❝ Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit akarok. Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit kérek. Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen számodra, de még ezek után is, teljesen megőrülök érted. Úgy hallottam, hogy a kevés szerelem is job...
Meg is hoztam nektek a huszadik fejezetet, amely tudom bár későn érkezett azért remélem elfogja nyerni a tetszéseteket, szerintem nagyon aranyos és romantikus lett, de kérlek ne rejtsétek a gondolataitokat véka alá! Fontos lenne számomra néhány visszajelzés!
Nagyon-nagyon szépen köszönöm nektek a több, mint 5 (!!!) ezer megtekintéset, a rengeteg voteot és kommentet, egyszerűen fantasztikusak vagytok! ♡
Legyen további szépséges napotok, kérlek vigyázzatok magatokra!
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~A szerelem egy megelőző életnek emléke és egy bekövetkezőnek előérzete.~
Arsene Houssaye
ᴇʙᴇɴ ᴍᴏʀʀɪs
Hangosan nevetve léptünk ki az egyik étterem ajtaján, mialatt a férfi egy remek viccet sütött el. A szívem minden egyes másodpercben amiatt dobbant akkorákat, mert Ő mellettem volt és érezhettem karjának erős szorítását derekam körül, míg ajkai gyakran érintették az enyémeket, vagy az arcomat, ami már javában megalapozta a remek hangulatomat, arról nem is beszélve, hogy a göndör pultos hajú fiú is hasonló érzelmekkel küzdött, akárcsak én. Az egész vacsorát végig beszélgettük, szavaink sosem apadtak el, még akkor sem, ha néha sablonosnak tűnő kérdések jöttek felszínre, ugyanis ezzel is eleget tettünk annak, hogy megismerjük egymást. Annál jobb estém régóta nem volt, ugyanis végre azt éreztem jelentek valaki számára valamit, még akkor is, ha ez bizonyos mértékig ölthetett csak formát, mert közénk ékelődött egy hatalmas titok... a titkom, bár nem szándékoztam egyenlőre kiejteni számára. Volt bennem egy minimális félelem ami azzal kapcsolatban tört rám, hogy talán a férfi előbb megtudja, minthogy én lépni mernék, de addig nem érdekelt, míg tisztában voltam vele, remekül kijöttünk, sőt mi több már akkor úgy éreztem, hogy teljes mértékig kiegészítettük egymást. Szerettem volna addig kihasználni a boldogságunkat, míg lehetett, mert tisztában voltam vele, ha vége szakad a kialakuló kapcsolatunknak, akkor valamelyikünk vagy akár mindkettőnk törött szívvel fog távozni belőle. Viszont abban még jobban reménykedtem, hogy Ő előbb megun, és inkább véget vet a találkozásinknak, még azelőtt, hogy akármilyen ki nem mondott dolog napvilágot látott volna.
-Rég éreztem magam ilyen jól, mint most.-sandított felém, miközben egy csendes, szépen kivilágított utcán haladtunk végig, hogy tegyünk egy nagy kört a külvárosban, majd visszasétáljunk az autóhoz. Vigyorogva néztem fel rám, mialatt éreztem, amint hasonlóképpen széles mosolya millió apró dobbanásra ítélte az egyébként is akkor gyógyulásban lévő szívemet. Volt valamiféle kiejtetlen kapocs, ami egymáshoz vonzott minket. Az én részemről talán a tiltott gyümölcs megkóstolásának élménye? Nem akartam, hogy így legyen, maga miatt akartam vele lenni, és nem azért, hogy borsot törjem Jesse orra alá... nagyon nem akartam kihozni a sodrából.
