❝ Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit akarok. Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit kérek. Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen számodra, de még ezek után is, teljesen megőrülök érted. Úgy hallottam, hogy a kevés szerelem is job...
Itt is volnék a huszonnegyedik fejezettel, amely minden reményem szerint elfogja nyerni a tetszéseteket! Mérhetetlenül hálás vagyok az eddigi visszajelzésekért, bízom benne most is legalább ennyit kapok. Nagyon jól esik nekem! ♡
Ugyanakkor szeretném megjegyezni, hogy mivel látom, hogy sokatokat zavar az, miként Eben nem igyekszik elmondani a titkát nemhogy Harry-nek, de senkinek sem jelen állás szerint, úgy döntöttem, hogy a lovak közé csapok, és alig néhány (maximum 5) fejezeten belül be fog ütni a krach. Ezt nem feltétlenül amiatt teszem, mert néhány személy nem ért velem egyet a történet vezetésével kapcsolatban (elhiszem, hogy idegőrlő vagyok, ezt saját magam is alátámasztom :D ) hanem, mert egyre inkább érzem, hogy Eben és Harry karaktere kezd eljutni arra a szintre, amit szerettem volna a "baj" előtt. Remélem ez a hír nagyobb kedvet ad nektek az olvasásra!
Nagyon szépen köszönöm nektek az eddigi megtekintéseket, voteokat és kommenteket, mérhetetlenül sokat jelent számomra!
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~Adj hát csókot ezerszer, és ha adtál,
adj még százszor, utána ezret adj és
százat s újra csak ezret, újra százat.~
Caius Valerius Catullus
ᴇʙᴇɴ ᴍᴏʀʀɪs
-Örülök nektek, mármint Ellennek és neked.-mosolyogtam fel az előttem ülő férfire, aki láthatóan kissé zavarba jött, mert lehajtotta a fejét, azonban nemsokkal később összepréselt ajkakkal vigyorgott fel rám. Damien szőkésbarna haját hátra zselézte, ami a nap vége felé már kezdett egyre inkább eltűnni belőle, de nem nagyon zavarta Őt. Láttam a bal karján lévő, odatetovált írást, amely a kedvenc dalának néhány sorát takarta. Tizennyolcadik születésnapjára kapta a tetoválást, valójában meglehet elhamarkodottan döntött, de azóta sem bánta meg, hogy éppen az díszíti a bőrét. Erre a gondolatra magamban mosolyogni kezdtem nemcsak az emlékek hatására, hanem azon morfondírozva, Harry-nek hány hirtelen ötletből vezérelt motívuma lehetett.
-Mesélte, hogy a minap találkoztatok, csak éppen elrágattam tőled.-kuncogott fel majd kissé megvakarta a tarkóját idegességében. Miért volt ilyen hangulatban? Összevontam a szemöldökömet, ezt követően mély levegőt véve értetlenül meredtem rá.
