Az Ördögön Túl <Befejezett✅️>

18.rész

Emily:

Egy kocsinak a csomagtartójában nyitom ki a szemem.A levegő párás,és használt.Aligha van.
Vajon mióta utazhatok,elreboltak?-cikáznak a kérdések a fejemben.

Auh.-szorítom meg a combomat,mert megpróbáltam megfordulni,de éles fájdalom veszi át a nyugalom helyét.

Visszaemelem a kezem az arcombhoz,de valami nedves van rajta.
Megpróbálom megszagolni,de minden mozdulattal,mintha egy kést döfnének a lábaimba.
Erősen szorítom össze a szemeimet,és az ajkaimat,a folyamatos kínok hatására.

Az autó amiben vagyok,valami földúton mehet,mert nagyon döcög,és pattog.
-Durr.-ugrik egyet a jármű,és ezekkel együtt a csomagtartó tartalma is a levegőbe kerül egy pillanatra.

-Ahuu!-lábad könnybe a szemem.
-Főnök,hallottam valamit.-halkítják le a zenét.
-Mindjárt ott vagyunk,addig kibírja.-Lassít a kocsival az a majom röhögve.
A vérem már átáztatta a csomagtartót,ezért minél hamarabb ki kell jutnom.

Aha!-az 5-Minute craftos izében láttam,hogy kell kinyitni belülről a csomagtartót.-kezdem el birizgálni azt a részt,amit a videóban mutattak.
Ez nem működik!-törlöm le a kicsorduló könnyeimet.Mert akkor fogtam fel,hogy mi is történik velem.

-Megérkeztünk!-tapos a satufékbe az a rohadék,amitől egy kicsit előre bukok.
Egy ajtócsapódást hallok,és egy kulccsomó csörgését.
-Megnézzünk,vagy hagyjunk itt?-üti meg valaki háromszor a csomagtartó tetejét.
-Megnézünk cica.-oldják fel a csomagtartón lévő lakatot.

Ezért nem tudtam kinyitni.

A fény egyre csak jobban veszi át a sötétség helyét,de most mit meg nem adnék,hogy ne lássanak.
Az erős fény hatására hunyorognom kell,és még csak a két férfi körvonala látszik.

A Nap lemenőben van,mert vöröses az égalja.
Szép lassan megszokom a fényviszonyokat,és már nem hunyorítok annyira,a két férfit is jobban látom.
-Gyere cica.-kapja el a kezem a jobboldali,és kirángat a csomagtartóból.

A lábamra érkeztem,és azonnal összerogytam a földre érkezve.

-Segítsenek.-Nézek fel a két bestiára,de csak nevetnek.
-Mi lesz ha nem?-térdel le mellém a magasabb.
-Megöllek a gecibe,az lesz haver!-nézek dacosan rá,könnyáztatta szemekkel.
-Tüzes!-bólint elismerően a társára,és feláll mellőlem.

-Induljál már.-Rúg bele az oldalamba,amitől a hasamra fordulok.
-AHUUUUH.-nyomom az ökölbeszorított kezem a mellkasomra.

Nagyon szaporán veszem a levegőt,és kezd eluralkodni rajtam a pánikroham.
Próbálok a hátamra fordulni,hogy jobban kapjak levegőt,de a két férfi mindíg belémrúg,ezzel megakadályozva a légzésemet.
A hasamon vagyok,a combom tiszta vér.
Próbálok kúszni,de nem tudok..valaki mindig visszaránt.

Lassan elkezdek szédülni.
-Naa,nem fáj az annyira.-Mosolyodik el az egyik.
-De igen kurvára FÁHÁÁJ.-sikítok fel a mondatom végén.
-Chris,ne szorítsd már a combját,még véres lesz a ruhád.-néz végig fintorogva rajtam,Chris haverja.
-Igazad van Sam.-bólogat a homlokát megérintve.
-Maguk rohadt szemétládák.-sziszegem vékony hangon,és a hátamra fordulok.
A lövések helye tele ment kaviccsal és homokkal.
Minden mozdulatomért meg kell szenvednem,próbálok egy segítséget ki nyöszörögni,de nem megy.

-Szerintem tegyük ki az…-erre már nem tudok figyelni,mert a Föld,eszeveszetten elkezett forogni,és sötétedni.

Egy kisebb nyomást éreztem a tarkóm tájékán,utána már mozogni se tudtam.
Képtelen vagyok racionálisan gondolkozni.