❝ Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit akarok. Csak egy darabot a szívedből, mindössze ennyit kérek. Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen számodra, de még ezek után is, teljesen megőrülök érted. Úgy hallottam, hogy a kevés szerelem is job...
Meg is hoztam a tizenötödik fejezetet, amely minden reményem szerint elfogja nyerni a tetszéseteket! Boldog lennék néhány visszajelzéstől!
Nagyon-nagyon szépen köszönöm az eddigi megtekintéseket, voteokat és kommenteket! Mérhetetlenül sokat jelent számomra! ♡
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~Ha érzel valaki iránt valamit, akkor (...) egyetlen csóktól megtorpannak röptükben a madarak.~
Matt Haig
ᴇʙᴇɴ ᴍᴏʀʀɪs
A bordáim börtönében dobogó létfontosságú szervem kitörni készült, miközben végig pörgettem az eshetőségeket annak fejében, miként sülhetett ki a hirtelen nyíltságom. A kezeim remegtek, miközben ösztönösen Harry nyakába vezettem azokat, sőt észleltem azt is, amint az ujjaim végei elhidegültek amiatt, mert minden vér az arcomba tódult, így pirospozsgássá varázsolva bőrömet.
Amikor a férfi puha ajkai az enyémeket érintették teljes és végérvényesnek tűnő kábulat hatalmasodott el felettem, arról nem is beszélve, hogy az eddig erősen zakatoló gondolataim teljesen lefagytak, és az elmémet egyszerűen csak Ő töltötte ki. A bőrének, emellett hajának puhasága és melegsége, sőt kutakodó kezeinek gyengéd és törődő tapintásai. Egészen ezidáig egyszer sem éreztem azt a mérhetetlen nyugodtságot és bizalmat, amit abban a percben, mikor csókolóztunk. Az életem utóbbi néhány évében abban a hitben éltem, hogy minden férfi csak kihasználni és megszégyeníteni akart, még csak eszükbe sem jutva az, én is érző teremtmény voltam, talán sokkalta jobban, mint Ők valaha is.
Harry közelsége nem volt ostromló vagy uralkodó, egyszer sem próbált meg jelentőségteljesebben hozzám érni, vagy megmutatni azt, mégis mit akart tenni velem akkor, ha éppen nem az járda kellős közepén álltunk volna, éjszaka miközben a mellettünk lézengő személyek és autók számtalanszor elkerültek minket. Rózsaszín húsát lassan mozgatta, mozdulatai közepette, mivel egyik kezem az arcán pihent, ahogyan az enyémen, az övéi közül is a bal, könnyedén kitapinthattam éles állvonalát, emellett a fülében lógó ékszer is számtalanszor tagomhoz ért. Ajakpiercingje hidegen lépett kontaktusba a számmal, ettől pedig először csaknem felszisszentem, de pillanatokkal később fellobbant bennem a melegség, a tűz amely minden egyes másodpercben felülmulta a rossz gondolataimat vagy tettrekészségemet. Cseppet sem siettetett, sőt még a tenyerét is biztonságos, emellett teljesen élvezhető helyen tartotta, annak ellenére is, hogy valószínűleg minden porcikájával arra ügyelt, a derekamról egy centivel se csússzon lejjebb. Megadta a lehetőségemet arra, hogy megfutamodjak, vagy elszakadjak tőle, de nem bírtam megtenni, annak ellenére sem, hogy miután behunytam a szemhéjaimat, a vörös, tiltó fény egyből megjelent előttük.
