Az Ördögön Túl <Befejezett✅️>

26.rész

Emily:

-Khmm.-nyitom ki a szememet egy hangra.
-Örülök,hogy felkelt asszonyom,de legközelebb ne sikítgasson álmában.-Lépked felém a doktor úr.
-Nat merre van?-kapok hirtelen észbe,hogy vele aludtam el.
-Azt mondta,hogy van fontosabb dolga,ezért elment.-zárja rövidre a témát.
Fontosabb mi?!-motyogom csalódottan.

-Üljön föl,megvizsgálom.-utal a fickó a pólómra.
-Tegnap már megvizsgált,akkor ma minek?-Húzódok hátrébb az ágyban.
-Mert még nincs jól,és ez a protokoll.-nyújtja ki a kezét a sztetoszkóppal a markában.
-De,én kibaszottul jól vagyok,szinte kiugrok a bőrömből.-kuporodok mégjobban össze.

-Nincs jól hölgyem,most kelt fel nemrég a kómás állapotból.-rázza a fejét az orvos,és eltávolodik.
Nagyon frusztrál ennek az embernek a jelenléte,és nem bízok meg benne.
Tudom,hogy orvos,és ez a hivatása,de akkor sem megy.

-Női orvost akarok.-szugerálom a szememmel a férfit.
-Hogy tessék?-ráncolja össze a szemöldökét.
-Jól hallottad,női orvost akarok,most.-tegezem le kíméletlenül.
-Ez nem így működik hölgyem.-néz furán rám.
-Pedig nálam így működik,vagy ha nem,én szívesen szólok Nathanielnek,és majd ő elintézi.-mosolygok ártatlanul.-Szóval hét perce van,egy doktornőt keríteni,vagy olyan patáliát csapok,hogy azt is megbánja,hogy bejött dolgozni.
-Rendben hölgyem.Ahogy akarja.-préseli össze az ajkait,és elhagyja a szobámat.
-Idióta.-forgatom a szemem.

Egy kicsit nyújtózkodok,mert eléggé elzsibbadtam.A csontjaim össze vissza ropognak,csoda,hogy szét nem esek.
-Jó napot hölgyem,én vagyok az új kezelőorvosa.-nyitja ki az ajtót,egy kedvesnek tűnő hölgy.

-Jó napot.-bólintok neki üdvözlés képpen.
-Megvizsgálhatom,vagy szeretne még beszélgetni.-lépked az ágyam sarkáig,majd leül rá.
-Vizsgáljon nyugodtan,nem akarom rabolni az idejét.-gyűrögetem a pólóm alját idegesen.
-Akkor kérem húzza fel hátig a pólóját,onnan már nem kell levenni.-emeli el a nyakáról a sztetoszkópot,azután a ruhám alá csúsztatja.

-Baj van hölgyem?-figyel fel a savanyú ábrázatomra.
-A doktorúr levetette velem a pólómat.-sóhajtok nagyot szégyenemben.
-Micsoda?-hagyja félbe a vizsgálatot.
-Hát,az úgy volt,hogy le kellett vennem a pólómat a vizsgálat végéig.-szorítom össze a szemeimet.

-Értem,az úgy megfelel,hogy holnap után kiengedjük,és addig én kezelem?-néz rám szánakozva.
-Megtennék?-csordulnak ki a könnyeim.

Nem vagyok egy érzékeny lány,de most valamiért jólesik leadni,azt a sok stresszt,meg fájdalmat,ami az eltűnését után felgyülemlett bennem.
-Most én megyek,mert úgy látom látogatója van.-simítja meg a vállam,és helyet cserél az ajtóban Sergioval.

-Szia Emily,meg tudom magyarázni.-ül rá az ágynak a sarkára.
-Nem érdekel..Megkínoztál bazdmeg,megkínoztál.Fel tudod fogni,hogy miket éltem át?-köpöm neki a szavakat,és felülök én is a fekvő helyzetéből,hogy egymagasságba legyünk.
-Nem én kínoztalak meg.-hajtja le a fejét.
-Hanem ki?Az ikertestvéred?-Nevetek erőltetetten.
-Nem az ikertestvérem,hanem a bátyám.Én mindvégig téged kerestelek,a Pláza óta.-Adagolja lassan az információkat.

-Miért hazudsz most is nekem?-görbülnek le az ajkaim.
-Mire emlékszel a kínzásodból?-feszegeti a határaimat.
-Amiket hallottam,arra nem,de a fájdalomra amit okoztál,arra igen.-húzom fel a takarót a combomig,ahol a késnek a nyoma van.
-Mondom,hogy nem én voltam.-suttogja,őszinte megbánással a szemében.
-Akkor miért nem rohantál utánam a plázában,ham?-törnek utat a könnyeim,az emlék hatására.
-Mert engem is meglőttek.-néz rá a vállára,ahol egy sebhely van.
-Miért higgyek neked?-törlöm le erőszakosan a kezemmel a könnyeimet.

-Mert én soha nem tudnék neked ártani.-telik meg neki is a szeme cseppekkel.
Bíznom kéne benne?-Nem.
Sajnálom kéne?-Nem.
Hiszek neki?-Igen.
Megbocsátok neki a semmiért?-Igen.

-Gyere ide Sergio,én úgy sajnálom,hogy nem hittem neked.-ölelem át a nyakánál fogva.
-Én se hittem volna magamnak a te helyedben,de Emily,te egy csoda vagy.-puszilja meg a nyakam,ahol tegnap Nathaniel tette.Az ő érintése kellemesebb volt.Sergioval valami nincs rendben.
-Kislányom!-lép be anya kopogás nélkül.

-És Sergio.-egészíti ki a mondatát,a férfi felé biccentve.
-Asszonyom.-viszonozza édesanyám tettét.
-Én most inkább kimegyek,hagyok időt az anya lánya beszélgetésre.-ugrik fel a helyéről,és kisurran az ajtón.
-Vissza se gyere te gyökér.-méregeti gyilkos tekintettel,a hült helyét.

-Anya,ne szidd őt,most mondta el az igazat.-védem meg az egyik barátomat.
-Gondolom.-rázza a fejét csalódottan.
-Milyen napod volt?-terelem el ezt a kellemetlen témát,másik irányba.
-Egész jó,de most rólad beszéljünk.Hogy vagy,kicsim?-fogja meg a kezem,és simogatja a kézfejem.
-Fáradtan,de egyre jobban.-dőlök hátra az ágyban.

-Azt tegnap jól láttam,hogy Nathaniellel aludtál el?-vidul fel egy pillanat alatt.
-Öhm,khmm,lehetséges.-fordítom el a fejem,mert biztos vagyok benne,hogy olyan vörös,mint a paradicsom.
-Kicsim,ne fordulj el,tudom,hogy fülig pirultál.-nevet anya,a fejemet megsimítva.

-És még milyen jól áll neki.-Csendül fel Nathaniel hangja.
-Hát te is itt vagy?Óriási!-húzom a takarót a fejemre,mintha elbújnék.
-Nem is örülsz nekem cukorbaba?-csíp bele az oldalamba,amitől megugrok.
-Héé,fiatalok,disztingváljatok már!-vágja tarkón anya Nathanielt.

-Kemény az anyós.-suttoga elég hangosan,hogy anya is hallja.
-Nat,ha nem fejezed be,még egyet kapsz.-Megy bele a játékba anya.
-Pardon?-húzza fel a szemöldökét Nat.
-Pardon a nénikéd.Én most kimegyek egy kávéra,de mire visszajövök,semmi korhatárost nem szeretnék látni,és a szoba is legyen egyben.-Siet ki anyukám a szobából,nehogy tudjak válaszolni.

-Emily,beszélnünk kell.-feszül meg a testtartása.
-Nekem is van ám mondanivalóm.-birizgálom a hajamat.
-Előbb én.-int csendre Nathaniel.
Kérdőn felhúzom a szemöldököm,jelezve,hogy most ítélte magát halálra.

-Tehát,a bált előrébb hozták,úgyhogy három nap múlva fogom megkérni a kezed.-közli velem kimérten,ezt az "elhanyagolandó" információt.
-És mégvalami..nincsen választási lehetőséged,és mosolyognod kell,mintha annyira szeretnél.Értetted?-Emeli meg a hangját,a telefonját nyomkodva.

-Értettem guano.-mélyítem el a hangomat.
-Te mit akartál mondani,mert nem nagyon van időm rád.-dobogtat a járólapon a lábával.
-Te velem így nem beszélsz,megértetted?A feleséged leszek,nem a csicskásod,de ha neked ez nem tetszik,akkor az agyadba valami nagyon eltért te bunkó köcsög.

-Emily.-csapja össze a tenyerét,és eléggé fenyegetően közelít hozzám.-Te sem beszélhetsz így velem,mert a feleségem leszel,az én nevemet viseled,az én gyűrűmet hordod,baszni is akkor baszlak meg ha olyan kedvem van,neked pedig csendben kell tűrnöd.Neked nem lesz választási lehetőséged.Azt fogod tenni amit én mondok.-Vázolja fel nekem,az elkövetkezendő életemet hidegvérrel.

-Rohadék vagy.-fújtatok idegesen.

-Megesik.-Ránt vállat.

-Amúúgy,volt bent nálam Sergio...Meglátogatott..Ez olyan kedves tőle nem?-vigyorgok,a szerepemet kissé túljátszva.

-De,nagyon kedves tőle,de ha nem haragszol,akkor most elmegyek,mert rendet kell tegyek a lányoknál.-lép ki az ajtón.

-Faszfej.-fordulok át a másik oldalamra.

Köszönöm szépen, hogy elolvastad. Nemsoká jön a kövi rész

Puszii<3