• 35. •

551 44 10
                                    

♡ Szépséges napot kívánok, Lads! 

Meg is hoztam nektek a harmincötödik fejezetet, amely minden reményem szerint tetszeni fog nektek. :)

Nagyon-nagyon szépen köszönöm az eddigi csodálatos visszajelzéseket, egyszerűen fantasztikusak vagytok!

Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady 


Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.


~Néha olyan úton találod magad, amilyenre soha nem számítottál. Ez nem azt jelenti, hogy az nem vezethet egy szép helyre.~

Outlander - Az idegen c. film


ᴇʙᴇɴ ᴍᴏʀʀɪs

Harry munkába indulását követően egy darabig még az ágyban maradtam, a fejemet támasztva, miközben egy valóságshow-t néztem. Valójában már akkor unatkoztam, de esélyem sem lett volna csillapítani ezt egy magam. Ezért döntöttem úgy, hogy videóhívásban felkeresem Ellen-t az egyetemmel kapcsolatos dolgok miatt, csak hogy egy kicsit hasznosítsam magam itthon. 

A nő második csörgésre fel is vette, majd olyan szélesen mosolyogva nézett a kamerába, hogy engem is erre késztetett. Láttam a megdöbbenést a mimikáján, mikor észrevette egyre csúnyábban gyógyuló foltjait az arcomnak, de igyekezte ezt minimálisra csökkenteni. Talán miattam, talán a saját érdekében. Így esett meg az, hogy a dohányzóasztal elé kuporodva halásztam elő a laptopomat - amit még Damien hozott a ruháimmal együtt a volt otthonomból -, és kezdtem el leírni a legfontosabb történéseket, amiket Ellen tisztázott előttem. Bár a törökülés, és az összegörnyedés az asztal előtt javában megnehezítette a dolgomat, a beszélgetésünk végére teljesen elzsibbadt mindenem. Szerencsém volt, hogy a barátnőm már azelőtt kinyomta a hívást egy hosszabb búcsúzkodást követően, mielőtt én elkezdtem volna feltápászkodni a földről. Gyűlöltem azt, hogy annyira tehetetlen voltam, ezért könnyezve erőlködtem fel magam. Már értettem Harry miért akart annyira segíteni a tegnap este folyamán. Az Ő támogatásával perceken belül képes voltam, kevéske fájdalommal kikászálódni a fürdőkádból, viszont akkor, a hosszú egyhelyben ülést követően borzalmasan nehezen szedtem össze magam. 

Úgy éreztem, mintha az egész testem, a köldökömtől lefelé bármelyik másodpercben elhagyhatott volna, beleértve a lábaimat is, hiszen azok meg elzsibbadtak a beszélgetés közepette. Amint végre helyet tudtam foglalni a kanapén erősen a hajamba túrtam és mély levegőket vettem, hogy rendezzem a fájdalmam és a fáradtságom. Már annyitól kimerültem, a törött bordáim pedig szúrni kezdtek, amint hosszabb folyamatban szívtam magamba az oxigént. Nem is tudtam melyik volt borzalmasabb, az alhasam sajgása vagy pedig az oldalamé. 

ᴇʙᴏɴʏ-Ébenfekete (H.S)Where stories live. Discover now