Az Ördögön Túl <Befejezett✅️>

30.rész

Emily:

A tévé lassan bekapcsol,és felvillan a Netflix logója is.
-Mit szeretnél nézni?-vigyorog Nat mint a vadalma.
-Guanót.-mosolygok a szemébe nézve.
-Nagyon vicces vagy.Akkor a Démonok között lesz.-Kattintgatja a gombokat a  távirányítón.
-Az milyen?-ölelem át a két térdemet.
-Nem nagy cucc...Nekem.-löki meg a vállamat.
-Ne lökdöss már,így is fosok.-remeg meg a hangom.
-De hát még el sem kezdtem.-tör ki belőle a nevetés.
-Nem is kell.-mozdulok meg,mert fel akarok állni,de Nat elkapja az alkalmat,és visszaránt közvetlen maga mellé.

Fekszünk egymás mellett mint két kuka,és várjuk,hogy betöltsön a film.
-Emily,ha nagyon félsz akkor szólj.-dobja át a kezét a vállam felett,majd közelebb húz magához.A mellkasán fekszem,és megint azt érzem amit a kórházban.Nyugalmat.
De ez az állapotom egy pillanat alatt elszállt,mert elkezdődött a film.
Már eleve egy para zenével kezdődik,és közelebb préselem magam Nathanielhez.
-Emily,nyugi már.-simogatja a hátamat.
-Ez igaz történet?Nat őszintén!-kapok oda a távirányítóért,és megállítom a filmet.
-Dehogy is,ez megrendezett.-simít ki egy tincset az arcomból.
-Biztos?-vonom össze a szemöldököm.
-I-igen,biztos.-néz rá a tévére,és kikerekedik a szeme.
-Miaz?-fordulok én is oda.-Nat,én ezt nem nézem meg.-olvasom le a "based on true story" felirat.
-Hoppá.-húzza el a száját,és elindítja újra a filmet.
-Nat,én meghalok.-hisztizek tovább.
-Dehogy halsz meg,majd ne nézz oda,én úgyis itt leszek.- löki meg mögöttem a kezét biztatóan.
-Rendben.-fújom ki szaggatottan a levegőt.
-Elindíthatom újra,és most nem fogod megállítani tizenöt másodperc után?-néz rám tettetett komolysággal.
-Indítsad.-biccentek a tévé felé.

....

-Nahaat,én ezt nem nézem,én nagyon féleeek.-nyomom bele a fejem a nyakhajlatába,és addig szorítom a pólóját,amíg egy kicsit meg nem nyugszom.
-Héé Emily,én ezt most kikapcsolom jó?-nyomja meg a piros gombot a távirányítón.
-Renhdben.-szipogom bólogatva.
-Na gyere ide.-suttogja a fülembe,és mégközelebb húz magához.-Így jó?-puszil bele a hajamba,majd még közelebb húz magához.
-Igen.-mosolyodok el halványan.
Kinyitom a pilláimat,és két éjjfekete szempárral találom szemben magam.
Csak nézünk egymásra,de semmi sem történik.
-Gyönyörű vagy.-hajol közelebb az arcomhoz.
-K-köszönöm.-pirulok fülig.
-Cuki vagy amikor elpirulsz.-fogja meg a nyakam az egyik kezével,a másikkal pedig az arcomat simogatja.
-Megcsókolhatlak?-suttoga olyan közelről,hogy az ajkaink összeérnek.
-Igen.-lehelem lassan.

Megszünteti közöttünk a távolságot,de egy kurvaerős csengőhang hasítja ketté a meghitt pillanatot.
-Ezt nem hiszem el.-ad egy gyors puszit a számra,és megnézi,hogy ki hívja.
-Emily,menned kell.Roxy lent vár.-olvassa el az üzeneteket,amik le vannak némítva.
-Nem akaroook.-fordulok a hátamra,és kinyúlok mint egy tengeri csillag.
-Ha hamarabb mész,hamarabb jössz,ráadásul este folytathatjuk.-kacsint rám,amire csak megforgatom a szemem.
-Ez egy gyenge pillanatom egyike volt.Több ilyen nem lesz.-fogom fel egy pillanat alatt az előbb történteket,és kirohanok a szobából.
Még hallom Nathaniel röhögését,de nem foglalkozok vele.

-Kettesével szedem a lépcsőfokokat,már attól félek,hogy megbotlok,és kitörik a nyakam.
-Héé,Emily,ne olyan gyorsan,a végén még leesel.-nevet Fred a kapkodásomon.
-Én is attól féltem.-dobbantok a leérkezéskor egy nagyot.
-Hova ilyen sietősen?-húzza fel az egyik szemöldökét.
-Ruhát venni.-zárom rövidre a mondatot,mert most húzom a cipőmet.
Az én surranóm Naté mellett van,és most nem tudom eldönteni,hogy az enyém túl kicsi,vagy az övé túl nagy.Szerintem mind a kettő.
Kinyitom az ajtót,és Roxyval találom szemben magam,akinek egy szál cigi van a kezében,és úgy telefonál valakivel.
-Figyu,most le kell tennem,majd még visszahívlak.-fújja ki a füstöt,majd megszakítja a hívást.
-Mehetünk?-karol bele a kezembe,és kivezet a bejáróra.
-Ez a te kocsid?-nézem a pink színű Ferrarit.
-Igen,na gyerünk,ülj már be.-sürget,három tapsolással.
-Jó,jó,jó.-hadarom el gyorsan,és beülök a kocsiba.
-Miújság,hogy vagytok?-vesz fel egy ideális tempót.
-Hú,egészen jól.Néha feszült a hangulat,de megvagyunk.-válaszolok meglepetten.
-Az övedet kösd be.-fordítja el a kormányt jobbra.
-Ó,igen persze,bocsi.
  -mentegetőzök,azután oda nyúlok a biztonsági övhöz,és becsatolom
-Amúgy minden rendeződni fog,és jól kijöttök majd..Idővel.-mosolyog az utat nézve.
-Remélem,csak áhh,annyira szokatlan ez még nekem.Félek,hogy nem leszek neki elég jó.-hajtom le a fejem.
-Jaj,Emily,ne butáskodj már, főnyeremény vagy,aki még ezt nem becsüli,az gyökér.-néz rám egy pillanatra.
-Meg,félek tudod..ömm..-tördelem az ujjaimat.
-Mitől félsz?Mond ki nyugodtan,hátha tudok segíteni.-vesz be a szájába egy mentolos rágót.-Kérsz?-nyújtja felém a dobozt.
-Nem köszi.Én attól félek.. hogy az..ágyban nem leszek neki elég jó.-hadarom el gyorsan,és szorosan lehunyom a szemem.
-Te komolyan ettől félsz?-kuncog a nyomoromon.
-Igen,mert én még soha...na érted.-temetem a fejem a tenyerembe.
-Te még szűz vagy?-kerekedik el a szeme.
Nem válaszolok neki,mert az még gázabb lenne,úgyhogy csak hevesen bólogatok.
-De hiszen erre legyél büszke csajszi,nem mindenki mondhatja el ezt 19 évesen magáról.-Fogja meg a csuklóm,és kényszerít,hogy felnézzek rá.
-De akkor is.Nat annyi nővel volt már,én pedig még nem is csókolóztam,csak majdnem.-zsörtölődök magamban.
-Emily,figyelj..Nat mindent megtanít neked,ő jó ember.Kisebb nagyobb hibákkal..az mellékes.
Már régóta ismerem.Neked nem ártana.Láttam,hogy hogy nézett rád,amikor kómában voltál.-simítja meg a vállamat.
-De én utálom őt,annyira idegesítő,és egy vérbeli seggfej.-fonom keresztbe a kezemet.
-Ez mind igaz,de nem utálod őt.-gyorsít a kocsival.
-Talán egy picit kedvelem,de csak egy picit.-forgatom a szemem.
-Te tudod Emily,én jót akarok neked.-sóhajt nagyot.
-Figyelj Roxy,lehet gyerekes vagyok,de leszünk barátnők?-húzom be a nyakam a válaszát várva.
-Hát persze.-nevet fel hangosan.
-Köszönöm.-nevetek vele együtt.