Az Ördögön Túl <Befejezett✅️>

54.rész

Emily:

Megtettem.Te jó ég..A nagy Nathaniel Weil le lett koptatva.
És hogy mióta is vigyorgok a sötét szobába a hátamon fekve betakarózva?
Nos,ha jól számolom..úgy 4 órája.
És már éjfél is elmúlt,de nem tudom lehunyni a szemem.
Amint becsukom egy pillanatra is,egyből a szemem elé tárulnak a közös pillanataink.
Vajon most haragszik? Áh,kétlem..vagy mégis?-ingáznak a kérdések a fejembe.
De most már Emily aludnod kell,mert ez már nem állapot.

...

Egy nagyon durva 5 perc után sem vagyok álmos,ezért úgy döntök,hogy lemegyek a nappaliba és nézek valami filmet.
Kitakarózok a paplan alól,és normál tempóban elindulok az ajtó felé.
Néha belerúgok a földön lévő ruhákba,mire odaérek a kijárathoz.

Megöl a kíváncsiság,hogy mi történne,ha elszöknék?

Igazából szerintem nem a kíváncsiság ölni meg,hanem Nath.
Végig lopózok a folyosón,egy kicsivel többet elidőzve Nathaniel ajtajánál.
Nem hallok semmit..biztos alszik.-folytatom tovább az utam,egy vállrándítással.
Hmm..mit nézzek?-kapcsolom be a Netflixet, ami a tévén jellegzetes logójával villan meg.
-Legyen a Csókfüke?-irányítom rá a távirányítón keresztül,a lejátszás gombot.

...

-Mit nézünk?-ül le mellém a fotelbe hirtelen Nath.Szerintem a szívem az megállt egy pár pillanatra.
-Csak én nézem.-vigyorgok rá fáradtan.
-Én is nézem.-figyeli az arckifejezésem,ami most így éjszaka sok mindent elárulhat.
-Nem Nath..te engem nézel.-húzom széles mosolyra a számat.
-Igen téged nézlek,és a cuki kis popsidat,amin csak egy bugyi van.-csúszik közelebb hozzám,majd megcsapja az említett részt.

🔞

-Miért nem alszol?-kérdezi elfojtott nevetéssel.
-Mert..öhm..nem tudok.-motyogom az orrom alatt,szigorúan a televíziót nézve.
-Konkrétabban?-suttogja a fülembe,amitől majdnem felnyögök.
Hihetetlen hogy ez a férfi mire képes,csupán egy apró tettével.
Le kell nyugodnom.
-Melegem volt,és nem bírtam elaludni,de ha meg kitakaróztam,akkor pedig fáztam.-érvelek egy akkora nagy baromságot,amitől már én szégyellem magam.
-Nekem áll a farkam,azért nem tudok aludni.-morogja a nyakamba,és óvatosan megszívja a lágy részt.
-Baszkih.-döntöm oldalra a fejem akaratom kívül.Nem fogom megadni neki azt az örömöt,hogy megdugjon,hacsak ki nem enged innen.
Próbálok uralkodni a sóhalyaimon,miközben a kezei finom mozdulatokkal súrolja a kulcscsontomat,ezzel teljesen kikészítve engem.
-Ne tartsd vissza Emily.-vezeti le a kezét a mellem közé,aztán végigsimít az ívén.-Tetszik?-csípi meg a mellbimbómat,és ezután nekem kalap kabát volt.
Elvesztettem a fejem.
-Igen..Nath folytasd.-nézek a szemébe kérlelően,de csak elvigyorodik.
-Könyörögj,hogy érjek hozzád.-hajol rá a számra úgy hogy összeérjenek az ajkaink.
-Biztos nem.-rázom meg a fejem.

Újabb tudással gazdagodtam.Nathanielnek ne mondjunk nemet.

-Valóban?!-simítja hátra az egyik szemembe hullott tincseket,aztán kijelenti,hogy nem csinálhatok semmit.
Néhány másodperc szabadidőmben azon gondolkodtam,hogy miért?
Itt a válasz.

Úgy rendezi a lábaimat,hogy közéjük tudja ékelni magát,és fölém mászik.
-Kezeket magad mellé,és feküdj hátra!-irányítja a testemet,a megfelelő pozícióba.-Ja és ha bármilyen reakció jön ki belőled,akár egy nagyobb sóhaj,abbahagyom.-néz dacosan a szemembe,egy öntelt vigyorral a képén.
-És mi van ha nem akarom?-húzom fel az egyik szemöldököm.
-Cica,ha nem akarnád,akkor nem feküdnél itt alattam,a következő tettemet várva.
És egyáltalán nem lennének olyan gondolataid,hogy mikor kezdi már el?-húz fel ülő helyzetbe,és kibújtat az atlétából,utána visszalök a kanapéra.