❝ Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit akarok. Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit kérek. Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen számodra, de még ezek után is, teljesen megőrülök érted. Úgy hallottam, hogy a kevés szerelem is job...
Meg is érkeztem nektek a huszonhatodik fejezettel, amely minden reményem szerint elfogja nyerni a tetszéseteket, leginkább a történet jelenlegi állása miatt. :)
NAGYON-NAGYON szépen köszönöm nektek az eddigi megtekintéseket, voteokat és kommenteket, egyszerűen csodálatosak vagytok! Hihetetlenül boldog lennék néhány visszajelzéstől!
Mit gondoltok a történetről? Örülnék, ha megosztanátok velem, jó és rossz tapasztalatokat is! :D
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~A szerelem a legtöbb esetben megmagyarázhatatlan: egyszer csak előtör, mint valami gejzír, és azt hiszem, több köze van a kémiához, a kimondatlanhoz, a megérzéshez, a bőr illatához, mint bármiféle tanult mintához.~
Légrádi Gergely
ᴇʙᴇɴ ᴍᴏʀʀɪs
Hunyorogva nyitottam fel a szemeimet kissé hosszúra nyúlt alvásomat követően. Kipihentnek és teljesen ellazultnak éreztem magam, míg testemet alkalomadtán kirázta a hideg az engem átkaroló, csendesen szuszogó férfi hideg leheletétől. Amint eszembe jutottak az éjszakába nyúló esténk emlékképei akaratlanul is széles vigyor terült szét az ajkaimon. Megkellett volna bánnom, rosszul kellett volna éreznem magam, hogy ennyire könnyűvérű lettem, viszont nem kerített hatalma alá ilyesféle érzület. Mindössze boldog voltam, teljesen és végérvényesnek tűnően, ami egy másodpercig el is vakított, azt mutatva sosem lehetett többé szörnyű a helyzetem. Csak egy pillanat volt.
-Jó reggelt.-suttogtam a göndör hajú férfi felé fordulva, kinek piercingjén megcsillant a szobába bejutó fényár, míg hideg fülbevalója fedetlen vállamhoz ért, amitől csaknem felszisszentem. Óvatosan sötétbarna fürtjei közé vezettem ujjaimat, és cirógatni kezdtem Őt, ezzel csak annyit elérve, hogy szorosabban bújt hozzám, nyakhajlatomból levezette fejét a mellkasomra, ezt követően mély, nyugodt sóhaj hagyta el rózsaszínes ajkait. Miként lehetett egy férfinek ennyire élénk színű rubintja? Teljesen megbabonázott.
Amint az említett testrészre vezettem ujjbegyemet, Harry elvigyorodott és felemelve rám tekintetét, még nagyobbra nőtt ez a görbület. Csodálatosan festett hamvas bőrével, sötét hajával, szemöldökével és világos-smaragdzöld kozmoszait keretező hosszú szempilláival, emellett kissé talán piros ajkaival, amik harmonikus kontrasztban álltak, így tökéletessé téve az összhatást.
