❝ Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit akarok. Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit kérek. Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen számodra, de még ezek után is, teljesen megőrülök érted. Úgy hallottam, hogy a kevés szerelem is job...
Bízom benne, hogy eddig remekül telik a napotok és a hetetek. :) Meg is érkeztem a harmincötödik fejezettel, amely minden reményem szerint tetszeni fog nektek!
Örülnék néhány visszajelzésnek!
Elképesztően hálás vagyok az eddigi kommentekért, voteokért és megtekintésekért, csodálatosak vagytok!
Jó olvasást! Millió puszi és ölelés: Ladybady ♡
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy az övé is nyitva, s az arcomat bámulja. Sosem értettem, miért néz így rám. Mintha én lennék a főnyeremény, nem pedig az őrületesen szerencsés nyertes.~
Stephenie Meyer
ᴇʙᴇɴ ᴍᴏʀʀɪs
-Tényleg nem fogod elárulni, hogy mit csinálunk a jövőhéten?-vetettem fel csendesen, mialatt kibámultam az ablakon, a mögöttem lévő férfi pedig, aki hajamat fésülte a hajszárítást követően csak hümmögéssel válaszolt. Élveztem, ahogyan gyengéd és törődő mozdulatokkal babrálta a frizurámat, holott egészen addig, míg nem szólalt meg azzal kapcsolatban, miszerint majd Ő megszárítja és kifésüli, nem is feltételeztem volna, hogy szerette volna, bár azt sem, hogy én ennyire vágytam rá.
-Valóban nem. Meglepetés lesz, akármennyire is próbálod megtudakolni.-kuncogott közel hajolva a fülemhez, így karcos hangja jóleső bizsergést indított el gerincem vonalán. A fésű gyengéden szántott végig az ébenfekete tincseim között, ez pedig kellemes, meghitt hangulatot teremtett közöttünk, nem is beszélve arról, hogy előtte ültem az ágyban, a televízióban pedig egy remek vígjáték ment, mialatt a sötétítő elhúzásának mellőzésétől London fényei könnyedén betaláltak a hálószobába.
Én a férfi ruháiban voltam megint, ahogyan az utóbbi néhány napban tettem, amik elteltek. Éppen vasárnap volt, ez pedig azt jelentette, hogy a mögöttem ülő göndör férfinek már nem kellett munkába indulnia, sőt mi több, magában valószínűleg a programunkat tervezte, ámbár az, hogy mégis mi volt, rejtve maradt előttem. Viszont a kíváncsiság erősen hajtott, de rákellett jönnöm, hogy a meglepetések általában jó dolgokat rejtettek, éppen emiatt sem akartam nagyon akadékoskodni. Így is eléggé jelentős volt, hogy tervezett nekem illetve nekünk valamit, ez pedig sokkal több volt, mint várhattam volna.
