❝ Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit akarok. Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit kérek. Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen számodra, de még ezek után is, teljesen megőrülök érted. Úgy hallottam, hogy a kevés szerelem is job...
Meg is hoztam nektek a nyolcadik fejezetet, igaz kisebb csúszással. Azért minden reményem szerint elfogja nyerni a tetszéseteket, ha eképpen lesz kérlek jelezzetek vissza nekem valahogy. Sokat jelentene! ♡
A következő részben jobban betekintést nyerünk majd Jesse és Eben kapcsolatába, remélem az is tetszeni fog nektek. Emellett pedig már napok óta tervezgetem, hogy miképpen is lesz majd a történetben a "csattanó", és úgy vélem érdemes lesz majd olvasni azt is, mert eléggé izgalmasra tervezem. De addig még elég sok rész van hátra :)
Köszönöm szépen a rengeteg támogatást amit kapok, egyszerűen fantasztikusak vagytok!
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~Lépjünk tovább a döntésképtelenségtől a tettekig! Ha nem cselekszünk, belecsúszunk abba a hosszú, sötét és szégyenteljes mélységbe, amely azoknak jár, akiknek befolyásuk van, de nincs bennük együttérzés, akiknek hatalmuk van, de nincs bennük erkölcs, akiknek erejük van, de nem látnak.~
Martin Luther King
ᴇʙᴇɴ ᴍᴏʀʀɪs
Nagy mosollyal a számon sétáltam végig London nyüzsgő utcáin, hogy mihamarabb egy kedves kis kávézóba érkezzek, ahol Damien várt rám. Alig telt egy fél óra azóta, hogy elindultam Harry lakásából, és bár legszívesebben ottmaradtam volna vele, hiányzott a legjobb barátommal történő beszélgetés és kikapcsolódás. Rég csináltunk hasonló programot, általában csak a munkahelyünkön találkoztunk, hiszen sem az én, sem pedig az Ő helyzete nem engedte meg, hogy bármiféle plusz időtöltésnek helyet engedjünk az életünkben. Akkor viszont, mikor még a göndör hajú férfinél voltam, írt egy SMS-t, miszerint várt engem a megszokott helyünkön. Kérdés nélkül mondtam igent rá.
Amint megpillantottam szőkés haját, és széles vállait azonnal elvigyorodtam, majd belépve a helyiségbe óvatosan intettem a pincérnőnek, aki szívélyesen villantotta felém hófehér fogait. Ismertük egymást, tulajdonképpen a személyzettel remek viszonyt ápoltunk, mert gyakran ütöttük el az időnket itt, még évekkel ezelőtt. Manapság sokkalta inkább csak nagyobb alkalmakkor jöttük ide, esetleg egy rég megbeszélt találkozókor kerestük fel a hangulatos helyet.
-Szia!-köszöntem, miközben leültem elé a barnás székre. Amint megpillantott rám vigyorgott, majd eltette a telefonját, amit előtte nyomkodott. Világosbarna szemeivel fürkészően tekintett rám, de megpróbált nem indiszkrét lenni, amit magamban meg is köszöntem neki.
