❝ Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit akarok. Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit kérek. Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen számodra, de még ezek után is, teljesen megőrülök érted. Úgy hallottam, hogy a kevés szerelem is job...
Meg is érkeztem a harminchetedik fejezettel, amely kicsit hosszabb lett, mint az előző volt, bírom benne, ettől emellett ta tartalmától kedvelni fogjátok.
Sokat jelentene néhány visszajelzés!
Nagyon-nagyon szépen köszönöm az eddigi kommenteket, voteokat és megtekintéseket, egyszerűen fantasztikusak vagytok!
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~Szereted, és ez ellen nem tehetsz semmit. Semmit! Se az eszeddel; se az akaratoddal. De nem is akarsz tenni ellene. Pontosan tudod, hogy ez a szerelem nem olyan érzés, ami ész-okoktól vagy elhatározásoktól függ. Ez az érzés öntörvényszerű vonzódásból, emlékek sokaságából ötvöződött össze, és nem te uralkodol rajta, hanem te vagy alárendelve neki.~
Szilvási Lajos
ᴇʙᴇɴ ᴍᴏʀʀɪs
A fejem a férfi mellkasán pihent, mialatt Ő óvatos mozdulatokkal cirógatta a derekamat. Igyekeztem oda sem figyelni a sajgó bordáimra és hasamra, vagy a zúzódásaimra, ehelyett inkább Harry szívdobbanásaira koncentráltam. Talán az adta vissza az én ketyegőmbe is az életet. Lemertem volna fogadni, hogy így volt.
-Mit értesz az alatt, hogy nem vagy jól?-vetette fel csendesen, miközben állát a fejemnek támasztotta, s nyomott egy apró puszit a hajamra. Lehunyt szemekkel élveztem ezt, és bár az éjszaka közepe volt, valójában alvásra kellett volna kényszerítenünk magunkat, akkor úgy tűnt a legjobbnak, ha ezt egy ideig mellőzzük. Csak remélni mertem, hogy Harry nem neheztelt rám azért, mert nem hagytam pihenni.
-Állandóan a történtek járnak a fejemben.-ismertem be halkan, és plusz elfoglaltságként a barátom pólójával kezdtem el játszani. Megnyugtatott a göndör pultos fiú testének melege, a halk lélegzetvételei, emellett kellemes, kissé fűszeres illata.
-Mi foglalkoztat a legjobban?-motyogta és valamilyen szinten megnyugtatott az, hogy nem kellett állnom mélyzöld tekintetét, leginkább amiatt, mert így nem éreztem olyan kínosnak az egészet. Pedig egyébként sem kellett volna, Ő volt a barátom, mégis kivel mással beszéltem volna meg, ha nem vele?
-Tulajdonképpen minden. Jesse tettei az, hogy végig hazudtam neked és a meddőségem is. Állandóan ott motoszkál a fejemben, hogyha nem szöktem volna el a családomtól annakidején, akkor most nem lenne ez. Nem érezném azt, hogy csak egy probléma vagyok, és nem akarnék minden pillanatban megszűnni létezni.-ejtettem ki azt, amit már nagyon rég bekellett volna ismernem magamnak. A könnyebbik út tűnt a legjobbnak, pedig élni akartam továbbra is, azonban nem ilyen gondolatokkal és következményekkel.
