• 9. •

605 58 27
                                    

♡ Gyönyörű napot kívánok, Lads! 

Meg is érkeztem a kilencedik fejezettel! Bízom benne, hogy elfogja nyerni a tetszéseteket, ahogyan majd a folytatás is, ami egy elég izgalmas résznek ígérkezik. Remélem, kedvelni fogjátok. 

Nagyon-nagyon szépen köszönöm nektek a rengeteg visszajelzést, a voteokat, a kommenteket és a megtekintéseket, egyszerűen csodálatosak vagytok! 

Legyen további szépséges napotok!

Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady 


Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.


~A gyűlölet leginkább a félelmen alapul, így vagy úgy. Igen. Beburkoltam magam a haragba, egy csipetnyi gyűlölettel fűszerezve, de az egész legmélyén, jeges középpontként mégiscsak a puszta rémület kavargott.~

Laurell Kaye Hamilton



ᴇʙᴇɴ ᴍᴏʀʀɪs

-Megjöttem!-kiáltottam el magam, amint beléptem a valójában egészen otthonos lakásba. Már sok éve tengettem itt a mindennapjaimat, Jesse-el karöltve, és bár legszívesebben elengedtem volna ezeket az emlékeket a süllyesztőben, nem volt rá megfelelő erőm. 

A szívem hevesebben dobogott, amikor nem érkezett válasz sehonnét, ezzel jelezvén, hogy a barátom nem tartózkodott itthon. Szorosan lehunytam a szemeimet, majd mély, nyugodt sóhaj kúszott elő a torkomból. Levettem a cipőmet, a táskámat a kis komódra tettem, a kabátomat pedig a fogasra akasztottam, csak ezután mentem beljebb a lakrészben. Csak ekkor tűnt fel a tv zaja, amely a nappaliból jött, ennek hatására összeszorult a gyomrom és mérhetetlen idegesség költözött belém. 

-Szia, bébi.-felém sem nézve köszönt, miközben egy meccset nézett. Remegő tagokkal sétáltam közelebb hozzá, majd ültem le a kanapé karfájára, bízva abban nem kell közelebb férkőznöm hozzá. Miért tettem ezt magammal?!

-Szia.-motyogtam vissza neki, nemcsak amiatt, mert a hangom nem bírt erőteljesebb lenni a közelében hanem, mert tisztában voltam vele, hogy ilyenkor amikor nézett valamit, vagy egy játékkal foglalatoskodott nem szabadott hangosabban szót váltani vele. 

Éreztem, amint a keze megérintette a combomat, és erősen rászorított a területre. Nem mutattam ki az arcomon, de belül ordítottam, hogy engedjen el, és ne érjen hozzám soha többé. De, ha ezt hangoztattam volna neki, ahogyan párszor már az utóbbi években, elég keményen példát statuált volna, amelyre egyáltalán nem volt szükségem azután a nap után. Valójában, remekül kezdődött, hiszen a göndör hajú pultos fiúval töltöttem el pár órát, azonban miután a legjobb barátomnak is hazudni kényszerültem egyre inkább romlott a színvonala, akkor pedig, mikor megláttam Jesse-t itthon, a bányász béka feneke alá süllyedt. 

ᴇʙᴏɴʏ-Ébenfekete (H.S)Where stories live. Discover now