❝ Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit akarok. Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit kérek. Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen számodra, de még ezek után is, teljesen megőrülök érted. Úgy hallottam, hogy a kevés szerelem is job...
Meg is hoztam nektek a tizedik fejezetet, amely minden reményem szerint elfogja nyerni a tetszéseteket! Örülnék néhány visszajelzésnek is!
Nagyon-nagyon szépen köszönöm a több, mint 2 ezer megtekintést, a rengeteg voteot és kommentet is, egyszerűen csodálatosak vagytok!
Legyen további szépséges napotok!
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~Lehet értelmetlen szenvedést, megalázást, félelmet okozni a másik embernek, vagy magára hagyni segítség nélkül, amikor erre lenne szüksége.~
Popper Péter
ᴇʙᴇɴ ᴍᴏʀʀɪs
Alig egy órával azután, hogy összetörtem az üveget a konyhában, illetve szerencsésen bele is tenyereltem már a kanapén ültem kissé fáradtam, ügyelve arra, hogy ne csapjak nagy zajt a televízióval, ugyanis az Jesse számára cseppet sem volt kedvező, ahogyan az sem, ha néha szántam magamra is néhány percet. Hét óráig, azaz a randink kezdetéig Harry-vel volt még másfél órám, így idejében elakartam kezdeni felöltözni, bár csak bizonyos keretek között, ugyanis nem szerettem volna, hogy Jesse-nek feltűnjön néhány dolog. Éppen emiatt akartam azt hazudni neki, hogy Damien behívott egy későre nyúló műszakra, mert neki halaszthatatlan dolga akadt. Akármennyire is utáltam hazudni megtettem, mert végre lehetőségem nyílt arra, hogy boldog életem legyen.
Az elhatározásaim között szerepelt az, hogy amint megfelelő körülményeket teremtünk Harry-vel, elmondom neki azt, hogy valójában volt valakim, akitől mérhetetlenül rettegtem, annak ellenére is, hogy már jó ideje együtt éltem vele. Számtalanszor megbántott, mind fizikailag mind lelkileg, és bár még ennél is több alkalmam adódott volna arra, hogy elhagyjam Őt, nem tettem meg, talán amiatt, mert még egyszer sem akadt senki, akiért kockáztatni mertem volna mindent. Bár rövid ideje ismertük egymást a göndör pultos fiúval, megmagyarázhatatlanul kötődtem a jelenlétéhez, ami valójában rémisztőbb volt talán még Jesse dühkezelési problémáinál is, hiszen nagyon rég nem éreztem ilyesfajta érzületet, emellett pedig sosem ennyire gyorsan vagy erősen. Azonos dolgok érdekeltek minket, és benne megláttam azt az évekkel ezelőtt elveszett Eben-t, aki minden percét a szenvedélyének, a zenének áldozta volna.
