❝ Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit akarok. Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit kérek. Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen számodra, de még ezek után is, teljesen megőrülök érted. Úgy hallottam, hogy a kevés szerelem is job...
Meg is érkeztem a huszonharmadik fejezettel, amely minden reményem szerint elfogja nyerni a tetszéseteket! Mérhetetlenül örülnék néhány visszajelzésnek, szóval ha adnak gondolataitok akkor kérlek ne rejtsétek véka alá!
Nagyon-nagyon szépen köszönöm nektek a rengeteg megtekintést, a voteokat és a kommenteket! Fantasztikusak vagytok!
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~Nagy szeretet fél, apró kételyen: S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem.~
William Shakespeare
ᴇʙᴇɴ ᴍᴏʀʀɪs
-Most, hogy kétszer átvettük az anyagot, szeretném, ha beszélgetnénk.-vonta össze a szemöldökeit az előttem ülő Ellen, aki minden bizonnyal csakis erre a pillanatra várt, legalább egy órája.
Mindennel végeztünk, kellemesen és érthetően átbeszéltünk dolgokat, és segítettünk a másiknak, ha nem értett valamit, ami remek dolog volt, azzal a kivétellel, hogy az utána következő szakaszt, aminél jelenleg tartottunk, nem vártam. Biztos voltam benne, hogy felfog hozni valamit, ami számomra kényelmetlen téma lesz, de igyekeztem ezt leplezni. Így is, mialatt Harry-vel voltam legalább három sírórohamot fojtottam el magamban, amikből a külvilág felé csak kis könnyezés lett. Belül ordítottam... nem csak akkor, állandóan.
-Miről szeretnél beszélgetni?-vetettem fel, miközben belekortyoltam a kezem mellett lévő teámba, amelynek még kissé langyos íze nyugtatóan kúszott végig a torkomon, amily terület rettenetesen fájt. Talán nem is volt olyan nap, hogy ne sértettem volna fel újabb kiabálással, és hangos zokogással, emiatt meglehet, már képtelen volt begyógyulni.
-Nem szeretem a kertelést, ezt már biztosan tudod, hiszen elég ideje ismerjük egymást, szóval... nem működik jól valami a kapcsolatodban Jesse-el? Amiatt kérdezem, mert kételkedem benne, hogy a parkolóban álló férfi a rokonod lett volna, emellett mostanában Damien-től sem hallok rólatok, ebből következtetek, hogy nem beszélsz a helyzetetekről.-nyújtotta el hosszan a kérdését, amelytől a világ lelassult körülöttem, és úgy éreztem magam, mintha egy akváriumban lettem volna. Alig kaptam levegőt, a dolgok tompán adtak hangot, mialatt a velem szemben ülőt homályosan kezdtem észlelni.
Kissé megráztam a fejemet, valamiféle hirtelen válaszként a nőnek, aki egyébként rendkívül kedves volt velem állandóan, és már az egyetem kezdete óta jóban voltunk, így megadhattam volna magamnak azt az esélyt, hogy kikotyogom mi történik velem. De megint nem mertem. Ott volt bennem, ha sem Damien-nek, sem Harry-nek nem árulom el, akkor Ellen-ek miért tenném?
