Az Ördögön Túl <Befejezett✅️>

16.rész

Nathaniel:

-Nat,ez nem volt kicsit sok?-néz Emily irányába Fred.
-Le kellett törni a szavait,majd megbékél.-Rántok vállat unottan.
Emily elviharzott,de tudom hogy hallja amit beszélünk.

-Fred,kérlek megnéznéd,hogy megszökött-e az a nőszemély?-kérdezem egy kis idő múlva,amikor befejeztem a reggelimet, és felnézek egy pillanatra a névvel ellátott nevenincs fiúra.

-Igen főnök,indulok.-teszi le az evőeszközöket.

Egy kisebb sikítást veszek észre,de nem foglalkozok vele,mert biztos vagyok benne,hogy Fred rányitott Emilyre.
Még pár sussanást hallok,de nem kerítek neki nagyobb figyelmet.

A kikészített szalvétával megtörlöm a számat,és iszok egy pohár vizet is.

-Angela,elpakolnád kérlek,esküszöm segítek.-nézek bociszemmel a fogadott mamámra.

-Hagyd csak,tudom hogy egy lusta disznó vagy pakolás terén,menjél dolgozni.-legyint a fejét csóválva.

-Jaj,Angela te annyira rendes vagy,és tündéri,és...-nem hagyta,hogy befejezzem mert közbeszólt azzal,hogy takarodjak már felfelé,mert a végén tényleg befog házimunkára,aminek a gondolatától a szőr áll a hátamon.
-Már megyek is.-rohanok fel a lépcsőn mint egy kisgyerek.

A fokokon felfelé lépkedve,kipillantok az ablakon,és valami olyat látok amit nem kéne.
Emily éppen szökésben van,és a kapuőrrel ordibál.
-Engedd ki.-szólok bele a biztonsági őrnek a fülhallgatójába,amivel folyamatos kapcsolatom van.Egy gombnyomással tudja jelezni nekem,hogy hallotta a parancsomat.

A kapu kinyílik,én meg páholyból figyelem,Emilynek az egyik legrosszabb döntését.
-Nem találtam.-ér mellém Fred.
-Hát persze hogy nem,mert éppen most sétált ki a kapunk,te Istenek barma.-maszirozom a halántékomat.
Lehet esni fog.-Állapítom meg,mert olyankor vagyok egy rohadt geci.

-Utána menjek?-néz ki velem együtt az ablakon.

-Nem,ha baja lesz,én nem segítek neki.Oldja meg.-nevetek fel hitetlenül,és felmegyek a lépcső tetjéig.

A szobám felé lépkedek,azon reménykedve,hogy még vissza tudok pihenni.
Na meg a nagy faszt fogok én pihenni.Szinte már hallom a kisördögöt a vállamon,hogy hagyjam a gecibe,és utazzak el a Fülöp-szigetekre,de nem lehet.

-Meg kell csinálnom a papírmunkát!-amit már egy jóideje már halogatok,de ami késik az nem múlik.

Belépek a szobámba,és magamhoz veszem a telefonomat,hátha történik valami.

Kurva lassan érek el a dolgozó szobáig,pedig nagyon nincs messze.
Azon jár az agyam,hogy mikor fogok végezni,pedig még el se kezdtem.

Elhallatok egy nyöszörgés szerűt,amikor belépek az irodámba.

Papírok szanaszét,egy pohár a földön,szerencse hogy a piákkal minden oké.-fújom ki a levegőt nyugodtan.
Az utóbbi Numerám jól siekrült volna,ha nem zavarnak meg.

Annyira nincs ehhez az egészhez kedvem,de muszáj,mert ezek nem oldódnak meg maguktól.
Kezdjünk is neki.-huppanok bele a székembe,és nagy lelkesedéssel indulok neki a kínzásomnak.

Jó,először időrendi sorrendbe rakom ezeket a szarokat,utána meg mindent átnézek.-Vázolom fel a tervemet.

Ez komoly,esetleg nem kell még az életem is?-motyogok magamban,mert ami a következő lapon volt,az nem tudom hogy került ide.
Az áll rajta.

Kedves Nathaniel Weil.

Rettentően sajnálom előre is amit tenni fogok.Tudom hogy olvasod,és azt is,hogy le fogod szarni.
A kedves feleséged,vagy apukád bajban van.Azt még nem döntöttem el hogy ki.Lehet mind a kettő.
De megoldhatjuk emberi módra is.
A szállítmányodnak a 75%-át akarom,ami két nap múlva jön a 342-es számú hajóval,és szerenék még egy kis apróságot kérni.
Ha jól tudom valahol a föld alatt van egy alagutatok,aminek a végén van egy széf,és annak a tartalmának a 43%-át fogom megkaparintani.
Ha ezekbe beleegyezel,semmi baja nem fog esni annak ribancnak.