❝ Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit akarok. Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit kérek. Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen számodra, de még ezek után is, teljesen megőrülök érted. Úgy hallottam, hogy a kevés szerelem is job...
Meg is hoztam nektek a hetedik fejezetet, amely igaz késve érkezett, azért remélem elnyeri a tetszéseteket! Boldog lennék egypár visszajelzéstől! :)
Nagyon-nagyon szépen köszönöm nektek a rengeteg megtekintést, a voteokat és a kommenteket! Csodálatosak vagytok, nem bírom hangsúlyozni! ♡
A zenét amit linkeltem ha van kedvetek hallgassátok meg, ugyanis a fejezetben szereplő mondatok erről szólnak. :) ♡
Legyen további gyönyörű napotok!
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~Hová fog ez vezetni? Nincs szerelem a lelkünkben Sem pénz a zsebünkben Nem mondhatod, hogy elégedettek vagyunk~
Rolling Stones - Angie
ᴇʙᴇɴ ᴍᴏʀʀɪs
Halvány mosollyal az ajkaimon figyeltem, amint a göndör hajú férfi maga elé engedett a társasház ajtajában. Amikor beléptem a lakásba átjárt egy bizonyos otthon érzés, mindannak ellenére, hogy sosem jártam még aközött a négy fal között. Vállam felett Harry-re pillantottam, és amikor észrevettem, hogy levette magáról a cipőjét én is hasonlóképpen tettem.
-Nos, ez lenne szerény kis hajlékom.-tárta szét jobb karját, miután felegyenesedtünk. Elvigyorodtam szavait hallva, elvégre nem volt a környezet sem kicsi sem pedig szerény. Igaz, letisztult látványa volt, emellett a világossága is eléggé szembeötlő volt.
-Nagyon szép.-dicsértem meg, közben engedtem, hogy beljebb vezessen. A nappaliból gyönyörű kilátás nyílt a Big Ben-re, amitől hirtelen úgy kezdtem el érezni, mintha egy mesefilmbe csöppentem volna. Az ablakhoz sétáltam, majd elvált ajkakkal figyeltem a ház előtt sétálgató embereket, miközben a madarak mindenféle probléma nélkül szelték az eget-Hogy tudtad megszerezni ezt a lakást? Szerintem ez mindenki álma.-mosolyodtam el, közben a férfire néztem, aki a zongorának támaszkodva, szintén görbülettel a száján kémlelt.
Észre sem vettem, a nagy döbbentségemben, hogy nem csak a fekete hangszer kapott helyet a tágas helyiségben, hanem a fal mentén három gitár állt a tartójában. A falakon híres emberek lemezei voltak fellógatva, míg az asztalon amely nemsokkal mellettem kapott helyet, egy csodaszép lemezlejátszó volt. Feltűnt az is, hogy a CD lejátszó, amely már sokkal újabbnak volt mondható is ott foglalt helyet. Az elrendezés és a bútorok annyira illettek a szoba hangulatához, emellett a velem szemben lévő piercingeshez, hogy minden egyes másodpercben képes lettem volna bámulni őket.
