.
Nathaniel,hogy a tökömben nem talált még ide? Basszus,a hülye is tudja,hogy hogy kell kezelni azt a kibaszott GPS-t.
Halkan csörögni kezd a telefonom a zsebemben.
-A fenébe.-turkálok a nadrágomban,de túlságosan lefagytak az ujjaim,hogy érzékelje a képernyő.
Sergionak megáll a lába.Meghallotta.
Na most mi lesz?
-Emily,drága..itt vagy?-hagy egy kis hatásszünetet.
Nem válaszolok,hanem próbálom felvenni azt a cseszett telefont.-Nat,hogy buzulnál meg,tedd már le.-könyörgök az elmémmel,hátha tudok rá hatni.
-Kicsim,most menj ki,megnézek valamit.-utasítja a magas hangon viháncoló nőt.
-Itt vagy Hamupipőke?-nyitja ki a fagyasztó tetejét.
Próbálok úgytenni,mintha egy fagyott brokkoli lennék,de nem jött össze.
-Emily,szállj ki!-mosolyog eröltetetten.
-Azért mert én akarok,és nem azért szállok ki,mert te mondtad.-ülök fel hirtelen,és kipattanok a fagyasztóból.
-Jobb hely nem volt?-szorítja meg a csuklómat,és magához ránt.
-Engedj el Sergio.Én nem így ismertelek meg.-nézek rá lemondóan.
-Nem is ismersz,nem tudod ki vagyok valójában.-szórnak szikrát a szemei.
-De az egyik énedet ismerem.Akivel nevettünk,lövöldöztünk,aki kiszöktetett ha elegem volt,és megölelt ha féltem.Sergio ez is te vagy.Csak most egy rohadék faszkalap lettél.-távolodok el tőle szépen lassan,de észbe kap.
-Majdnem bevettem Emily,ezt még gyakorolnod kell.Semmiben sem vagy jó csillagom,érted?-ránt újra magához,és összefogja a két csuklómat.
-Ne bánts.-szorítom össze a szemem.
-Hah,Emily még mindig jó a humorod.-lökdös el a fagyasztóig.
-Hajolj rá a fagyasztóra,a többit intézem.-mosolyodik el.
Dacosan a szemébe nézek,ezzel azt sugallva,hogy eszemben sincs ilyet tenni.
-Akkor majd én.-kapja el a hajam,és megfordít,majd lenyom a hideg felületre.
-Mmh.-morgok halkan,mert kibaszottul hideg ez a szar.
-Még ne nyögdécselj szívem,majd pár perc múlva,már lehet.-nyomja nekem magát hátulról.
-Utállak Sergio,egyszerűen GYŰLÖLLEK!-ordítok nagyot,de nem hatja meg.Nyugodtan előrenyúlva betömi a számat egy nagy mirelit krumplival.
-Csitu van hamupipőke.-suttoga a fülembe.
Undorodom ettől az embertől.
Csukott szemmel tűröm amit tesz velem.
-Lábakat szét.-rugja terpeszbe a lábamat.
Könnyeimmel küszködve teszem amit mond.
-Se..rgi..o..fejezd..be..-Köpöm ki a krumplit maró könnyekkel.
-Hmm.-színlel gondolkodást.-Nem.-nyúl be a pólóm alá,és elkezd fogdosni.
Két kezével rámarkol a melleimre.
-Sergio,én....én menstruálok.-jut eszembe hirtelen,ami mondjuk nem igaz,de csak nem nézi meg.
-Persze király lány.-suttogja a fülembe.
Fájdalmas fintort vágok,és próbálok mozogni.
-ÁÁHUU.-könnyezek be újra.
-Így jár az aki mozgolódik.-tetteti a szomorúságot.
Hátrafeszítette a kezem.
Kintről hangokat hallok,de tudom,hogy nem Nathanielék azok.Egyszerűen,már elveszett a reményem.
Kopognak az ajtón,és mindketten odakapjuk a fejünket.
-Szép jó napot,á Sergio de régen láttam a paralelogramma alakú fejedet.-lép be nyugodtan Nat.

Köszönöm szépen,hogy,elolvastad nemsokára jön a kövi rész
Pusziii<3