❝ Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit akarok. Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit kérek. Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen számodra, de még ezek után is, teljesen megőrülök érted. Úgy hallottam, hogy a kevés szerelem is job...
Meg is hoztam a tizenhatodik fejezetet, amelyben már egyre inkább fellelhető a romantika a két főszereplőnk között. Aki szereti a hasonló fejezeteket annak váltig állíthatom, és biztosíthatom róla, az elkövetkezendő jó néhány rész ilyenekből fog állni.
Nagyon-nagyon szépen köszönöm az eddigi megtekintéseket, voteokat és kommenteket! Elképesztően sokat jelentenek a számomra! Fantasztikusak vagytok! ♡
Kérlek vigyázzatok magatokra és egymásra!
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~Romantikusnak lenni több a virágoknál és az ajándékoknál. A romantika a másikhoz való kapcsolódásról szól, arról, ahogyan beszélgetni tudtok és megosztani egymással dolgokat.~
Taylor Lautner
ᴇʙᴇɴ ᴍᴏʀʀɪs
-Eben!-szólalt fel mellőlem egy erőteljesebbnek tűnő hang, nemsokkal ezután egy gyengéd érintés kaptam a vállamon. Azonnal a tag gazdája felé tekintettem, így pillantásom szembetalálkozott egy kedves íriszpárral, amelyet már régóta ismertem, s szerettem-Már legalább háromszor szóltam, minden rendben?-vonta össze a szemöldökét legjobb barátom, másodpercekkel később pedig a laptopomon lévő szöveg felé nézett.
-Ne haragudj, muszáj megcsinálnom ezt a beadandót, de egyszerűen képtelen vagyok odafigyelni.-motyogtam magam elé, miközben a gondolataim több személy körül jártak. Leginkább Harry kötötte le a figyelmemet, emellett a csókunk, amit a tegnap este folyamán játszottunk, viszont élénken élt bennem az éjszaka is, amelynek nagy részében a fürdőszobában zokogtam az ostoba tetteim következményétől, sőt az is, hogy miután ezek a sós cseppek csaknem felszáradtak az arcomról, következett Jesse ostromlása amiatt, mert feleslegesen várt egy másik félre az edzőteremben, ahová járt. Természetesen beleszólásom sem volt abba, hogy engedem-e azt neki, amit először csak akart, majd később végre is hajtott rajtam. A legnagyobb sajnálatomra nem aludtam túl sokat, bár ez mostanság csak így ment.
-Menj haza, nem kell állandóan itt lenned, most sincsen vendég, igazán több időt fordíthatsz az egyetemre. Tudod, hogy nem vagyok véreskezű kalóz, aki majd felvágja a gyomrodat, ha egy perccel is kevesebbet vagy munkában.-viccelte el az egészet, mutatóujjával pedig egy kampót formált, így próbálta meg imitálni azt, milyen is lett volna rablóként. Aznap először nevettem fel tiszta szívemből, és úgy véltem, a férfi is éppen ezt akarta. Meglehet, hogy észlelte rajtam azt, hogy nem voltam teljes mértékig rendben sőt mi több, az álmatlanság is könnyedén feltűnhetett neki.
