❝ Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit akarok. Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit kérek. Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen számodra, de még ezek után is, teljesen megőrülök érted. Úgy hallottam, hogy a kevés szerelem is job...
Meg is érkeztem a tizenkilencedik fejezettel, amely minden reményem szerint elfogja nyerni a tetszéseteket, s amennyiben így lesz, kérlek jelezzetek nekem vissza valahogy! Sokat jelentene nekem!
Nagyon-nagyon szépen köszönöm a több, mint 5 ezer (!!!) megtekintést, a rengeteg voteot és kommentet, egyszerűen fantasztikusak vagytok!
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~Nincs olyan ember, aki ne tudná megtalálni a Másik Felét. Életünk valamely pillanatában mindannyian keresztezzük a Másik Felünk útját, és felismerjük őt.~
Paulo Coelho
ᴇʙᴇɴ ᴍᴏʀʀɪs
Sietős léptekkel nyitottam be a lakás ajtaján, ahol már évek óta tengettem a perceimet. A szívem erősen dobogott amiatt, mert a munkaidőm eredeti lejárta után csaknem egy órával érkeztem. Minden pillanatban reméltem azt, hogy a barátom még nem tartózkodott otthon, de csalódnom kellett. Mikor a fejemet a nyílászárónak támasztottam és egy kicsit elmosolyodtam a pultos fiú lakásán történtek miatt lábdobogás hangzott nemsokkal a hátam mögül, ez pedig azt jelentette, hogy Jesse iramodott lefelé az emeletről.
-Késtél.-állapította meg, mire gyorsan az irányába fordultam majd nehezen, mégis fájón dobogó szívvel bólintottam egy kicsit. Sötétbarna íriszei komoran bámultak rám, izmos tetovált karjait lazán a teste mellett hagyta lógni. Mindenféle szó nélkül kanyarodott be a konyhába, így lehajtott fejjel követtem én is.
-Igen, Damien-nek segítségre volt szüksége az új lemezek kipakolásakor, szóval maradnom kellett még egy kicsit.-motyogtam miközben odaálltam a konyhapult elé, de nem mertem a férfi szemeibe nézni, ugyanis pontosan tudtam, hogy ridegen figyelt, talán éppen emiatt is fordultam el tőle, hogy öntsek magamnak ez kis ásványvizet.
-Nem értem miért dolgozol ott, igazán találhatnál magadnak jobb állást is, minthogy tologatod azokat az ócskaságokat.-dörrent rám, így kissé összerezzentem, mialatt öntöttem a folyadékot, így annak egy kis része a pulton végezte. Észleltem, amint fájós kezem kissé remegni kezdett, ahogyan elővettem egy papírtörlőt, és felitattam a vizet.
-Szeretem ezt csinálni.-válaszoltam csendesen, nemsokkal ezután ittam, és újra Jesse irányába néztem, aki az előttem lévő széken ült. Egy vállrántással elintézte a további kommunikációt, ezért a kezeimre vezettem tekintetemet, miközben az elmém még talán akkor is Harry karjai közti alvás állapotában volt.
