❝ Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit akarok. Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit kérek. Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen számodra, de még ezek után is, teljesen megőrülök érted. Úgy hallottam, hogy a kevés szerelem is job...
Tudom, hogy hosszú ideje nem volt rész, de most már itt is vagyok vele, reménykedem abban, hogy tetszeni fog nektek! Örülnék néhány visszajelzésnek.
Nagyon-nagyon hálás vagyok a rengeteg támogatásért, akár vote, megtekintés vagy komment formájában történt meg! Elképesztően köszönöm nektek!
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~Akkor van vége a traumának, amikor el tudod mondani másoknak, mit tettek veled, és ők sírnak, nem te. Annyiszor kell elmondani, amíg te már (...) olyan jól tudod elmondani, hogy a közösség gyászolja és siratja meg, amit veled tettek. De ezt csak úgy lehet megtenni, ha az ember őszinte.~
Feldmár András
ᴇʙᴇɴ ᴍᴏʀʀɪs
Egyszer sem hittem volna, hogy valakinek elfogom mondani az életem mélypontját jelentő események tömkelegét. Mondjuk, számtalan alkalommal eljátszottam a gondolattal, leginkább azért, hogy egy minimális részben megszabaduljak a tehertől ami a szívemet nyomta. De akkor ott, Harry fénylően smaragdszín tekintetét figyelve inába szállt a bátorságom, bármennyire is joga lett volna tisztában lenni néhány jelentősebb esettel, emellett milyen óriási megkönnyebbülés lett volna nekem.
-Tudom, hogy már az első alkalom után elkellett volna hagynom Őt.-kezdtem csendesen percekkel később. Összeakartam szedni a gondolataimat, de egyáltalán nem voltam képes ezt tenni. Mindössze a hasam fájdalmával törődtem, ahogyan a törött bordáim szúrása is gyakran belekúszott az elmémbe, arról nem is szót ejtve, hogy a meredten figyelő férfi közelsége is eléggé összezavart.-Az első néhány alkalommal mikor megütött, állandóan szabadkozni kezdett, elmondta, hogy soha többé nem fog előfordulni ez, amire másnap vagy harmadnap rá is cáfolt.-vettem egy mély levegőt mielőtt folytattam volna-Emlékszem, hogy minden lépésemet árgus szemekkel figyelte, és gyakran kiabált velem teljesen jelentéktelen dolgok miatt. Később viszont...-elcsuklott a hangom, a fejem pedig szúrni kezdett már csak az újabb zokogás gondolatától is.
Az előttem ülő férfi aggódóan figyelt tovább, majd közelebb férkőzve hozzám átkarolt és apró csókot nyomott a hajamra. Kedves mozdulatokkal kezdte el cirógatni a vállamat sőt mi több, miközben átvetettem lábaimat az övén, engedte, hogy mellkasára hajtsam a fejemet. Közelsége ismételten megnyugvással töltött el, ölelése biztonságérzetet adott, míg szívverésének üteme állandó melegséget lobbantott az enyémben is.
-Később, már csak azon kaptam magam, hogy akaratom ellenére tett magáévá.-böktem ki csendesen, alig hallhatóan, nemsokkal utána összepréseltem az ajkaimat, akárha egy hétpecsétes titkot árultam volna el. Talán jobb is lett volna, ha az marad.
