❝ Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit akarok. Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit kérek. Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen számodra, de még ezek után is, teljesen megőrülök érted. Úgy hallottam, hogy a kevés szerelem is job...
Meg is hoztam a tizenhetedik fejezetet, amely most elképesztően hosszúra és tartalmasra sikerült, remélem elfogja nyerni a tetszéseteket! Örülnék néhány visszajelzésnek!
Nagyon-nagyon szépen köszönöm nektek az eddigi megtekintéseket, voteokat és kommenteket, egyszerűen csodálatosak vagytok! Mérhetetlenül sokat jelent a számomra! ♡
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~A fizikai vonzalomnál sokkal többről van szó kettőnk között... a test, a szív és a szellem ritka triumvirátusáról.~
Lucinda Riley
ᴇʙᴇɴ ᴍᴏʀʀɪs
-Hogy haladsz?-észleltem egy kellemes, mély baritont a fülem mellől nemsokkal, miközben annak gazdája lehajolt hozzám, és annak a széknek a karfájára támasztotta egyik kezét amin ültem. A laptopomra szegezte a tekintetét, ezalatt pedig bódító, fűszeres illata bekúszott az érzékeimbe. Minden akaratom ellenére haraptam bele az alsó ajkamba, és fordítottam felé a fejemet, hogy profilból mérhessem fel gyönyörű vonásait.
-Remekül, már csak pár apró simítás van hátra.-tájékoztattam a beadandómmal kapcsolatban. Alig két órája találkoztunk az étterem bejárata előtt, és miközben étkeztünk elmeséltem neki, hogy késésben voltam az anyag összeállításával, amit kaptam, de a nálam uralkodó helyzet miatt nem lett volna nyugtom ott sem. Először fel sem fogtam, mit is hangoztattam neki, azután pedig, hogy visszakérdezett rögtön belefutottam a saját csapdámba. Ismét hazudtam, amikor azt mondtam, egy lakóközösségben éltem, és a velem egy háztartásban lévők nem tisztelték a csendesség fogalmát. Természetesen Harry úriemberhez méltóan felajánlotta a segítségét, miszerint nála nyugodtan megírhattam a leadandó anyagot, és bár először nem akartam elfogadni a kedvességét, mert belém költözött a bűntudat a füllentésem miatt, a végén mégis beleegyeztem óriási hálálkodások közepette.
-Jól hangzik.-helyeselt mosolyogva, miközben szeme sarkából felém tekintett, így megmutatva azt, feltűnt neki, hogy meredten figyeltem és igyekeztem minden jellegzetességét az arcának az eszembe vésni-Utána nézhetnénk egy filmet, mit szólsz?-vigyorodott el, így megjelentek mély gödröcskéi és nevetőráncai. Ettől a görbülettől én sem voltam képes visszatartani a mosolyomat, emiatt azzal a számon bólintottam egyet.
