❝ Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit akarok. Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit kérek. Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen számodra, de még ezek után is, teljesen megőrülök érted. Úgy hallottam, hogy a kevés szerelem is job...
Meg is hoztam nektek a tizenegyedik fejezetet, amely szerintem többé-kevésbé eseménymentes, bár van benne egy elég fontos történés, amely minden reményem szerint elnyeri a tetszéseteket. Kérlek benneteket, amint így lesz jelezzetek vissza nekem valahogy! Nagyon sokat jelentene! ♡♡
Nagyon-nagyon szépen köszönöm nektek a rengeteg megtekintést, a voteokat és a temérdek kommentet. Csodálatosak vagytok, nem bírom elégszer hangsúlyozni! ♡
Legyen további szépséges napotok!
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~- Tudja, mi a különbség a tévedés és a hibázás között?
- Az, hogy bárki elvéthet valamit, de az hibává csak akkor válik, ha elmulasztja kijavítani.~
Timothy Zahn
ᴇʙᴇɴ ᴍᴏʀʀɪs
Magam elé bámulva ültem a Music Room előtti fapadon, amelyen Damien szokott cigarettázni a szünetekben. A tartásomban volt az ázott, vörös rózsacsokor, amelyet percekkel ezelőtt halásztam ki a pocsolyából. A szívem sajgott, sőt talán már olyannyira széttörött, hogy attól tartottam, nem fogok érezni vele soha többé. Testem minden pontját kín gyötörte az otthon történtektől, bár a ketyegőmet amely a mellkasomban dübörgött megállíthatatlanul egyvalaki hasította meg. Én magam. Képes lehettem erre? Össze tudtam törni a saját szívemet?
Ha nem késlekedtem volna, vagy nem maradtam volna a tv előtt ülve miután összetörtem a sörösüveget talán még esélyem is nyílt volna arra, hogy időben ideérjek a találkozó helyszínére. Meglehet, jobb kedvvel is tudtam volna szolgálni a férfinek, aki itt várt rám. Bizonyára nemrég mehetett el, ugyanis a virágokon lévő díszcsomagolás még nem ázott át teljesen, bár ez nem vigasztalt különösebben.
Amint a tenyeremen felhasadt bőrömhöz ért a nedvesség amely a papírból szivárgott ki, csípni kezdett a mély vágás, ezt pedig tökéletesen megérdemeltem. Sokkalta jobban kellett volna fájnia mindennek, hiszen saját magam idéztem elő ezt a kaotikus helyzetet, és bár legszívesebben akkor is a göndör hajú pultos fiúval lettem volna, lehetetlenség volt. Így is rengeteget várt rám, mert az erőszakos barátom kénye-kedve szerint játszott velem, akárha egy bábú lettem volna.
